„Ott fogunk kint lenni az ég alatt. Otthon”
Orsós Terézék összedőlt háza Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

Szépen meghalni, az lett volna jó – mondja Orsós Teréz, miközben a morzsákat söpri a tenyerébe. Az ágyon zsírpapírban kenyér és felvágott. Hogy miért nem a konyhában ettek, arra egyszerű a válasz: nincsen konyha. Szinte semmi nincs. Két ágy, két éjjeliszekrény, egy szekrény, de azok sem az övék. Villany nincs, tűzhely sincs, víz sincs, mosdóba a szomszéd épületbe járhatnak.

Helyi lakosként mindig is szerettek volna eljutni a Tamási Termálfürdőbe, de soha nem volt pénzük rá. Nem így remélték, de most itt vannak a fürdőhöz tartozó kempingben, itt kaptak átmeneti szállást, miután a házuk összedőlt a fejük felett.

István, Teréz férje agyvérzésen esett át. Beszélni alig tud. Magyarország feliratú szurkolói pólóban ücsörög. Nem a hivatalosban, ez az egyik diszkontboltból való. A kép erős utalás a valóságra. Nem kell idekeverni a politikát, idekeveri az magát magától is. Az egyik helyi potentát ugyanis megüzeni egy rokonon keresztül, hogy nem jön el Orsósékhoz, mert mi, vagyis a Magyar Hang az egyik párt kitartottja vagyunk. – Honnan veszi ezt, de ami még ennél is fontosabb: akkor inkább nem is segít a rászorulókon? – üzenek vissza, de erre már nem érkezik válasz.

Orsós Teréz 54 éves, István 56. Teréz betanított varrónőként dolgozik, István rokkantnyugdíjas. Korábban az erdészetnél, a vízügynél volt alkalmazásban, majd közmunkásként foglalkoztatták, míg két évvel ezelőtt agyvérzést nem kapott. Epilepsziás, az egyik szemére vak, a másikkal is csak lát. Meggyógyulni nem fog. „Tud mindent a világról, csak azt nem tudja, hogy máma mi van” – jellemzi férje állapotát az asszony.

Amikor a házat 1996-ban megvették, még jó állapotú volt. Víz, villany, fatüzelésű kályhák, három szoba, nagy kert, kilátással a szemközti gyönyörű dombokra. Mivel megtakarításaik nincsenek, és nem voltak – százezrek vannak így az országban –, állagmegóvásra, felújításra nem jutott pénz. A ház eleje évekkel ezelőtt ledőlt. Akkor húzódtak a megmaradt szoba-konyhába. Lányuk, Diána aludt a szobában, ők meg a konyhában.

Nyáron nagy viharok vonultak végig az országon. Augusztus végén egyik éjjel nagy robajra ébredtek: a forgószél ledöntötte a tetőt. Centiméterekre az ágyuktól dőlt le a kémény, esett le a födém, hullottak a cserepek. Mindenük használhatatlanná vált, kimenteni semmit nem tudtak. Az éjszaka maradékát a szomszédnál vészelték át, másnap az önkormányzat jóvoltából kerültek ide, a kempingbe. Diána Veszprémben dolgozik, ő ott húzza meg magát.

Orsós Terézék összedőlt háza Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
Orsós Terézék összedőlt háza Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

A kempingben lassan telik az idő. Egyre korábban sötétedik, esténként üldögélnek kicsit a faház előtt, az után befekszenek az ágyba, és beszélgetnek. A legtöbbet arról, mi várhat még rájuk. Azt mondták nekik, itt szeptember 30-áig maradhatnak, mert a kemping akkor bezár. Mivel a faházban fűtés sincsen, mindenképpen menniük kell.

Teréz naponta jár ki a házhoz az állatokat etetni. A házuk innen öt kilométer, nem probléma, mondja az asszony, van biciklije. Most is menne, hát elviszem. Reméli, István addig nem mászkál el, mert volt már rá példa. Kiment a házhoz, annyira vágyik oda, de nem tudott bemenni. Igazság szerint nem tudta, hol jár, a rendőrök hozták vissza.

