Lapunk is beszámolt Kollár Árpád író, költő műfordító posztjáról, miszerint a nagyszülőkhöz utazó két gyermeke (13 és 16 évesek) a Szeged–Szabadka vasúton az ellenőrtől próbált jegyet vásárolni Szeged-Szentmihálynál, ám a gyerekek annak ellenére nem kapták meg a teljes útra szóló jegyeket, hogy kifizették érte az összesen 3800 forintot. Jegy hiányában pedig a röszkei határátkelőnél felszálló szerb kalauznál ismét meg kellett váltaniuk azt.
Kollár Árpád felindultságában azt írta, a kalauz meglopta gyermekeit és sérelmezte, hogy megalázta, veszélybe sodorta őket. Ugyanis ha nincs a gyerekeknél dinár és nem tudnak ismét jegyet venni, akkor a határ szerb oldalán, egy idegen országban minden további nélkül leszállíthatta volna őket a jegyellenőr. Nyilvános bejegyzésében kérte szemtanúk jelentkezését és jelezte azt is, hogy a történtek miatt természetesen panasszal fordul a MÁV-hoz.
A MÁV Kommunikációs Igazgatóságát a poszt kedd esti közzététele után nem sokkal megkerestük és rövidesen érkezett válasz is. „A fentiek rendkívül súlyos vádak, gyerekekről lévén szó megkülönböztetett figyelemmel vizsgáljuk ki az esetet” – írták. Mi pedig kértük, hogy a vizsgálat eredményéről szintén tájékoztassanak. A MÁV pénteken tájékoztatott is, de nem a panaszosokat, hivatalos úton – és még csak nem is lapunkat –, hanem a Szegeder.hu című helyi portált. A vasúttársaság által közöltek pedig minden túlzás nélkül a Tanú című filmet idézik.
A pénzt elfogadta, majd adott jegyet egy széknek
Mint a MÁV válaszából kiderült: a „megkülönböztetett figyelemmel” való kivizsgálás annyit jelent, hogy a sértetteket és az időközben jelentkező tanút meg sem hallgatják, de a vizsgálat kiterjed a felháborodott szülő nyilvános posztjára, a rend kedvéért a kalauz által leadott pénz összegét és az általa kiadott jegyek és pótdíjak összértékét is összevetik, végül a jegyellenőr mondja tollba a vizsgálat eredményét. Az életszerűség pedig nem szempont.
Idézzük a MÁV Kommunikációs Osztályát (via Szegeder): „A vizsgálat során kiderült, hogy a határ közelében tapasztalható térerőhiba miatt a menetjegy kiadása a kelleténél hosszabb időbe, több percbe telt. Mivel a határállomás Röszke közelében található, ott pedig személyzetcsere történik a szerb vasúttal, jegyvizsgáló kollégánk fedélzeti gépe csak később tudta kinyomtatni a jegyet, amelyet a határállomáson nem az utasok kezébe adott, hanem a mellettük lévő székre tett le. Ebben hibázott kollégánk”.
A Szegeder emellett közölte azt is, hogy a MÁV az utasoktól elnézést kérve megígérte, hogy visszatéríti a jegyárakat. A vasúttársaság jelezte továbbá, hogy alaptalan meggyanúsításnak tartja azt, hogy a szülő nyilvános posztjában lopást emlegetett. Megjegyezték, az ügyfélszolgálatukon keresztül minden ilyen esetet körültekintően ki szoktak vizsgálni, ez ebben az esetben sem történt volna másképp. „Így az édesapa jogos kérését a megszokott ügyfélszolgálati csatornán keresztül is maradéktalanul érvényesíteni lehetett volna – munkatársunk nagy nyilvánosság előtti, alaptalan meggyanúsítása nélkül is.”
„Ilyet gyerekekkel egy nemzetközi vonalon nem csinálunk”
Kollár Árpád keddi posztjához való hozzászólásában péntek este jelezte, nem kapott hivatalos választ a panaszára. A MÁV által a Szegederen keresztül közöltekre azonban úgy reagált, belátja, hogy nem volt helyes a vizsgálat eredménye előtt lopással vádolni a kalauzt, ezért bocsánatot kért tőle. A magyarázatot, miszerint letette egy másik székre a jegyeket, azonban nem tartja sem életszerűnek, sem hihetőnek. „Ha mégis így történt, az súlyos felelőtlenség volt a részéről. Ilyet gyerekekkel egy nemzetközi vonalon nem csinálunk” – írta, hangsúlyozva: tartja állítását, hogy a kalauz nem adott jegyet nekik, ezzel megkárosította és nehéz helyzetbe hozta őket.
Jelezte azt is, hogy – a MÁV állításával szemben – a jegyet a gyerekek nem a határ közelében váltották meg, hanem közvetlenül felszállás után. (A Szentmihály-országhatár távolság körülbelül 6 kilométer – a szerk.). A bejegyzésből derül ki az is, hogy sem őket, sem a tanút nem hallgatta meg a MÁV.
Sok kérdés, kevés a válasz
A MÁV tájékoztatása egyébként legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol:
- Mennyire életszerű, hogy a jegyvizsgáló nem a jelenlévő utas kezébe adja a jegyet, hanem a mellette lévő székre helyezi azt?
- Mi a magyarázat arra, hogy a jegykezelő nem tájékoztatta az utasokat arról, hogy hálózati hiba miatt nem tud jegyet nyomtatni?
- Miért nem tájékoztatja a jegykezelő az utasokat (gyerekeket!) arról, hogy ilyen esetben mi a teendő, ha tovább akarnak utazni?
- Miért tette el a pénzt a jegykezelő mindaddig, amíg a jegyet – illetve a bizonylatot – nem tudta kiadni? Minderre egy NAV-vizsgálat során milyen magyarázatot adna a MÁV?
- Mi a magyarázat arra, hogy a jegykezelő a később kinyomtatott jegyet nem a jelenlévő utasoknak adta, hanem – állítása szerint – a székre helyezte?
- Az anomáliáról a jegykezelő miért nem tájékoztatta szerb kollégáját?
- Szabályos-e, korrekt-e, hogy a vizsgálat eredményét hamarabb közlik a sajtóval, mint magukkal az érintettekkel?
- Mi az oka annak, hogy sem a panaszosokat, sem az idő közben jelentkező tanút nem hallgatták meg a vizsgálat során?
- A jegyellenőr kap-e büntetést, szóbeli, vagy írásbeli figyelmeztetést, megrovást?
- Tesz-e bármit a MÁV azért, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő?
Kérdéseinket természetesen eljuttattuk a MÁV Kommunikációs Igazgatóságának is. Ha érkezik válasz, frissítjük cikkünket, vagy másik írásban számolunk be a fejleményekről.
