Magyarország évszázados problémája és kérdése, hogy a Kelethez vagy a Nyugathoz áll-e közelebb, és miként dolgozhatja fel a társadalom az elmúlt évtizedek hagyatékát, traumáit és változásait. Az alábbi cikk célja a magyarországi polarizációs folyamatok és hátterük megértése nemcsak általánosságban, hanem két magyar közéleti szakértő szűrőjén keresztül is. A problémát abból a szempontból is érdemes körüljárni, hogy a magyar helyzet valóban specifikus-e, vagy sokkal inkább a közép-kelet-európai, európai – esetleg a kontinensen is túlmutató – folyamatok tünetegyüttesét tapasztalhatjuk benne.
Ebben az esszében a mai magyarországi társadalmi polarizáció néhány jelentős okát és árnyalatát, valamit a mögöttük húzódó lehetséges folyamatokat szeretném bemutatni. Ehhez két, a magyarországi közéletben és társadalmi diskurzusokban aktív, nem médiaszakembert is segítségül hívok, hogy véleményük, tapasztalataik és perspektíváik alapján is jobban megérthessük: miért tartunk „itt”, és hogyan jutottunk ide.
Magyarországon a társadalmi és politikai polarizáció több tényező együttes hatására alakult ki és fokozódott az utóbbi években. A történelmi múlt, például a világháborúk vagy a rendszerváltás utáni politikai átalakulás, mély törésvonalakat okozott a társadalomban, amelyeket a pártok és a média gyakran tovább erősítettek. A gazdasági egyenlőtlenségek, az eltérő életszínvonal vidéken és a fővárosban, valamint a globális trendek – például a digitalizáció és az információs buborékok – is hozzájárulnak a megosztottsághoz. A politikai életben a populizmus, az erős ideológiai narratívák és a különböző társadalmi csoportok közötti konfliktusok is mélyítik az árkokat.
Kelet és Nyugat között
Az értékkutatások alapján a magyarok erős individualizmusa kiemelkedik, ami megkülönbözteti őket a közösségorientált keleti kultúráktól. Ugyanakkor a nyugati társadalmakkal szemben a magyaroknál alacsonyabb a társadalmi bizalom és a civil szféra aktivitása, ami akadályozza a közösségi szerveződést és a kollektív cselekvést. A történelmi tapasztalatok, mint a kudarcok és a megszállások, hozzájárultak a bezárkózó attitűd kialakulásához, ami tovább erősíti az individualizmust. Ennek következtében a magyar társadalom sajátos értékrendje miatt nehezen illeszthető be a keleti vagy nyugati kategóriákba.
A polarizáció különböző formákban nyilvánul meg: politikai táborok közötti éles szembenállás, a közösségi médiában folytatott heves viták, a családokon és baráti körökön belüli nézetkülönbségek kiéleződése. Mindez fokozódni látszik egy új politikai erő, a Tisza Párt megjelenésével, amely a Fidesz ellenében politizál, jóllehet a pártot vezető Magyar Péter korábban erősen kapcsolódott a kormánypárthoz, például volt felesége, a hazai pedofil kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszter, Varga Judit révén. Konkrét példák között említhető a választási kampányok során tapasztalható, évtizedekre visszanyúló éles retorika, a kormány és az ellenzék közötti kompromisszumképtelenség vagy a migrációval, az Európai Unióval és az oktatási reformokkal kapcsolatos véleménykülönbségek. A média – mind a hagyományos, mind az online platformok – gyakran felerősítik ezt a megosztottságot, hiszen sok esetben pártos módon tálalják az információkat, ami jelentős részben a hazai média és piaci tér attribútumaiból fakad, így ezek tovább mélyítik az emberek közötti szakadékot.
