
A Budapesti Önkormányzatok Szövetsége nem támogatja a háziorvosi ügyeleti rendszer államosítását – közölte Karácsony Gergely főpolgármester.
A városvezető Facebook-oldalán azt írta, hogy a háziorvosi és házi gyermekorvosi ügyeletet Budapest területén ma még a kerületi önkormányzatok látják el. Ezt azonban a kormány egy törvénymódosítással úgy változtatta meg, hogy az ügyeleti rendszer működtetése október 1. napjától a kerületektől az államhoz kerüljön.
„A kerületi polgármesterek többségével együtt az a félelmem, hogy az ellátás színvonala be fog zuhanni és a betegeknek az új rendszerben sokkal többet kell majd várni. 16 óra után megszűnne a felnőtt rendelés, azaz munkaidő után már nem tudnák felkeresni háziorvosukat a budapestiek. Ez óriási visszaesés lenne a mostani színvonalhoz képest. A mai napig csak nyugtalanító kérdések vannak, biztonságot jelentő válaszok nélkül” – írja Karácsony, aki közli azt is, hogy kedden levélben fordult az egészségügyet felügyelő kormánytaghoz, Takács Péter belügyminisztériumi államtitkárhoz, melyben kifejtette, hogy a Magyar Orvosi Kamara álláspontjára is tekintettel, a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége elengedhetetlennek tartja a további egyeztetéseket.
Mint ismeretes, tavaly az Országos Kórházi Főigazgatóság levélben próbálta fölmérni, mekkora a hajlandóság az önkormányzatok körében arra, hogy önként átadják az állam számára szakrendelőiket. Azt, hogy mekkora horderejű döntésről lenne szó, jelzi, hogy jelenleg a járóbeteg-szakellátás háromnegyedét a kórházakhoz csatolt rendelőintézetek biztosítják, ezekből 110 helyi fenntartású.
A rendelőintézetek járóbeteg-szakellátást végeznek, továbbá egynapos sebészeti ellátást nyújtanak. Alapcéljuk az, hogy könnyen elérhető szakorvosi ellátást biztosítsanak mindazoknak, akik nem szorulnak kórházi kezelésre, illetve az onnan kikerülők számára utókontrollt is biztosítanak. Ennek szakemberek szerint azért van jelentősége, mert a szakrendelők egyrészt szűrik a betegeket, másrészt helyben vannak, a mindennapi élet szerves részeivé váltak, és ezt megerősítvén, a helyi önkormányzatok jelentős összegekkel támogatják a működésüket. A települések részt vesznek nemcsak az ellátás fenntartásában, de szakmai kiterjesztésében, illetve színvonalának emelésében is. Egyes becslések szerint az önkormányzatok évente úgy 40 milliárd forintot költenek szakrendelőikre. A válaszban jellemzően az ellenzéki önkormányzatok egyértelműen jelezték, hogy ragaszkodnak a szakrendelőikhez. Úgy tűnt, ezek után a kormány meghátrál.
De csak úgy tűnt: Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere korábban már jelezte, hogy tudomása szerint van háttérakarat arra vonatkozóan, hogy a szakrendelőket mindenképp államosítani kell. Emlékeztetett arra, hogy az egészségügyi szakállamtitkár egyértelműen kinyilvánította, hogy az önkormányzati szakrendelők világát mindenképpen fel kell számolni, másrészt, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nyilvánosan is megerősítette, hogy megértik ugyan az átadás ellen berzenkedő önkormányzatok aggodalmait, de mindenképpen egységes rendszert kell létrehozni. Ugyanakkor tartani lehet attól, hogy az esetleges államosítás következtében a szakrendelők egy jelentős része megszűnne.
Mik az állam érvei? Nos, egyrészt az, hogy a szakrendelők pazarló módon működnek, az egynapos sebészet intézménye luxus, másrészt a települések pénzt nem kímélve olyan szakmákra is szerződtetnek szakorvosokat, amelyeknek nem feltétlenül ott van a helyük. „Az sem megengedhető, hogy egy orvos négy-öt helyen vállaljon két-két órás szakrendelést, mert így több időt tölt az utazgatással, mint a betegek kezelésével. Ez pedig kapacitás és humánerőforrás pazarlása” – nyilatkozta korábban Takács Péter egészségügyi államtitkár.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász korábban azt nyilatkozta, hogy ha a rendelőintézetek az államhoz kerülnek, arra lehet számítani, hogy a súlyos munkaerőhiánnyal küzdő kórházak úgymond „kiszipkázzák” a szakorvosokat a szakrendelőkből. Sok önkormányzat eddig külön megállapodásokkal jelentős összegeket fizetett szakorvosoknak, hogy egy héten többször is rendeljenek egy adott településen. Az irányító szerepet kapott megyei kórházak viszont most olyan teljesítménykényszerben lesznek, hogy ezeket az orvosokat máshová, leginkább a megyeközpontokba irányítsák át, ami miatt a betegeknek is jóval többet kell majd utazniuk. Sinkó Eszter álláspontja szerint a járóbeteg-központokban dolgozó orvosok átlagéletkora jellemzően magasabb, ők tudatosan választották maguknak ezeket a nyugalmasabb, ügyelet nélküli munkahelyeket a nyugdíj előtti évekre. Ha az államosítással a megyei kórház lesz a munkáltatójuk, várható, hogy sokan inkább nyugdíjba vonulnak vagy kizárólag a magánellátásban folytatják tovább a munkát – magyarul: a rendszer kiürül.