Legyőzhetők-e a félelmek? A félelmek, amelyek megalapozottsága minden bizonnyal egyenesen arányos a települések méretével: minél inkább szem előtt vannak a tüntetésre járók és az aktivisták, minél jobban függnek a lakosok a kormánypárti településvezetőktől, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy kritikus közéleti ténykedésük nem marad következmények nélkül. – Nekem már szóltak a munkahelyemen, hogy inkább ne járjak tüntetésekre – mondja egy fiatalember a baranyai megyeszékhelyen, aki azonban (múlt péntek esti) találkozásunkkor az intés ellenére épp az újabb demonstrációra tart.
Jellemzően ha egy munkaadó bárhol az országban, bármilyen módon függ a hatalomtól, akár csak az önkormányzattól, igyekszik távol tartani dolgozóit minden politikai aktivitástól. Egy bíráló hangvételű beszéd elmondása, egy nyilatkozat, vagy névvel megjelenő kritikus cikk pedig rögvest az illető állásába kerülhet. (Járt már így külsős szerzőnk.) Pedig Pécs viszonylag nagy város, aránylag aktív és kritikus polgársággal – még ha a város pezsgése már messze nem olyan, mint tíz-tizenöt éve. Akárhogy is, az elmúlt hetek azt bizonyították, hogy minden nehézség ellenére a magyar vidéki városok egy része is kezd a sarkára állni, és az eddiginél jóval hangosabban mond véleményt a jórészt Pesten, a fejük felett meghozott döntésekről.
Hóban, fagyban is zúgott a „mocskos Fidesz" | Magyar Hang
Szombathelyen és Pécsett is tüntettek péntek este a rabszolgatörvény és a kormány politikája ellen.
Ottjártunkkor a Momentum hívására körülbelül kétezer fős tömeg vonult végig a pécsi belvároson, akik előtt Péterffy Attila, az ellenzéki összefogás polgármesterjelöltje is beszédet tartott. Nem meglepő módon Szeged, Szombathely és Eger mutatkozik kifejezetten aktívnak, de olyan településeken is kezd megmozdulni a polgárság, amelyek sokkal inkább a kormány bástyáinak számítanak.
Mirkóczki Ádám egri esélye
Egerben tavaly az év utolsó napjaiban – a fővárosi tüntetésekkel egy időben – zajlott demonstráció ezres létszámú résztvevővel. Akárcsak Budapesten, a hevesi megyeszékhelyen is összeállt az ellenzék, a megmozdulás szervezésében ugyanis a helyi civil szervezetek mellett mind az öt ellenzéki párt, a Jobbik, az MSZP, az LMP, a Demokratikus Koalíció, illetve a Momentum is részt vett.
Az egyelőre kérdéses, hogy az őszi önkormányzati választásokra is megmarad-e az egység, bár kétségkívül Eger az egyik olyan nagyváros, amelyet úgy szoktak emlegetni, mint ahol ellenzéki szempontból lenne értelme az összefogásnak. Az áprilisi választásokon ugyanis a városban a legtöbb szavazatot egy ellenzéki politikus, a jobbikos Mirkóczki Ádám kapta. Míg rá 14 257-en voksoltak, fideszes ellenfelére – Nyitrai Zsoltra, aki a kisebb településeken jobb eredményt elérve nyerte meg a választókerületet – 13 624 ember szavazott. Mirkóczki Ádámnak ráadásul úgy sikerült győznie a város szavazóköreiben, hogy hivatalosan nem ő volt az egyetlen ellenzéki jelölt, hiszen versenyben volt mellette egy DK-s és egy LMP-s induló is. A jobbikos politikus egyébként már 2014-ben és 2010-ben is polgármesterjelölt volt Egerben, de győzni nem tudott. A mostani állás szerint Egerben nagyobb esély mutatkozik arra, hogy az erőviszonyok ismeretében létre is jöjjön az összellenzéki egyetértés.
