„Nem reménykedem én már semmiben”

„Nem reménykedem én már semmiben”

Nemes Árpád sétahajója is „megfeneklett” a Fertő tavon (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Egészen addig csendes volt a virágosmajori csatorna melletti ösvény, amíg a nádasba kihelyezett rácshoz nem értük. Ott már munkagépek zúgását hallottuk, Mészáros Lőrinc cégének traktorai készítik elő a tómeder kotrását. Vagyis most sem az állatvilág foglalja vissza az élőhelyét, pedig ez utóbbi mielőbbi megfékezésével indokolta a Sopron–Fertő Turisztikai Nonprofit Zrt. (SFTFN), hogy miért kell gyorsított eljárásban keresni a Fertő tó partjára építendő, hotelt, sportpályát, apartmanokat, vitorláskikötőt magában foglaló beruházás kivitelezőjét.

A Greenpeace megtámadta a kiírást, a zöldek a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordultak annak megsemmisítését kérve. A bizottság döntésére azonban már nem került sor, mert az SFTFN maga vonta vissza a kiírást. Mindez tavaly decemberben, néhány nappal az ünnepek előtt történt, és mindenki azt hitte – átmeneti időre legalábbis –, leállnak a munkálatok és megnyugszanak a kedélyek. Csakhogy a beruházást koordináló állami cég december 24-én (!) ismét megjelentette a kiírást az uniós közbeszerzési közlönyben. 

Százmilliárd alatt biztos nem áll meg

Az új tendert a Greenpeace megint megtámadta. A természetvédők szerint az eleve „megkérdőjelezhető módon kiadott környezet- és természetvédelmi engedélyekben leírtaknak sem felel meg a közbeszerzési kiírás”. Állítják továbbá, hogy az ebben megadott adatok „jóval túlterjeszkednek” az engedélyezett méreteken. Igen ám, de a Közbeszerzési Döntőbizottság úgy határozott, hogy öt napon belül csak 25 millió forintért, azaz a kiszabható legmagasabb eljárási díj ellenében hajlandó érdemben foglalkozni a Greenpeace beadványával. Ezzel együtt a bizottság végzéséből fény derült arra is, hogy a beruházásra fordított összeg ismét emelkedett: már 45 milliárd forintnál tart. A zöldek kiszámolták, hogy ez az összes magyarországi nemzeti park több mint hét éves összköltségvetése. „Szinte minden egyes részelemnek nagyobb a területe, mint ami az engedélyben szerepel, a kiírásban szereplő huszonhat apartmanház, egy fürdőház és mintegy százötven strandpavilon építésére pedig egyáltalán nincs is engedélye az állami cégnek” – írja a Greenpeace.

– Evés közben megjöhetett az étvágy – szinte minden, a befektetés menetére rálátó nyilatkozónk így fogalmazott a növekmények kapcsán. És persze egy állami beruházás esetén ez azzal jár, hogy a költségek és a támogatás összege is megnő: így lett a 2015-ben még 7,9 milliárd forintos összegből mára 45 milliárdosra hizlalt projekt. Aligha meglepő ezek után, hogy ugyanezek a nyilatkozók rendre ugyanazzal a félmondattal és egy lemondó legyintéssel zárják mondandójukat, ha szóba kerül a pénz: „százmilliárd alatt biztos nem áll meg”.

„Árulkodó, hogy a friss kiírásban feltételként szerepel, hogy csak az tehet ajánlatot, aki az elmúlt három üzleti évben 26,5 milliárdos árbevételt könyvelhetett el” – jegyezte meg a fejleményekről Facebook-bejegyzésében Kocsis-Cake Olivio párbeszédes parlamenti képviselő, aki szerint a Fertő tó körül „igazi személyre szabott beruházás” zajlik, és úgy látja, „nem is kérdés, hogy Mészáros környékén kell majd keresni a szerencsés pályázattevőt”. Kocsis-Cake a Magyar Hangnak azt mondta, biztos benne, hogy a luxusszálloda már nem készülhet el a kormányváltásig, „azt követően pedig” leállítanák a projektet.