Amikor az érzelmek fontosabbak a tényeknél
A politikai megosztottság miatt sokan már nem a tények, hanem az érzelmeik és saját táboruk narratívái alapján alakítják ki véleményüket, ami hosszú távon gátolja a társadalmi fejlődést. Ennek következtében a társadalom egyes csoportjai elzárkóznak egymástól, csökken a demokratikus diskurzus minősége, és a politikai feszültségek könnyen kiéleződhetnek akár a mindennapi interakciók során is. Nincs ez másképp a közéletben sem, jó példa erre egy nemrégiben lezajlott közéleti csörte, amelyben több publicista, véleményvezér és közíró feszült egymásnak. A magyar társadalmat leginkább megosztó témák közé tartoznak azok a kérdések, amelyek erős érzelmi reakciókat váltanak ki, és amelyek mentén markáns politikai vagy ideológiai törésvonalak alakultak ki. Az alábbi témák különösen polarizáló hatásúak:
Belpolitika és kormányzás – Az Orbán-kormány politikája és az ellenzék szerepe az egyik legélesebb törésvonal a társadalomban. Az emberek megosztottak abban, hogy a jelenlegi kormány politikáját sikeresnek vagy károsnak tartják-e, különösen a jogállamiság, a korrupció, a sajtószabadság és a demokratikus intézményrendszer állapota kapcsán. Ennek ellenpontja a korábbi szocialista párt kormányzása, amely ugyan a rendszerváltás után már rövidebb volt összességében, de múltja miatt (a szovjet dominancia korabeli kommunista párt utódjának tekinthető) erősíti a megosztottságot.
Európai Unió és nemzetközi kapcsolatok – Magyarország EU-politikája, különösen az uniós támogatások, az integráció mélysége, a szuverenitás kérdése és a kormány konfrontatív külpolitikája is erősen megosztja az embereket. Egyesek szerint Magyarországnak szorosabb együttműködésre lenne szüksége az EU-val, míg mások a nemzeti önállóság védelmét tartják elsődlegesnek. Ennek ellenére a magyarok EU-pártisága még elvitathatatlanul magas.
Migráció és bevándorláspolitika – A 2015-ös menekültválság óta ez az egyik legélesebb politikai vita Magyarországon. A kormány határozottan bevándorlásellenes álláspontot képvisel, míg az ellenzék és civil szervezetek egy része szerint a kérdést humanitárius és jogi szempontból kellene kezelni.
LMBTQ+ jogok és genderkérdések – Az azonos neműek házassága, az iskolai érzékenyítő programok és a transznemű emberek jogai szintén megosztó témák. A kormány konzervatív családpolitikája és a „gyermekvédelmi törvény” komoly társadalmi vitákat váltott ki. A legfrissebb politikai „gumicsont” ebben a témában jelenleg az, hogy Orbán Viktor nemrégiben a Pride betiltására utalt, ami betudható akár ellenfél-menedzsmentnek is, de mindenesetre lépésre és állásfoglalásra kényszerítheti az ellenzéket és így a társadalom nagy részét is.
Gazdasági és szociális kérdések – Az infláció, a minimálbér, a rezsicsökkentés, a nyugdíjrendszer és az egészségügy állapota szintén éles vitákat gerjeszt. Egyesek szerint a kormány gazdaságpolitikája stabilitást biztosít, míg mások a növekvő megélhetési költségekre és a társadalmi egyenlőtlenségekre panaszkodnak.
Oktatási és egészségügyi reformok – Az oktatási rendszer átalakítása, a pedagógusok helyzete és az egészségügy finanszírozása szintén rendkívül megosztó kérdések. A pedagógusok sztrájkjai kapcsán például komoly társadalmi tiltakozások alakultak ki.
Kultúrharc és médiahelyzet – A kormány médiapolitikája és a közmédia egyoldalúsága szintén megosztó tényező. A kultúrharc részeként a történelmi narratívák, az irodalmi kánon, valamint a művészeti és kulturális intézmények irányítása is viták tárgyát képezi.
Most pedig tekintsük át, hogy a két szakértő, akikkel magyar nyelvű videocast epizódokban beszélgettünk, milyen polarizációs folyamatokat, reáliákat, okokat és folyamatokat azonosítottak és emeltek ki.
Somogyi Zoltán magyar szociológus, üzletember, a Magyarországi Tradicionális Kung-fu Akadémia tiszteletbeli elnöke. Korábban konzervatív-liberális kötődésű, majd az üzleti élet felé forduló kommunikációs szakember. A Political Capital alapítója.
