A jövőben a vállalkozásoknak az országos, és nem a területi gazdasági kamaráknak kell befizetni az évi ötezer forintos kamarai hozzájárulást – áll egy parlament előtt lévő javaslatban, amelyet sajátos módon a településtervezéssel összefüggő törvénymódosítások közé sikerült belecsempészni. Eddig az 5 ezer forintból – amit a veszteséges kisvállalkozásnak is be kell fizetni – 10 százalék, azaz 500 forint jutott a Parragh László vezette országos kamarának, a többi a 23 területi szervezetet illette. Ha a javaslatot elfogadják, akkor az ötezer forintok már egységesen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához (MKIK) folynak be, amely a felhasználás részleteit is szabályozza.
Bár a szöveget Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be, aligha az ő fejéből pattant ki a kamarai központosítás gondolata, amit a jelenlegi válsághelyzetben „végtelenül erkölcstelennek” tart a Tisztességgel és Bátorsággal Magyarországért Szövetség. A Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Szabó Szabolcs független képviselők alkotta csoport tavaly decemberben egyenesen a kamarai hozzájárulás eltörlését kezdeményezte, miután Parragh László a járványra való hivatkozással rendre az önkormányzatok adóbevételeinek csökkentésére tett javaslatokat. A független képviselők úgy gondolták, hogy ugyanezen az alapon a kamara is lemondhatna a saját bevételeiről a vállalkozások javára.
Az elmúlt hetekben újra az érdeklődés középpontjába került a kamarai hozzájárulás. Parragh – aki egyben Orbán Viktor miniszterelnök egyik közeli tanácsadója – ugyanis azt találta mondani az ATV-nek, hogy aki ezt az évi ötezer forintot nem tudja kifizetni, ne menjen vállalkozni. Az elnök később elnézést kért a kijelentésért, ám ezzel szinte egy időben Hadházyék javaslata elbukott a parlament gazdasági bizottságában, a mostani törvényjavaslat pedig lényegében az összes befizetést Parraghékhoz irányítja.
Hadházy Ákos lapunknak elmondta, a szövetség továbbra is a kamarai hozzájárulás eltörlését szorgalmazza, mert úgy látja, hogy az országos kamara nem látja el a feladatát, szerinte nincs jele annak, hogy komolyan venné a vállalkozók érdekvédelmét. Szerinte az MKIK megkérdőjelezhető módon költi el a pénzeket, utalva a Hvg.hu cikkére, amely közérdekűadat-igénylés segítségével kiderítette: a 2012 óta az MKIK-hoz befolyt mintegy 3 milliárd forintból például mentális felkészítésre 60, São Pauló-i repülőjegyekre 18,5, piackutatásra 20, infografikák készítésére pedig 32,7 millió forint ment el.
Ugyanakkor azt elismerik Hadházyék, hogy egyes vidéki kamarák jól csinálják, ezért nem elleneznék, ha önkéntes befizetésekkel ezeket támogatnák a vállalkozások, ám a mostani javaslat épp az ellenkező irányba tett lépésnek tűnik. Hasonló aggodalomról ír Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) volt főtitkára is: szerinte a több százezres vidéki vállalkozói közösségből egyre többen érezhetik majd úgy, hogy a hozzájárulás csak az országos kamarát fogja gazdagítani és nem helyi célokra fordítják.
Nem tartja azonban jogosnak a sanda szándékok feltételezését Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára. Mint lapunknak leszögezte, „a módosítás hátterében egyáltalán nem az áll, hogy az MKIK több pénzből gazdálkodjon”. – Az évente összesen mintegy 4 milliárd forintra rúgó hozzájárulások tíz százaléka eddig is és ezután is fedezi az MKIK működési költségeit – tette hozzá. A jelenlegi beszedési gyakorlatot azonban gazdaságtalannak tartja, a központosítás viszont javíthatja a fizetési morált, és a nem fizetőkkel szembeni fellépést is hatékonyabbá teszi (az elmúlt években egyes területi kamaráknál tetemes hátralék gyűlt fel).
Dunai szerint a vállalkozók által befizetett évi ötezer forintokat – amellyel a kamarai közfeladatok ellátásához járulnak hozzá – is hatékonyabban lehet felhasználni, ha az országos szervezet az egységes informatikai és regisztrációs rendszer működtetése mellett más központi fejlesztéseket is meg tudna valósítani. Véleménye szerint az eddig a területi kamaráknak járó 90 százalékból 5-10 százalékot költenének központi fejlesztésekre, a fennmaradó 80–85 százalékot pedig úgy osztanák el, hogy többet juttatnának azon régiók fejlesztésére, amelyek ma forráshiányosak. – Jelenleg az évi mintegy 4 milliárd forintnyi hozzájárulás 40 százaléka a központi régióban folyik be. Ezen az aránytalanságon változtatnánk, és a szolidaritási elv alapján a gyengébb vállalkozói réteggel rendelkező megyei kamaráknak juttatnánk többet – tette hozzá. Lapunk kérdésére, miszerint ez aligha nyeri el a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tetszését, Dunai Péter elismerte, hogy erről folynak viták és nem is ez az egyetlen dolog, amelyben érdekellentét feszül a főváros és a vidék között. Véleménye szerint azonban igazságosabb az a forráselosztási mechanizmus, amelyet megvalósítanának, ha a törvényjavaslatot elfogadják.
