A kis és szegény országoknak, az úgynevezett perifériaországoknak nagyon nehéz megtalálni azt az utat, amely igazi önállósághoz vezethet – jelentette ki Farkas Attila Márton kulturális antropológus a Karátson Gábor Kör által szervezett Tanácstalan köztársaság – Szabadkereskedelmi világrend: Kinek szabad? Mit nem szabad? című vitaestjén pénteken.
Farkas szerint a világon számos példa bizonyítja, hogy a szabadságharcosok a függetlenség kivívását követően önkényuralmat vezetnek be. Magukat állítják be a haza védelmezőinek, rámutatnak a haza ellenségeire, az imperialistákra, a külföldi vállalatokra, vagy aki éppen soron van, s mindenkit ellenségnek állítanak be, akik nem értenek egyet velük. Jellemző folyománya uralmuknak, hogy hatalmas vagyonokat lopnak el, s az esetek többségében elnyomásuk erőteljesebb, mint ha külső hatalom irányítaná az országot. Megdöntésük jellemzően valamilyen külső erő segítségével történhet, amikor valamelyik külső hatalom érdekeit keresztezik. Ebben a folyamatban a belső erőknek legfeljebb valamiféle segédszerepük lehet. Jellemző példaként említette a mai Venezuelát.
Kenyérre, húsra, inzulinra cserélik a családi ezüstöt a venezuelaiak | Magyar Hang
Több százezer gyermek éhezik a latin-amerikai országban, olyan járványos betegségek jelentek meg, amelyeket a világ szerencsésebb részein már el is felejtettek.
– Ha áthallást éreznek a mai magyar helyzetre, a magyar kormány retorikájára, az nem véletlen – emelte ki. Összefoglalva elmondható szerinte, hogy ezt az utat a jobbágynyúzó köznemes mentalitása jellemzi.
Tudattalanul átöröklődő hagyomány
Az antropológus úgy véli, a másik út lehet, ha egy ország önállóságát feladva valamely külső hatalommal szövetségre lép, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy uralma alá kerül. Ez sem jó megoldás, mert így a technikai fejlődés, az anyagi gyarapodás oltárán feláldozza az ország az önállóságát.
„Nem elég az ökölrázás, eszmék is kellenek az autoriter rendszer megdöntéséhez" | Magyar Hang
A Fideszbe vetett bizalom bármikor megrendülhet, és a választók hűségét csak a hadiállapot állandósításával lehet megerősíteni – mondta Schiffer András és Lányi András. Páros interjú!
Az okot, hogy jellemzően ez történik a perifériaországokban, Farkas Attila a tudattalanul átöröklődő hagyományban látja. Az egyik oldalon az úgynevezett nagy tradíció van, amely az uralkodó osztályé, s amelyet a globális jelzővel lehet illetni, a másik oldalon pedig a lokális tradíció, amelyet jellemzően a parasztság képvisel, ilyen például a nemzeti öntudat, a helyi vallásosság. És ez a tradíció kiölhetetlen, csak a néppel együtt tűnik el.
Bármelyik útra is lép az ország, az nem jó megoldás, mert vagy bezárkózunk és maradunk szegények, vagy feladjuk nemzeti öntudatunkat, és beolvadunk, aminek fejében jólétet kapunk. Amikor azonban ez utóbbit választjuk, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem szereti az önálló gondolkodást, ami viszont elengedhetetlen lenne a fejlődéshez. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a nemzeti sajátosságok, tradíciók nagy hatással vannak az éppen aktuális rendszerre. Igaz volt ez a szocializmusra is, és igaz ez a kapitalizmusra is. S ennek hatása van a társadalom milyenségére is – mondta Farkas Attila Márton.
Megjelent az alterglobalista mozgalom
Kiss Viktor, politológus másik oldalról világította meg ugyanezt a problémát. Ő a globális, szabadkereskedelmi rendszert az alterglobalista mozgalmak oldaláról közelítette meg. A múlt században kifejlődött globális szabadkereskedelmi rendszerrel szemben fogalmazták meg magukat az antiglobalisták. Ebből fejődött ki az 1999-ben megjelent alterglobalista mozgalom, amely összefogta a korábbi olyan antiglobalistákat, mint a farmermozgalmak a GMO mentes termelésért, a régi baloldaliak, anarchisták, kommunisták. Erre akkor került sor, amikor odáig jutott a világ, hogy a múlt század ’70-es, ’80-as éveiben szabadon engedett – a globális világot alakító – folyamatok oda vezettek, hogy azokat már sem kontrollálni nem tudjuk, sem pedig azt nem értjük, hogy mindez hova vezet.
Bizonyos eredményeket elért az alterglobális mozgalom, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és más szervezetek kezdtek finomabban fogalmazni. Már nem alapvetésként fogalmazták meg, hogy a szabadpiac mindenható, a technológiai fejlődés mindenki számára előnyös, hogy le kell rombolni a szabályokat, s ez mindent megold majd, hanem ennél körmönfontabban fogalmaztak. A lényeg azonban változatlan maradt.
És jöttek a populisták
A 2008-as válság után viszont az addig sikeresnek mondható alterglobalizációs mozgalmak alól kihúzták a talajt a jobboldali populista mozgalmak Európa-szerte. A populisták könnyen érthető forgatókönyve szerint a globális világhatalom minden jó eltörlésére készül. Meg akarják szüntetni a nemzetállamokat, el akarják veszejteni a kereszténységet, csőbe akarják vinni Európát, s ezzel szemben csak a nacionalista eszméket valló mozgalmak, azaz a populisták képesek hatékonyan fellépni.
Pálinkás József: A közpénzből létrehozott tudás közkincs | Magyar Hang
Hiába a tudós elmék, ha a hatalom magának vindikálja a jogot, hogy megmondja, mi számít tudásnak – tudomány feladatáról és a hatalommal való összefonódásáról vitáztak az ELTE-n.
Ezzel az alternatívával szemben kellene most újrafogalmazni magukat az alterglobalista mozgalmaknak, ha felszínen szeretnének maradni. Eddig kétféle alterglobalista irányzat volt jellemző. Az egyik egyfajta társadalmi ellenkultúrát fogalmazott meg, egy olyan hálózatot, amelynek tagjai másként élnek, mint a globalisták, például ilyen az ökotudatos életet választók csoportja. Ez az irányzat a középosztálybelieket jellemzi. A politikai alterglobalista mozgalom viszont magát a szabadpiaci elméletet támadta, s így hozott létre politikai mozgalmat. Ez utóbbi irányzat határozott előnye, hogy nem kizárólag a középosztályra fókuszál. Nagy kérdés, hogy mennyire lehet hatásos a jelenlegi helyzetben ez az irányzat, illetve hogy tud-e valamiféle hatásos választ adni az a populisták kihívására, illetve fel tud-e lépni hatásosan a globalisták ellen.
A Tanácstalan köztársaság következő, március 22-i vitaestjének címe: Hogyan lesz ismét polisz a megapoliszokból?
A felkért előadók:
Schneller István urbanista, nyugalmazott egyetemi tanár, Budapest volt főépítésze. Előadása: Zöld városrekonstrukció: mi kerüljön a betonmonstrumok helyére?
Puzsér Róbert publicista, főpolgármester-jelölt. Előadása: Visszaperelhetjük-e a köztereket a közlekedéstől?
A teljes programot itt találja!