Szerinte a polarizáció nem csupán negatív jelenség, hanem a demokrácia természetes velejárója, amely felhívja az emberek figyelmét a politikai és közéleti kérdésekre. Kiemelte, hogy összességében a polarizáció csökkentésének egyik lehetséges útja a párbeszéd erősítése és az eltérő nézőpontok megértése. Somogyi szerint a közéleti részvétel kulcsfontosságú egy egészséges demokráciában, és bár a konfliktusok elkerülhetetlenek, a konstruktív vita hozzájárulhat egy kiegyensúlyozottabb politikai környezet kialakításához.
Beszélgetésünkben az alábbi (feldolgozatlan) eseményeket és témákat azonosítottuk:
1. Kossuth Lajos és Széchenyi István ellentéte – A függetlenség és együttműködés dilemmája
A Kossuth-Széchenyi vita a 19. században a magyar politikai gondolkodás egyik legfontosabb törésvonalát jelölte ki, amely a mai napig hatással van a politikai diskurzusra. Kossuth Lajos a magyar függetlenség és önállóság híve volt, míg Széchenyi István a Habsburg Birodalmon belüli fejlődés lehetőségében hitt. Ez a konfliktus a mai napig visszaköszön a politikai vitákban: egyesek szerint Magyarországnak teljes nemzeti önállóságra kell törekednie, míg mások az Európai Unióval és a nemzetközi közösségekkel való együttműködést tartják fontosnak.
2. Trianon és a sérelmi politika – A nemzeti trauma hatásai
Trianon a magyar társadalom egyik legmélyebb történelmi traumája, amely máig meghatározza a nemzeti identitást és a politikai narratívákat. A területvesztés és a határon túli magyarság helyzete folyamatos politikai diskurzus tárgya, amelyet különböző politikai erők gyakran saját céljaikra használnak fel. A sérelmi politika egyik következménye, hogy egyes politikai szereplők úgy tekintenek Magyarországra, mint amelynek különleges jogai lennének a nemzetközi közösségben az elszenvedett veszteségek miatt. Ez a narratíva hozzájárulhat az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel való konfliktusokhoz is.
3. Kompország-kérdés – Kelet és Nyugat között
Ady Endre „Kompország" metaforája máig érvényes, hiszen Magyarország geopolitikai és kulturális helyzetéből adódóan folyamatosan ingadozik a keleti és nyugati orientáció között. A politikai és társadalmi viták egyik központi eleme, hogy Magyarország milyen mértékben integrálódjon a nyugati világba, vagy mennyire őrizze meg sajátos, keleti gyökerekből is táplálkozó identitását. Somogyi Zoltán szerint ez a kettősség a politikai kultúrában is megjelenik: míg a nyugati demokráciák inkább a polgári öntudatra és a decentralizált döntéshozatalra épülnek, addig a keleti modellek az erős központosított vezetést és a vezérelvű politikát részesítik előnyben.
4. Polgárosodás és kettős társadalomfejlődés – A színlelt kapitalizmus problémája
A magyar társadalomban még mindig megfigyelhető a polgárosodás hiánya és a kettős társadalomfejlődés jelensége, amelyre Leopold Lajos és Erdei Ferenc szociológusok is felhívták a figyelmet. A kapitalizmus hivatalosan jelen van Magyarországon, de számos területen még mindig nem alakult ki a nyugati típusú polgári öntudat és felelősségvállalás. Somogyi szerint a szolgáltatási kultúra, az üzleti etika és a társadalmi bizalom hiánya is ennek a következménye. Az állampolgári attitűdök szintjén még mindig érezhető az előző rendszerek hatása, amely a hatalomtól való függést és a passzív alkalmazkodást erősítette.
5. A rendszerváltás és a kárpótlás kérdése – A múlt feldolgozatlansága
A rendszerváltás után a kárpótlás nem oldotta meg azokat a társadalmi feszültségeket, amelyeket a kommunista rendszer igazságtalanságai okoztak. Az ügynökkérdés máig feldolgozatlan, és az érintettek közül sokan továbbra is jelentős szereplői a közéletnek. A múltbeli sérelmek elhallgatása és a társadalmi igazságtalanságok fel nem dolgozása hozzájárult a bizalmatlanság és a megosztottság fennmaradásához.
