
Szépen meghalni, az lett volna jó – mondja Orsós Teréz, miközben a morzsákat söpri a tenyerébe. Az ágyon zsírpapírban kenyér és felvágott. Hogy miért nem a konyhában ettek, arra egyszerű a válasz: nincsen konyha. Szinte semmi nincs. Két ágy, két éjjeliszekrény, egy szekrény, de azok sem az övék. Villany nincs, tűzhely sincs, víz sincs, mosdóba a szomszéd épületbe járhatnak.
Helyi lakosként mindig is szerettek volna eljutni a Tamási Termálfürdőbe, de soha nem volt pénzük rá. Nem így remélték, de most itt vannak a fürdőhöz tartozó kempingben, itt kaptak átmeneti szállást, miután a házuk összedőlt a fejük felett.
István, Teréz férje agyvérzésen esett át. Beszélni alig tud. Magyarország feliratú szurkolói pólóban ücsörög. Nem a hivatalosban, ez az egyik diszkontboltból való. A kép erős utalás a valóságra. Nem kell idekeverni a politikát, idekeveri az magát magától is. Az egyik helyi potentát ugyanis megüzeni egy rokonon keresztül, hogy nem jön el Orsósékhoz, mert mi, vagyis a Magyar Hang az egyik párt kitartottja vagyunk. – Honnan veszi ezt, de ami még ennél is fontosabb: akkor inkább nem is segít a rászorulókon? – üzenek vissza, de erre már nem érkezik válasz.
Orsós Teréz 54 éves, István 56. Teréz betanított varrónőként dolgozik, István rokkantnyugdíjas. Korábban az erdészetnél, a vízügynél volt alkalmazásban, majd közmunkásként foglalkoztatták, míg két évvel ezelőtt agyvérzést nem kapott. Epilepsziás, az egyik szemére vak, a másikkal is csak lát. Meggyógyulni nem fog. „Tud mindent a világról, csak azt nem tudja, hogy máma mi van” – jellemzi férje állapotát az asszony.
Amikor a házat 1996-ban megvették, még jó állapotú volt. Víz, villany, fatüzelésű kályhák, három szoba, nagy kert, kilátással a szemközti gyönyörű dombokra. Mivel megtakarításaik nincsenek, és nem voltak – százezrek vannak így az országban –, állagmegóvásra, felújításra nem jutott pénz. A ház eleje évekkel ezelőtt ledőlt. Akkor húzódtak a megmaradt szoba-konyhába. Lányuk, Diána aludt a szobában, ők meg a konyhában.
Nyáron nagy viharok vonultak végig az országon. Augusztus végén egyik éjjel nagy robajra ébredtek: a forgószél ledöntötte a tetőt. Centiméterekre az ágyuktól dőlt le a kémény, esett le a födém, hullottak a cserepek. Mindenük használhatatlanná vált, kimenteni semmit nem tudtak. Az éjszaka maradékát a szomszédnál vészelték át, másnap az önkormányzat jóvoltából kerültek ide, a kempingbe. Diána Veszprémben dolgozik, ő ott húzza meg magát.
A kempingben lassan telik az idő. Egyre korábban sötétedik, esténként üldögélnek kicsit a faház előtt, az után befekszenek az ágyba, és beszélgetnek. A legtöbbet arról, mi várhat még rájuk. Azt mondták nekik, itt szeptember 30-áig maradhatnak, mert a kemping akkor bezár. Mivel a faházban fűtés sincsen, mindenképpen menniük kell.
Teréz naponta jár ki a házhoz az állatokat etetni. A házuk innen öt kilométer, nem probléma, mondja az asszony, van biciklije. Most is menne, hát elviszem. Reméli, István addig nem mászkál el, mert volt már rá példa. Kiment a házhoz, annyira vágyik oda, de nem tudott bemenni. Igazság szerint nem tudta, hol jár, a rendőrök hozták vissza.
– Biztonsági zár? – kérdezem, amikor a házhoz érünk, és nekilát kicsomózni a kaput rögzítő kötelet. – Hát hiszen van kutya – válaszolja. Először és utoljára látom mosolyogni. Vacak, a tacskókeverék boldogan csóválja a farkát, még hanyatt is dobja magát nagy örömében. Ennyit a házőrzésről. Jönnek a macskák és a tyúkok is, ezek már csak ketten vannak, apránként ellopják őket. A kakast tegnap vitte el valaki.
Bemegyünk a romok közé. Miközben a szél vészjóslóan lobogtatja a fejünk felett a tető még be nem szakadt egyik nyúlványát, Teréz megkérdezi:
– Ugye helyre lehet még hozni?
Nem vagyok építész – válaszolom –, nem értek hozzá, de szerintem nem.
A legalább százéves ház falai – ahol nem dőltek be – több helyen megrepedtek, szerintem nincsen alapja sem, ez így nagyon reménytelennek tűnik. És hát pénz, az ugye nincsen.
Brandt Róbert, Tamási Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke telefonban azt mondja, megnézették szakemberrel a házat: menthetetlen. Mivel Orsósék nagyon szeretnének itt maradni, egy lakókocsit vennének nekik, ami átmenetileg megoldhatná a helyzetüket a tél előtt. Ki is néztek egy használt, összkomfortos darabot 800 ezer forintért. A telken van villany, víz, rá lehetne kötni. A roma önkormányzat gyűjtést szervez a házaspárnak.
Tamási polgármestere, Porga Ferenc (Fidesz–KDNP) levélben válaszolt kérdéseimre. „Az Orsós házaspár külterületi lakóingatlana lakhatatlanná vált, a tető és a homlokzat összedőlése, beszakadása miatt, ami elsősorban a folyamatos karbantartási hiányosságok miatt történt. A házaspárt átmenetileg a kemping egyik épületében helyeztük el. A város összes szociális bérlakása lakott. Keressük a megoldást, próbálunk segíteni a családnak” – írta. Visszakérdeztem arra, valóban szeptember 30-áig maradhatnak-e a kempingben Orsósék. Erre a polgármester azt írta: „Nincs kőbe vésve a szeptember 30., ameddig szükséges, addig maradhatnak.” Csak hát ugye a kempingben álló faházban nincsen se villany, se víz, se fűtés, a hideg napok pedig egyre közelednek.
Nemcsak István, Orsós Teréz is rokkantnyugdíjas. Emellett dolgozik varrónőként. Kettejüknek együtt körülbelül 200–260 ezer forint bevételük van havonta. Az összeg attól függ, hogy Teréz a férje ápolása mellett mennyi munkát tud vállalni. Megtakarításaik nincsenek, de akár banki kölcsönt is felvennének, ha kapnának, hogy megoldják valahogy a lakhatásukat. – És miből fizetnék a részleteket? – kérdezem. – Hát kiéheznénk valahogy – válaszolja az asszony. Egy szoba meg egy konyha nekik bőven elég lenne, ha azt meg lehetne menteni a házból – teszi hozzá.
– Szépen meghalni, az lett volna jó – mondja újra Orsós Teréz.
– Ha el kell menniük a kempingből, és addig nem oldódik meg a helyzet, akkor mit fognak csinálni?
– Akkor viszem Istvánt, és elmegyek haza, az udvarba, és ott fogok lakni. Ott fogunk kint lenni az ég alatt. Otthon.
Ha valaki támogatná a család lakhatásának megoldását, Orsós Terézt hívhatja a következő telefonszámon: 06 30 923 6344
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/39. számában jelent meg szeptember 26-án.








