Orbán Viktor szűknek érzi a nyugati világot Magyarország ambíciói számára

Orbán Viktor szűknek érzi a nyugati világot Magyarország ambíciói számára

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A következő évtizedben a Magyarország előtt álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regio­nális középhatalmi státuszt érjen el – ezekkel a szavakkal indítja a Mandíneren megjelent írását Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki Orbán Viktor egy még karácsony előtt elhangzott beszédét foglalta össze a lapban. Az írásból kiderül, hogyan látja a világ átalakulását a kormányfő, és milyen szerepet szán Magyarországnak a régióban.

Mint írja: „az új rend kontúrjai még csak most alakulnak, de egy dolog bizonyos: ha visszaáll a hidegháború korának blokkokon alapuló nemzetközi rendje, akkor az a nemzetközi kapcsolatépítés és kereskedelem visszaesésével, ennek következményeként pedig akár Magyarország eljelentéktelenedésével fenyeget.” Ez a miniszterelnök szerint a teljes Európai Unió, de különösen annak periféria­államai számára rossz hír, mert egy ilyen rendszerben a központ nemcsak a blokkok feletti kapcsolatokat képes ellenőrizni, hanem magához vonzza az erőforrások elosztásának feladatát is. „Ráadásul így a javak ellátási láncában fellépő bármiféle zavar legelőször és legdrasztikusabban a periféria országaiban jelentkezik – s közben ezen országoknak semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésükre, hogy változtassanak a helyzeten.”

Orbán Viktor úgy látja, hogy Magyarországnak kifejezetten rossz tapasztalatai vannak a blokkosodással, „ez a jelenség ugyanis eddig mindig egyet jelentett az eljelentéktelenedéssel. Így volt ez a török hódoltság alatt, amikor a keresztény és az iszlám világ ütközőzónája voltunk, később a Habsburg Birodalom idején, amikor a birodalom iparosodott régiói alá voltunk vetve, majd a Szovjetunió uralta keleti blokkban is partvonalra szorultunk.”

Egy ilyen felállásban a legjobb olvasatban is az történik, hogy az egyes országoknak központot kell választaniuk, és a kapcsolódásuk kizárólagos kapcsolat. Azaz hazánk szükségképpen alárendelt szerepbe kényszerülne, ami épp abban jelentene gátat, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok sorából. Ezért a magyar felzárkózási stratégia nulladik lépése egy olyan országspecifikus globalizációs logika kidolgozása, amelyben felülírja a negatív hatásokat.

A miniszterelnök szerint „el kell kerülni, hogy hazánk egy nagy nemzetközi blokk perifériája legyen; el kell kerülni, hogy a korábbi, spontán piaci folyamatokra alapuló szabadkereskedelmi modell anomáliái visszatérjenek; meg kell oldani az ellátási láncok sérülékenységének az enyhítését; ezzel együtt el kell érni, hogy Magyarország csatlakozzon a gazdaságilag fejlett országok köréhez.”

Arra ugyanakkor nem kapunk választ az írásból, hogy az Európai Unió és a NATO tagjaként hogyan tudnánk elkerülni, hogy a nyugati világ blokkjához tartozzunk.