Petőfi Sándor élettörténetének ismertetésével kezdte ünnepi beszédét Orbán Viktor miniszterelnök Kiskőrösön, a március 15-i ünnepségen. A csatatéren, szemtanúk nélkül esik el, már senki nem él akkor, akik látták megszületni. Ahogy jött, úgy ment – mondta. Ő egy villanás, amelyet saját nemzete lélegzet-visszafojtva követ és csodál. Egy külföldi azt mondaná erre, hogy rejtély. Mi semmi rejtélyt nem látunk itt: magyar sors, mondjuk inkább. Közülünk való, aki felénk emelkedik – mondta.
Ő a mi szerelmetes fiunk, minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben ott van minden magyar – fogalmazott. Ezt követően a következő évtizedek történéseit említette, igazi magyar virtus volt a megtett út, mondta. De ez a magyaroknak kevés volt, mert mindig kell lenni egy hivatásnak, egy nagy tettnek. Azóta is azt kérdezzük, mi is lenne ez és merre induljunk, hogy megtaláljunk. Mit kezdjünk visszanyert önbecsülésünkkel, felbukkanó erőnkkel? A keresett szót és hangot Petőfi adta meg a hazánk szerinte: Talpra magyar, rabok legyünk, vagy szabadok, éljen a szabad, független Magyarország.
Ez a mai egy születésnap, ezért emlékezünk rá 175 éve, a magyar szabadság születésének napja, ezért mondjuk el minden évben újra a történetét – mondta. Ez nem a Pilvax Kávéházból indult, hanem Kiskőrösről, ezért jöttünk most ide. Hajtsunk fejet a szülők előtt, az öreg Petrovics előtt, aki vidám és öreg gyerekkort teremtett fiának – mondta. Majd Petőfi Sándor édesanyjáról beszélt, hozzátéve: dicsőség a Petrovics családnak.
Egy olyan józan népnél meglepő, de irodalom nélkül nincs magyar élet, bennünk verssé és dallá érik a szerelem, az öröm és a bánat – tette hozzá. Ha meg kell nevezni valakit, akiben egyben találjuk mindezt, amit magyar sorsnak, magyar géniusznak nevezünk, Petőfi Sándort nevezzük meg. Így lettünk mi a szabad világ részévé, a magyar a szabadság legsikerültebb nyelve, mert Petőfi nyelvét mindenhol értik, több mint 200 nép nyelvére fordították le – mondta. Nem volt katonának való, és az akkori világ fogalmai szerint férjnek való sem, de Szendrey Júliának való volt – tette hozzá. Bár korán halt meg, mégis irigyeljük őt, mert mi is úgy szeretnénk távoznia világból, hogy minden nekünk kirótt kötelességet teljesítettünk. Olyan nincs, hogy a végeredmény egy kicsit kard és egy kicsit lánc is legyen. Ha ezt eltévesztjük, beérjük kevesebbel, mint amik lehetnénk, méltatlanná válunk önmagunkhoz, hiszen mi nem akármik, magyarok vagyunk. Magyarnak lenni kötelességet jelent, ezt olvassa ránk Petőfi nap mint nap.
Tudta, hogy el fog jönni a döntés pillanata a magyar nép esetében is – mondta. „Egy magyar hazafinak az a dolga, hogy készen álljon”. Petőfi, ahogy mi is, egy szabad Magyarország szabad és boldog polgára akart lenni, férj volt és apa. Ő is szívesebben élt volna a kivívott szabadságban, mintsem meghaljon érte, választhatta volna a kivívott nagypolgári életet. Mi, naiv, elpuhult utódai azt gondoljuk, megérdemelte volna, hogy ágyban, párnák közt távozzon, ő azonban másképp döntött, úgy halt meg, ahogy megénekelte, a magyar szabadságért vívott csatában, a világszabadság apostolaként. „Magyarnak lenni kötelesség, méltónak lenni a fajtánkhoz” – fogalmazott.
„A magyar szabadság hatalmas menete” bár tett néha vargabetűt, és zsákutcákba is tévedt néha az elmúlt kétszáz évben, de ma is tart, ebben a menetben pedig Petőfi is a magyarokkal van, még akkor is, ha nem látjuk őt – mondta Orbán. Petőfit mindig látjuk, amikor elbizonytalanodunk. Szerinte látjuk, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogy éljenek, akkor is, amikor Magyarországot be akarják olvasztani egy európai szuperállamba. Látjuk, ahogy a 12 pont elé odakanyarítja, hogy legyen béke, és ha a szó nem segít, elindul újra meghalni a magyar szabadságért – mondta Orbán. Tartozunk neki, ezért sosem fogjuk megengedni, hogy a szabadság zászlaját kicsavarják a kezünkből. Az ilyen próbálkozások nem fognak sikerülni, „mert minden magyarban van egy kis Petőfi”.
Mint megírtuk, a színpad környékét kordonokkal vették körül, és csak meghívottakat engedtek be.