 Rengeteg vizet elfúj a szél

– Kellett a fejlesztés nagyon. Ezt el kell ismerni, rá is fért a Fertőre – mondja Nemes Árpád, aki tizennyolc éve sétahajózik a Fertőn. A hajóskapitány arról mesél nekünk, hogy esőben csak gumicsizmában lehetett kijönni ide, ezt az állapotot mindenképpen fel kell számolni. De amivé a beruházás kinőtte magát, azt már ő is abszurdnak és eltúlzottnak gondolja. Már azt sem érti, hogy honnan érkezik majd a megépítendő, gigantikus szállodába, kávézóba és étterembe a személyzet, mert már eddig is küszködtek a munkaerőhiánnyal a vállalkozók, noha jóval kisebb léptékű büféket, lángosozókat üzemeltettek. Nem tartja reálisnak azt sem, hogy 850 férőhelyes vitorláskikötő épüljön a Fertőre. Elmondása szerint így is kínlódnak sokszor a hajósok, mert „rengeteg vizet el tud fújni a szél”. A Fertő tó vízszintje igen alacsony, Nemes Árpád visszaemlékezése szerint nemegyszer előfordult az is, hogy pallókon kellett bemenniük az embereknek a hajóra, azokon keltek át az iszap fölött – ami viszont igen mély itt.

– Hiába mondják a Kárpátiék, hogy kotorva lesz folyamatosan a kikötő, a tó közepe ettől még ugyanilyen iszapos maradhat – mondja Nemes Kárpáti Béla, az SFTFN vezérigazgatója és a helyi KDNP alelnöke korábbi nyilatkozatára utalva. Hogy milyen nagynak számít a 850 férőhelyes kikötő, annak léptékét remekül illusztrálja, hogy korábban mindössze 174 hajótulajdonosnak volt engedélye a Fertő tavon vitorlázni a tó magyarországi részén. Majd saját hajóján, a Virágosmajori-csatornában rostokoló Burgenland példáján magyarázza el, hogy milyen alacsony a víz szintje: százhúsz fős sétahajója már legutóbb is iszapot szedett hűtésnek víz helyett. Ez már persze régen volt, 2021 tavasza óta ugyanis kafkai sors jutott Nemes Árpád három hajójának. Az egyiket kiemelte, és Sopronban tárolja. Egy másik az osztrák oldalon van kikötve, ám ott nem tud utast felvenni, nem engedik az osztrákok. Nemes szerint ez érthető, hiszen ők is féltik a saját boltjukat. A magyarok meg nem jönnek át a határon, mert most „a vírus miatt cécó van a határon”.

 A magyar trikolór színeivel díszített Burgenland pedig elmehetne ugyan a Fertőbe vezető Virágvölgyi-csatorna végéig, de a tóra már nem mehetne ki az építkezés miatt, és így megfordulni sem tudna, hogy visszatérjen. Rozsdásodik hát álltában.

 – Pedig sokan jönnének, osztálykirándulásra például, szomorúan kérdezgetik, hogy mégis mikor, de nem tudok nekik mit mondani – búslakodik a hajóskapitány, aki annyit azért biztosan tud, hogy ha majd egyszer elkészül a beruházása, akkor pályáznia kell majd, hogy újra sétahajózhasson. De nem akar már hajózni. – Nem reménykedem én már semmiben. A múltkor jelentkezett egy osztrák, hogy megveszi a hajót, de állítólag nem kapott hitelt, így meghiúsult az üzlet. A kikötött Burgenlandra így aztán befészkelnek a fecskék, ha már az SFTFN Zrt. által telepített fecskehoteleket elkerülik.

Elbontott értékek, tönkretett életek

Gyuricza Andrea az egyik utolsó elbontott cölöpház használójaként kötődött a Fertő tóhoz. Ő illetve a családja is egy osztrák állampolgártól kapott vételi ajánlatot, de a család nemet mondott rá.

 – Amennyit nekünk az a ház ért, azt nem lehet pénzben kifejezni. Ha 500 milliót letett volna valaki elénk az asztalra, akkor sem adtuk volna – mondja. Kora tavasztól késő őszig laktak a tavon épített házikókban, ami a beruházó által kommunikáltakkal ellentétben egyáltalán nem volt „lepukkant”. Más kérdés, hogy korábban kaptak egy levelet, amely mindennemű értéknövelő beruházást megtiltott a házak tulajdonosainak, bérlőinek, és ez érvényben maradt 2017 után is. Ez az év azért fontos, mert ekkor történt egy tűzeset. A lángok átterjedtek több cölöpházra, végül sikerült megfékezni a tűz terjedését, csakhogy az oltás során a magas nyomással érkező víz úgy „összeborzolta” a nádtetőket, hogy innentől kezdve a cölöpházak némelyike már nem tűnt megvédendő értéknek. Aztán két évig nem történt semmi a Fertő tavon.