Debrecen, a fideszes királyság
A debreceni erőviszonyokat ugyanakkor jól mutatja, hogy a Fideszen kívül önkormányzati választásokon utoljára egyéni körzetet 1998-ban tudott bárki is elhozni, akkor Borsos Éva a szocialisták színeiben. Kilenc éve és 2014-ben is csont nélkül behúzták a 24 egyéni mandátumot a kormánypártok, a városi testületbe csak kompenzációs listán jutottak be nem fideszes képviselők, összesen tízen. Legutóbb a Kósa Lajost váltó Papp Lászlót bő 56 százalékkal választották meg polgármesternek. A kormánypártok olykor kétharmad felé is kilengő eredményeit letörni így tényleg nagy fegyvertény lenne.
Úgy azonban nehéz is, ha néhány száz főt tudnak csak megmozgatni. Január 5-én a városban is szerveztek demonstrációt a túlóratörvény és a kormányzat politikája ellen, nagyjából kétszázan jöttek össze. A füttyökből és a fújolásból a Fidesz még mindig legerősebb helyi emberének számító Kósa Lajosnak is jutott, egyúttal – hogy a megyei lap emlegetésével helyi ízt adjanak neki – akadt némi „Hazudik a Napló!” skandálás is. A demonstráción együtt tiltakozott a Jobbik, az MSZP, az LMP és a parlamenten kívüli Momentum. Önkormányzati jelöltekről egyelőre semmi konkrétum, ám a tüntetésen a szocialisták részéről – a Cívishír.hu tudósítása szerint – Pallás György felvetette: az őszi választásokon a demonstráción jelen lévő pártoknak közös jelölteket kellene állítaniuk.
Szolnoki többség
Szolnokon az ellenzéki pártok már nyáron leültek egyeztetni egymással, mert ráébredtek arra, hogy együttműködve többet tehetnek a városért, és mert vállalják annak felelősségét, hogy helyben megdöntsék a NER-t. Közös munkájuk első gyümölcse a Szolnoki többség Facebook-oldal, amelynek platformján elindították a Kimondott Szolnok című műsort Lukácsi Katalin, a Mindenki Magyarországa Mozgalom egyik alapítójának közreműködésével. Akárcsak más városokban, úgy Szolnokon is szűkre szabott hozzáférése van a nyilvánossághoz az ellenzéknek, ezzel viszont megteremtették a saját médiájukat, bátorítva erre más városokat is.
A Szolnoki többség név eredete a tavaszi választási eredményéből fakad, hiszen ott az ellenzéki pártok másfélszeres többséget értek el a Fidesz ellenében. Második fontos lépcső a január 5-ei tüntetés volt, amit a Szolnoki többség szervezett, tehát az összes ellenzéki párt: a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP, valamint a civilek, a Szolnok Város Fejlődéséért Egyesület. A jövőben folytatni fogják a közös munkát – számolt be róla megkeresésünkre Lukácsi Katalin.
Szombathelyi együttműködés
Vas megyében is körvonalazódik az ellenzéki együttműködés. Szombathely városa az elsők között (Szeged, Salgótarján, Dombóvár mellett) döntött arról ellenzéki kezdeményezésre, hogy az önkormányzati cégeknél még „önkéntesen” sem lehet 400 órás túlmunkát végezni. Szombathelyen két nagyobb, ezres létszámú tüntetést is szerveztek, valamint félpályás útlezárás is zajlott.
A városban alighanem a szocialisták mögött sorakozhat fel az ellenzék, míg a megye kisebb-közepes méretű települései közül többen a Jobbik lehet a befutó.