6. Képviseleti vagy közvetlen demokrácia – A populizmus és a központosított hatalom dilemmája
A populista politikai irányzatok egyik jellemzője, hogy az erős vezetőt és a közvetlen népi kapcsolatot hangsúlyozzák, míg a liberális demokrácia inkább a képviseleti rendszeren és az intézmények ellenőrzésén alapul. Somogyi szerint Magyarországon az elmúlt években egyre inkább a központosított hatalom felé tolódott el a rendszer, amelyben az önkormányzatok és a parlament szerepe csökkent. A demokratikus intézmények háttérbe szorítása erősíti a politikai polarizációt, mert a döntéshozatal nem párbeszéden, hanem egy központosított hatalmi struktúrán keresztül történik.
7. A közösségi média és az információs buborékok hatása
A közösségi média megerősítette a társadalmi polarizációt, mivel az emberek egyre inkább csak a saját világnézetüknek megfelelő információkkal találkoznak. Az algoritmusok olyan tartalmakat kínálnak, amelyek megerősítik a felhasználók meglévő véleményét, így egyre kevésbé kerülnek kapcsolatba eltérő nézőpontokkal. Ez csökkenti a nyitottságot és növeli az ellentéteket, hiszen a társadalom különböző csoportjai eltérő valóságértelmezések szerint élnek.
Dr. Ésik Sándor ügyvéd, közéleti aktivista, podcaster. A Diétás Magyar Múzsa blog alapítója. A blog szerzői rendszeresen szemlézik a külföldi sajtó híreit Facebookon és Substacken, azokat alkalmanként kommentárral kiegészítve vagy hosszabb cikkben magyarázva. Önmeghatározása szerint konzervatív punk, többféle politikai irányzattól is elhatárolva magát. Szerkesztői szerint a politika egy szakma, amit minden dolgozó embernek követnie kell, és véleményt kell formálni róla: „A politizálás egyrészt kötelesség, másrészt viszont szakma. Nekünk, akik hétköznapi munkánkból élünk, kötelességünk követni a köz dolgait és véleményt formálni, és ezt a véleményt elmondani.”
Ésik Sándor szerint a polarizáció történelmi gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza, és a rendszerváltás után sem sikerült olyan politikai kultúrát kialakítani, amely csökkentené az ellentéteket. Ehelyett a politikai elit tudatosan építi a „mi és ők" narratívát, amely tovább mélyíti a társadalmi szakadékokat.
A populizmus térnyerése különösen veszélyes, mert olyan tabukat dönt meg, amelyek korábban nem voltak vitathatók, ám ezt sokszor felelőtlen módon teszi. Az elhúzódó politikai csatározások, az intézményes tisztogatások és a társadalmi szolidaritás hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarországon egyre nehezebb közös nevezőre jutni. A populizmus egyúttal nemcsak a hatalom megszerzésének, hanem annak fenntartásának is hatékony eszköze lehet.
A megoldás egyik kulcsa a közéleti párbeszéd normalizálása és az árnyaltabb politikai gondolkodás erősítése lenne. Ahhoz, hogy a magyar társadalom kilépjen a jelenlegi törzsi háborúból, szükség van egy új politikai és kulturális attitűdre, amely képes integrálni az eltérő véleményeket, és nem kizárólag ellenségként tekint a másik oldalra.
Beszélgetésünkben az alábbiakat azonosítottuk:
1. Folyamatos konfliktuskeresés a magyar közéletben
A politikai polarizáció Magyarországon annyira elterjedt, hogy még a hétköznapi témák – például egy süteményrecept – is kommentszekciós háborúkat eredményezhetnek. A magyar közéletben minden kérdés mentén szinte azonnal kialakul két szembenálló tábor, amely heves és érzelmileg túlfűtött vitát folytat.
2. A politikai kommunikáció megosztó stratégiája
A politikai elitek aktívan hozzájárulnak a megosztottsághoz, hiszen a folyamatos „mi és ők" narratívára épülő retorika fenntartása biztosítja a hatalom stabilitását. Az ellenségkép folyamatos fenntartása – legyen szó külföldi erőkről, migránsokról, más politikai oldalról vagy társadalmi csoportokról – állandó feszültséget és frusztrációt generál az emberekben.
