Hiszen hiába a komoly béremelés, a két éves átvezénylés lehetősége, valamint a másod-harmadállások vállalásának korlátozása az orvostársadalom jelentős része számára elfogadhatatlan – fejtette ki lapunk megkeresésére Lantos Gabriella egészségügyi szakértő, akit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) felmérése kapcsán kérdeztünk. A MOK kérdéseire nyolcezer orvos reagált, 77 százalékuk a jelenlegi formájában nem írja alá az új egészségügyi jogviszonyról szóló szerződést, 40 százalék pedig emiatt akár otthagyná a közellátást is. Gyakorlatilag mindenki – a válaszadók 99 százaléka – ragaszkodik az átlátható, de szabad munkavállalás lehetőségéhez. A felmérés szerint az orvosok többsége ugyanakkor jelentős változtatások után elfogadhatónak tartaná a törvényt.
Lantos Gabriella – aki a Pálinkás József által alapított, október közepén zászlót bontó Új Világ Néppártot erősíti – mindezzel kapcsolatban elmondta, valószínűleg a dühösebb orvosok voltak aktívak a felmérésen, így annak reprezentativitása valamennyire torzulhatott, de ettől még tény: több ezren fordítanának hátat a közegészségügyi ellátásnak. Azok az orvosok, akik járóbeteg-szakellátásban vesznek részt, aránylag könnyen boldogulnának itthon is vagy magánzóként, vagy úgy, hogy magánkézben lévő járóbetegrendelőkben vagy egynapos sebészetre specializálódott kórházaknál vállalnak munkát körülbelül ugyanannyi pénzért, mint amennyit az állami szektorban, súlyos kötöttségek mellett lehetne megkeresni. Azok azonban, akik olyan területeken dolgoznak, amelyek jellemzően csak a közellátásban életképesek – ilyen például az onkológia, a hematológia, a sebészet – valószínűleg nagyobb számban fognak külföldön szerencsét próbálni.
Lantos Gabriella szerint ugyanakkor a másodállások korlátozásának nem csak árnyoldalai vannak, hiszen ahogy az felmérésből is kiderül, sok orvos rengeteg munkaórában dolgozik, ami munka- és betegbiztonsági szempontból is aggályos. Az egyszerre több intézményben végzett munka tiltása nyomán komolyabb orvoshiány alakulhat majd ki a kevésbé vonzó béreket kínáló kisebb vidéki kórházakban, amelyeket így immár a hiányra hivatkozva fognak majd bezárni, a politikai felelősség így kisebb.
– Mostanra egyértelművé vált, hogy a pénz nem minden, legalább ennyire fontos a kiszámíthatóság és a normális munkafeltételek. A kormánynak önmérsékletet kellett volna tanúsítania. Elképzelhető, hogy ha kivették volna a törvényből a kétéves átvezényelhetőség lehetőségét, az orvosok túlnyomó többsége rábólintott volna az új, akár több kötelezettséget rögzítő jogállásra is – vélekedett az egészségügyi szakértő, hangsúlyozva: a kormánynak engednie kell, hiszen az átvezénylés nemcsak életszerűtlen – hiszen egy több gyermekes, megyeszékhelyen, vagy a fővárosban tevékenykedő fiatal orvos aligha fog belemenni abba, hogy áthelyezzék –, hanem alkotmányellenes is.
Az egészségügyi szakértő szerint ugyanakkor Orbánék számára már így is van politikai haszon: az egészségügyben dolgozókat megosztották, ami hatalomtechnikai szempontból nem elhanyagolható eredmény számukra. Az orvosok és egészségügyi szakdolgozók most sem egységesen lépnek fel a törvény ellen, ráadásul – bár a MOK erős belső támogatottsággal rendelkezik – vannak olyan orvosok is, akik nem szólalnak fel a kormány tervei ellen.
