Kitérő válaszokkal teletűzdelt interjút adott az Azonnalinak Navracsics Tibor, az Európai Bizottság idén leköszönő kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa, hajdani fideszes frakcióvezető, volt miniszter, egykori miniszterelnök-helyettes. A beszélgetés elején többek között arról kérdezik, hogy ki a jobb főnök, Jean-Claude Juncker vagy Orbán Viktor (nem derül ki), hogy van-e még visszaútja a Fidesznek az Európai Néppártba (van), vagy, hogy veszprémiként akar-e Veszprém polgármestere lenni (nem, mert a posztot nagyon jó barátja, Porga Gyula tölti be).
Azután az újságíró felteszi a kérdést:
– A mai állapotában belépne a Fideszbe?
– Hála a jó égnek, hogy nem most kell ezt a döntést meghoznom.
– Hála a jó égnek?
– Igen, mert már tagja vagyok tizenöt éve.
– Akkor eszerint nehéz döntés lenne.
– Egy kiérlelt döntés lenne – válaszolja Navracsics, akitől azt is megkérdezik, inkább orbánista, vagy inkább fideszes? „Navracsicsista vagyok" – érkezik a válasz, komoly leckét adva a beszélgetést esetleg elemző politológusoknak.
Ilyet lehet? Megtűrnek individuumokat a Fideszben? – jön az újabb sarokba szorító kérdés, de a politikus megint túljár az újságíró eszén a válaszával: „Ha individuum vagyok, akkor igen, mert még ott vagyok."
Szóba került az is, hogy az egykori miniszterelnök-helyettes a 44. helyen került föl az EP-listára, miközben Magyarországnak 21 EP-képviselője van. – Nem túl hízelgő ez a hely, nem? – kérdezi az újságíró. „Ezt sem tőlem kell megkérdezni, hanem azoktól, akik ezt a döntést hozták" – válaszolja Navracsics. Aki ezután ilyen válaszokat ad a feltett kérdésekre: „Akár.” „Az is egy kiérlelt döntés lesz.” „Ezt tőlük kérdezze meg.” „Nem az én asztalom.” „Demokráciában a választók az urak.” A cikkben elhangzik a legendás „Akkor kell átmenni a hídon, ha odaértünk” is.
