Bár az elmúlt időszakban többen is azt mondták, Budapest már mindennel rendelkezik hozzá, ez valójában elsietett kijelentés. Kérdéses az is, mely cégek szállhatnának be a finanszírozásba.
Karácsony Gergely főpolgármester is beadni látszik a derekát a 2036-os olimpiarendezési terveket illetően, Magyar Péter pedig már korábban bírálta a Momentum 2017-es NOlimpia-kampányát. Igaz, a Tisza Párt elnöke most már jóval inkább feltételes módon fogalmaz egy potenciális olimpiarendezést illetően, prioritásként az oktatást, az egészségügyet és más nemzeti kérdéseket emleget, elmondása szerint az olimpia csak akkor merülhet fel, ha ezeket a területeket is rendbe teszik. Karácsony szintén azt várja a kormánytól, hogy a támogatásáért cserébe adja vissza a fővárosnak az elvont forrásokat. Amikor Magyar néhány hete azt mondta, a kormány már „suttyomban” be is adta a szükséges papírokat, a kormány sietve cáfolt, arra hivatkozva, hogy nem is pályázhatna ilyesmire. Meg is változtak a szabályok, most már nem az egyes helyszínek pályázhatnak, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kér fel kiválasztott városokat a koncepció benyújtására.
Hiába mondja viszont a főpolgármester és a kormány is, hogy már minden szükséges sporthelyszín a rendelkezésünkre áll, ez valójában nem ilyen egyszerű kérdés. Nem tudjuk ugyanis Dénes Ferenc sportközgazdász szerint, milyen potenciális olimpiarendezési koncepcióval készülünk. A miniszterelnök például azt fejtegette korábban, hogy mindent meg tudunk rendezni a futball-világbajnokság kivételével, miközben Dénes szerint ez sem igaz így. Elvégre a futball vb-hez nyolc darab szabvány méretű pálya kell, ha pedig megvan minden a szögletzászlókig és a hálókig bezárólag, akkor elméletileg meg is tudnánk rendezni egyet.
– Ja, hogy egyébként azt nem adják oda neked, mert az az elvárás, hogy média legyen, közönség meg mindenféle előírás teljesüljön? Az egy másik dolog – fogalmazott a sportközgazdász. Az olimpia esetében is hasonló a helyzet. Hiába felelnének meg egyes célokra bizonyos stadionok, ettől még nem lehet kijelenteni, hogy máris mindennel rendelkezünk. Persze, van hozzá uszodánk, de hogy ez 2036-ban szabványméretű lesz-e, nem tudhatjuk. Az atlétikai stadionnal is lenne még feladat. Van persze MVM Dome-unk, sok mindent meg lehet rendezni, nem a nulláról indulunk tehát.
Dénes Ferenc korábban, 2010 előtt jó pár ilyen pályázati folyamatnak érintettje volt, és mindig az jelentette a problémát: csak ígérgetés volt, hogy majd építkezni kezdünk, ha megkapjuk a rendezés jogát. Az építéseket viszont senki nem vállalta be. Most mindenki láthatja, hogy jobban állunk ezt illetően, ami egy kézzel fogható szempont a szándékot illetően. A korábbi pályázatunknak részese volt a Duna is, főleg logisztikai céllal: északi és déli pólusú rendezési helyszínt jelöltek ki, a kettő közti összeköttetést pedig nagyrészt a Duna biztosította volna. Ami pedig remek ötlet a sportközgazdász szerint, mert ki lehet kerülni vele a városi dugókat. Újra lehet gondolni azt is, feltétlenül más helyszínre kell-e vinni a kajak-kenut, vagy építenének Budapesten valami nagyon látványos dolgot. De akkor meg Szegedet fosztanák meg még ettől a lehetőségtől is. Végig kell gondolni, hogyan terítenék szét az olimpiai előnyöket szerte az országban.
Azt látja Dénes is, hogy történt egy váltás Karácsony részéről, és ha Budapest ebben együttműködő, vagy megfordítva, a kormány együttműködő a fővárossal, akkor másképp tudunk nekifutni a pályázatnak, mint 2017-ben.
Kik szállhatnak be olimpiarendezés esetében a finanszírozásba? Az államon és önkormányzatokon túl kiemelt cégek is? Dénes Ferenc elmondása szerint Franciaországot azért is emlegetjük példaként, mert ott a központi költségvetés viszonylag alacsony összeget fektetett be. A magyar finanszírozási rendszer általában nagyon függ a központi költségvetéstől, és nincsenek olyan jelentős városi vagy tartományi költségvetések, mint a franciáknál. Ha össze próbálunk rakni egy top ötös listát a cégekből, akik beszállhatnának, kik jönnének össze? Dénes szerint már az is nehéz kérdés, tudunk-e öt darab nem állami vállalatot mondani, amelyek egyáltalán szóba jöhetnek.
Fürjes Balázs, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja azt nyilatkozta korábban, hogy azért is fájdalmas a magyar pályázat visszavonása, mert ha benn maradunk, nagy valószínűséggel a 2032-eset el tudtuk volna hozni. Dénes Ferenc szerint a párizsi után újraindult a mozgolódás, a sportot soft powerként használó országok érdeklődése megnőtt. Egyiptom is jelezte szándékát, India mindig képben van, és előbb-utóbb valamelyik olajállam is beszáll a licitbe. Dénes szerint a politikai-érzelmi kontextusra is figyelni kell: nem viccként mondja, inkább a realitást mutatja, hogy ha Kijev is bejelentkezne, hivatkozva egy esetleges politikai-katonai megállapodásra, „akkor a NOB sírva adná oda a jogot azonnal”. Nem hagyható tehát figyelmen kívül sosem, hogy a nemzetközi politikában kinek milyen a megítélése. Magyarországnak erősödött a sportdiplomáciája, a kormány az építkezést mutatja, ezek is számíthatnak. Dénes reméli, nem fogják megspórolni a népszavazást sem, enélkül szerinte nem is érdemes belevágni. (Magyar Péter is kiemelte egyébként legutóbb, hogy csak népszavazás esetén tudná elfogadni a dolgot.)
Infrastrukturális szinten nem vagyunk a franciáknál most is jóval gyengébbek? Dénes elismeri, hogy dehogynem, persze, kis ország vagyunk, jóval nehezebb dolgunk van, ha megfelelő számú rendőrt vagy szállodai szobát akarunk rendelkezésre bocsátani. Ezért is fontos szerinte, hogy amikor Budapestről beszélünk, akkor Közép-Európáról is beszélünk. Zágrábról, Bécsről és Pozsonyról, esetleg Belgrádról, ahova gyorsvonat is megy majd. El lehetne gondolkozni, egy ilyen esetben hogyan tudnánk elosztani közép-európai szinten az előnyöket, így pedig a költségeket is.