Hadjárat Botka László ellen
A Szegedet immár 17. éve vezető MSZP-s Botka László a 2010–2014 közötti időszakot kivéve stabil szocialista többséget tudhat a háta mögött a közgyűlésben. A második Orbán-kormány ideje alatt a fideszes és jobbikos képviselők száma megegyezett a Botkát támogató helyi politikai erőkével, ami ha másra nem, arra jó volt, hogy a város sikertelenségeiért egymásra mutogathassanak. Ezen a téren egyébiránt azóta sincs érdemi változás: a szocialista városvezetés szerint a kormány bünteti Szegedet, mert annak nem fideszes a vezetése, míg Botka László neve a Fidesz számára a tehetségtelen városvezetés szinonimája.
A fejlődés Szegeden is térkőben, illetve uniós finanszírozású infrastruktúra-fejlesztésekben mérhető: a 2007–2013-as uniós költségvetési időszakban 300 milliárd forint landolt a csongrádi megyeszékhelyen, amiből sikerült kipofozni a belváros egy részét. A Modern városok programban Szegednek 50–70 milliárd jut, ebből többek között javul a közúti infrastruktúra, új Tisza-híd épül. Szintén állami forrásból valósul meg a Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő hibridvasút- (úgynevezett tramtrain-) vonal, amellyel Lázár János szerepel a legtöbbet. A jelentősebb beruházások sorából egyedül az ELI lézerközpont lóg ki: a 70 milliárdos ráfordítással (85 százalékban uniós forrásból) megvalósított kutatóközpont 2019 első felében kezdi meg működését.
Szegedet ugyanakkor messze elkerüli az ipari fejlődés: a város kudarcaként értékelhető, hogy a schengeni határ ellenére is inkább az alig 120 kilométerre lévő romániai Temesvárra mennek az autóipari cégek. A város legnagyobb munkaadója a közpénzből működő Szegedi Tudományegyetem, ahol nyolcezren dolgoznak. (Ez közel a duplája annak, mint ahány embernek munkát ad a Mercedes Kecskeméten.) A sorban az önkormányzat, illetve a városi cégek és közszolgáltatók következnek. A legnagyobb ipari munkaadó pedig a Pick Szeged, ám a háromezerre tehető munkaerő-állománynak körülbelül fele dolgozik csak a szegedi telephelyeken. Üdítő kivétel a British Petrol: az olajipari cég tavalyelőtt nyitotta meg szolgáltató központját, ahol 2020-ra ötszázan dolgoznak majd.
A fő bevételi forrás tehát a mintegy húszezer egyetemista, akik azonban meghatározó gazdasági szereplők hiányában tanulmányaik végeztével el is hagyják a várost. A Tisza-partiak gondjait mutatja, hogy az önkormányzat évtizedek óta alig áldoz a bérlakások állagmegóvására, a parkolás és a tömegközlekedés országos szinten is a drágábbak között van – egy óra parkolás a belvárosban 480 forint, míg egy vonaljegy 320 forintba kerül. A város nem áldoz sokat a köztisztaságra sem, a közutak rosszabb állapotban vannak, mint a fővárosban.
„Szinte mindenben egyetértek Orbán Viktorral" - a teljes letiltott interjú | Magyar Hang
Kiss-Rigó László püspök szellemi rabszolgának tartja a kritikus újságírókat, és sosem hallott a NER létezéséről.
Botka László sikeressége tehát csak a politikai mezőben értelmezhető. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak a helyi Fidesznek is, 2002 óta nem sikerült egyetlen olyan polgármesterjelöltet sem kiállítania, akinek nevére a választások után néhány héttel bárki is emlékezne. Több jel is arra utal, hogy a városi pártszervezetet a Fidesz pártközpontjában sem tudják komolyan venni, igaz, megreformálni sem. Orbán Viktor még a 2010-es kampány előtt egy választmányi ülésen bírálta a szegedi Fideszt, 2017 decemberében pedig Kövér László, a parlament elnöke fejtette ki a párt helyi működése kritikájaként értelmezhető észrevételeit a Délmagyarnak.