– Biztonsági zár? – kérdezem, amikor a házhoz érünk, és nekilát kicsomózni a kaput rögzítő kötelet. – Hát hiszen van kutya – válaszolja. Először és utoljára látom mosolyogni. Vacak, a tacskókeverék boldogan csóválja a farkát, még hanyatt is dobja magát nagy örömében. Ennyit a házőrzésről. Jönnek a macskák és a tyúkok is, ezek már csak ketten vannak, apránként ellopják őket. A kakast tegnap vitte el valaki.

Bemegyünk a romok közé. Miközben a szél vészjóslóan lobogtatja a fejünk felett a tető még be nem szakadt egyik nyúlványát, Teréz megkérdezi:
– Ugye helyre lehet még hozni?
Nem vagyok építész – válaszolom –, nem értek hozzá, de szerintem nem.

A legalább százéves ház falai – ahol nem dőltek be – több helyen megrepedtek, szerintem nincsen alapja sem, ez így nagyon reménytelennek tűnik. És hát pénz, az ugye nincsen.

Orsós Terézék összedőlt háza Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
Orsós Terézék összedőlt háza Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

Brandt Róbert, Tamási Város Roma Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke telefonban azt mondja, megnézették szakemberrel a házat: menthetetlen. Mivel Orsósék nagyon szeretnének itt maradni, egy lakókocsit vennének nekik, ami átmenetileg megoldhatná a helyzetüket a tél előtt. Ki is néztek egy használt, összkomfortos darabot 800 ezer forintért. A telken van villany, víz, rá lehetne kötni. A roma önkormányzat gyűjtést szervez a házaspárnak.

Tamási polgármestere, Porga Ferenc (Fidesz–KDNP) levélben válaszolt kérdéseimre. „Az Orsós házaspár külterületi lakóingatlana lakhatatlanná vált, a tető és a homlokzat összedőlése, beszakadása miatt, ami elsősorban a folyamatos karbantartási hiányosságok miatt történt. A házaspárt átmenetileg a kemping egyik épületében helyeztük el. A város összes szociális bérlakása lakott. Keressük a megoldást, próbálunk segíteni a családnak” – írta. Visszakérdeztem arra, valóban szeptember 30-áig maradhatnak-e a kempingben Orsósék. Erre a polgármester azt írta: „Nincs kőbe vésve a szeptember 30., ameddig szükséges, addig maradhatnak.” Csak hát ugye a kempingben álló faházban nincsen se villany, se víz, se fűtés, a hideg napok pedig egyre közelednek.

Orsós Teréz az összedőlt ház mellett, az udvaron, Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
Orsós Teréz az összedőlt ház mellett, az udvaron, Tamásiban (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

Nemcsak István, Orsós Teréz is rokkantnyugdíjas. Emellett dolgozik varrónőként. Kettejüknek együtt körülbelül 200–260 ezer forint bevételük van havonta. Az összeg attól függ, hogy Teréz a férje ápolása mellett mennyi munkát tud vállalni. Megtakarításaik nincsenek, de akár banki kölcsönt is felvennének, ha kapnának, hogy megoldják valahogy a lakhatásukat. – És miből fizetnék a részleteket? – kérdezem. – Hát kiéheznénk valahogy – válaszolja az asszony. Egy szoba meg egy konyha nekik bőven elég lenne, ha azt meg lehetne menteni a házból – teszi hozzá.

– Szépen meghalni, az lett volna jó – mondja újra Orsós Teréz.
– Ha el kell menniük a kempingből, és addig nem oldódik meg a helyzet, akkor mit fognak csinálni?
– Akkor viszem Istvánt, és elmegyek haza, az udvarba, és ott fogok lakni. Ott fogunk kint lenni az ég alatt. Otthon.

Ha valaki támogatná a család lakhatásának megoldását, Orsós Terézt hívhatja a következő telefonszámon: 06 30 923 6344

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/39. számában jelent meg szeptember 26-án.