 – Amikor a titkárságon rákérdeztem erre, mindig azt a választ kaptam, hogy a megfelelő ütemben folynak a munkálatok – mondja Gyuricza Andrea az SFTFN Zrt.-re utalva. (Mi is küldtünk kérdéseket a cég titkárságának, de lapzártánkig semmilyen választ nem kaptunk – a szerk.). Aztán Kárpáti Béla a korábban ikonikusnak nevezett cölöpházakról úgy nyilatkozott, hogy „fogy a levegő”. Andrea ekkor kérdésekkel fordult Kárpátihoz, valamint Molnár Ágnes akkori kormánypárti országgyűlési képviselőhöz, Fodor Tamás fideszes polgármesterhez, valamint Szájer József egykori EP-képviselőhöz – „mégiscsak idevalósi”, fogalmaz a Fidesz-alapítóról nyilatkozónk.

Ám hiába, választ nem kaptak, és valahol jelzésértékű az is, hogy a cölöpház-tulajdonos állami cégek (például a GYSEV vagy a Magyar Posta) részéről senki nem merte aláírni a tájékoztatás reményében elküldött levelet. – Minden utólag válik világossá – mondta Andrea, aki sírva meséli, hogy ketten voltak összesen, akik nem voltak hajlandók maguk elbontani a házukat. Kaptak rá kilencven napot, nem engedelmeskedtek, mire érkezett egy 23 milliós számla a Mészáros és Mészáros Kft.-től, amely kapcsán pert indítottak.

– Kilencven nap alatt mit tehet az ember? Semmit. Pedig jogkövető, adófizető állampolgárként mi eleinte bíztunk a korrekt eljárásban, a jogorvoslatban. Mert ki tudja: ha egy vagy másfél évet kapunk a bontásra, akkor lehet, hogy egészen más lenne a helyzet – mondja Andrea, és így látja ezt ügyvédje, Stelli-Kis Sándor is.

– Ügyfeleim nem fogadták el a bérleti szerződés felmondását, mint jogszerű aktust, ezért aztán a bontás költségét a bérbeadó érvényesíteni akarja, mi pedig az ebből fakadó kárt érvényesítjük – magyarázza Stelli-Kis Sándor, aki szerint vélhetően egyesíteni fogják a két ügyet, amelynek során 20 millió forintot követelnek az ingatlanhoz vezető móló lebontásáért, 170 milliót a házra, ezenfelül még 40 millió forint nem vagyoni kártérítést.

 – Álláspontom szerint az SFTFN Zrt. óriási hibát követett el. Ügyfeleim a cölöpház vonatkozásában úgy kerültek jogviszonyba, hogy a beruházást végző cég jogelődje megkötötte velük életük végéig a mederhasználati szerződést, amely akkor jött létre, amikor még semmiféle cölöpház nem állt a mólón. A felmondás szerint a zrt. úgy mondta fel a szerződést, mintha az egy szimpla bérleti jogviszony lenne, ezt pedig álláspontom szerint nem lehetett volna így kezelni, mert először magát a mederhasználati jogot kellett volna visszavonni. Ez az egyébként közigazgatási hatáskörbe tartozó aktus pedig kimaradt. Így aztán ügyfeleimnek nem is hagytak lehetőséget arra, hogy a bíróságon esetleg jogorvoslattal éljenek. Szerintem ez egy nagyon erős alapja lehet a pernek, ami ha kell, Starsbourgban is megállja a helyét. Mert ha szükséges, addig is elmegyünk majd.

– Mit gondol, miért hagyták ezt ki?

 – Az ellenérdekű fél jogi munkáját nem minősíteném. Szerintem minden mederhasználóval és bérlővel gyorsan le akarták zárni ezt az ügyet, ezt kizárólag a befektetői sietség számlájára tudom írni. Vagyis alighanem azt szerették volna elérni, hogy a beruházás minél gyorsabban megvalósuljon, ezt pedig nyilván lassította volna az esetleges pereskedés – mondja az ügyvéd, aki beszélgetésünk végén egyszer csak visszakérdezett: látták a képeket a házról?

– Igen, láttuk.

– Hát nem is mondok inkább semmit – felelte az ügyvéd.

Mi sem. Csak annyit, hogy Gyuricza Andrea egy lezárt borítékban adta oda a képeket, és megkért minket: úgy nézzük meg, hogy ő ne lássa újra…

A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a helykozijarat@gmail.com címre.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/3. számában jelent meg január 14-én.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Apokalipszis, Eurovízió, cancel culture