A Fidesz pocsék szegedi helyzetéről ennél is többet elárul, hogy a 2014-ben Orbánék már nem a párt helyi szervezetére, hanem Kiss-Rigó László megyéspüspökre bízták a kormányoldal polgármesterjelöltjének kiválasztását. Az egyházi szegénygondozásban jelentősebb érdemeket szerzett Kothencz János végül csúfos vereséget szenvedett. Kiss-Rigó egyébiránt szintén bírálta a városi Fideszt a Magyar Hangnak adott – később letiltott, ám ennek ellenére is leközölt – interjújában. Központi költségvetési forrásból csak az egyházon keresztül történik fejlesztés: közel tízmilliárd forintért a püspökség épít sport- és rendezvényközpontot, de egy sor nem egyházi célt szolgáló ingatlanfejlesztést is Kiss-Rigóék végezhetnek tízmilliárdos nagyságrendben.
Miként egyeztethető össze az ellenzék sokszínűsége?
Kérdés, hogy a döntéshozatal és a nyilvánosság szempontjából is vízfejű, Budapest-központú országban mennyire jut el szélesebb közönséghez az adott vidék panasza, lehet-e általánosítani, vagy minden települést külön entitásként kell értelmezni.
A közeli jövő egyik legnagyobb (politikai) kérdése, hogy a tüntetéseken túl miként egyeztethető össze az ellenzék sokszínűsége, elfogadja-e valaha a Fideszben csalódott, inkább jobboldali bázis Gyurcsány Ferenc jelenlétét – és fordítva, befogadja-e bármikor is a balliberálisnak mondott közeg a Jobbikot. Beigazolódik-e a jobbikos politikusok azon régi – az áprilisi választáskor hangoztatott – félelme, hogy a DK és az MSZP miatt olyan emberek is inkább a kormánypártra szavaznak, akiket valamelyik új(abb) ellenzéki párt önmagában el tudott volna csábítani magához? Vagy éppen ellenkezőleg: az egységben ez erő elve alapján a bizonytalanok is elhiszik, van esély a 2030-ig tervező Orbán Viktor meggyengítésére? A tüntetések egyértelművé tették, hogy az utcákon jól megférnek egymás mellett az ellenzéki lobogók, a közelgő EP-, majd önkormányzati választáson azonban már korántsem lesz ennyire evidens a helyzet.
Egy újabb választási év küszöbén | Magyar Hang
Orbán Viktor már tétet adott az EP-voksolásnak, most az ellenzéken a sor.
A kormányzati propagandában szürreális módon máris balliberálisnak bélyegezett Jobbik már nemet is mondott a Gyurcsánnyal közös listaállításra, míg a szocialisták nem zárkóznak el a közös választási mozgósítástól. Ez utóbbiak azonban megint csak az országos sajtó hírei, amolyan felülnézetből született megállapítások, amelyek kevéssé világítják meg a helyi viszonyokat. Vidéki útjainkon egyszerre halljuk azt közéletileg aktív szereplőktől, hogy most kellene Gyurcsányékat partvonalon kívülre szorítani, hiszen az ő tábora egyébként is fogyatkozik, nélkülük is lehet hiteles és jó közös jelölteket találni. Közben meg azt is láttuk – például Jászberényben, illetve az említett Szombathelyen –, hogy közösen szervezett félpályás útlezárást a Jobbik, a DK és az MSZP. Ők azt is hangoztatják, nem kell finnyáskodni, a Nagykörúton belüli ideológiai vitáknak véget kell vetni, van most azoknál fontosabb.
Az ellenzék fő célja minél több település bevétele, erre mutatkozik is esély. Az ellentmondásos helyzet feloldása azokon a településeken lehet viszonylag egyszerű, ahol sikerül hiteles polgármesterjelöltet találni, aki közös jelölt lehet, vagy legalábbis más ellenzékiek nem indítanak rá senkit. Ez önmagában, közös listák nélkül is nagy eredmény – vidéken és a fővárosban egyaránt.
Összeállította: Balogh Roland, Bodacz Péter, György Zsombor, Katona Mariann
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