3. A Tanácsköztársaságtól kezdve tartó politikai megosztottság
A magyar politika már 1918 óta folyamatosan az ellenségek kijelölésére épül. A különböző kormányok mindig találtak egy olyan csoportot (kommunisták, zsidók, monarchisták, tőkések, ellenzéki politikai erők), amely ellen lehetett politizálni. A rendszerváltás után is megmaradt ez a hagyomány, és az új demokratikus kormányok nem éltek a lehetőséggel, hogy konszenzusos politikai kultúrát teremtsenek.
4. A rendszerváltás után elmaradt társadalmi megbékélés
A magyar demokrácia gyenge alapokra épült, és az új politikai rendszer nem tudott megfelelő társadalmi stabilitást biztosítani. A kormányváltásokhoz rendszeresen politikai tisztogatás is társult, amikor az új vezetés leváltotta az előző garnitúrát, és saját embereivel töltötte fel az intézményeket. Ez tovább növelte a társadalmi feszültségeket és elmélyítette a politikai árkokat.
5. A magyar társadalom széttöredezettsége és a polgári középosztály hiánya
A 20. századi tragédiák – a holokauszt, a németek kitelepítése és a kommunista kisajátítások – megsemmisítették a magyar társadalom jelentős rétegeit, amelyek hagyományosan a polgári középosztályt alkothatták volna. Ennek következtében a társadalom individualista és rövid távon gondolkodó lett, ami megakadályozza a közös érdekek mentén való szerveződést.
6. A populizmus és az erős vezető iránti igény
A magyar politikai kultúrában mélyen gyökerezik az erős vezető iránti igény. A diktatórikus rendszerekben az emberek megszokták, hogy a hatalom meghozza helyettük a döntéseket, és ez egyértelműen meghatározza az egyéni felelősségek szűk körét is. A rendszerváltás után sokan csalódtak a demokráciában, mert az új rendszer több felelősséget rótt az egyénekre, és kevesebb biztonságot nyújtott.
7. A közösségi média szerepe és az információs buborékok
A digitális térben a polarizáció tovább erősödött, mert a közösségi média algoritmusai felerősítik a már korábban kialakult véleményeket azáltal is, hogy az emberek egyre inkább csak a saját világnézetüket megerősítő információkkal találkoznak. Ez csökkenti a párbeszéd lehetőségét és növeli a társadalmi törésvonalakat.
Somogyi Zoltán és Ésik Sándor egyetértettek abban, hogy a magyar társadalomban mélyen gyökerező történelmi és politikai folyamatok erősítették fel a polarizációt, amelyet a politikai elitek tudatosan használnak hatalmuk megtartására. Mindketten kiemelték a populizmus térnyerését, az ellenségkép folyamatos fenntartását és a társadalmi szakadékok mélyülését, valamint azt, hogy a rendszerváltás után nem sikerült konszenzusos politikai kultúrát kialakítani. Egyaránt említették a társadalmi bizalom hiányát, a polgárosodás elmaradását és az információs buborékok szerepét a közéleti megosztottságban. Somogyi Zoltán inkább a demokratikus párbeszéd erősítését hangsúlyozta, míg Ésik Sándor a politikai elit felelősségét és a történelmi traumák feldolgozatlanságát emelte ki fő problémaként.
Magyarország mint közép-európai különutas?
A magyar polarizáció nem egyedülálló jelenség a régióban: a populizmus, a történelmi traumák politikai felhasználása és a Kelet–Nyugat közötti identitáskonfliktus több országban is jelen van. Ugyanakkor Magyarország esetében ezek a tényezők különösen erősen jelentkeznek, és a politikai elit tudatosan erősíti ezeket az ellentéteket.
A magyar helyzet tehát kettős: egyrészt tipikus közép-kelet-európai probléma, másrészt egyedi módon elmélyült és intézményesült. Ha a jövőben változás következik be, az vagy a közép-európai trendek átalakulásából (például populista visszaszorulás), vagy belső társadalmi és politikai folyamatokból fakadhat.
A szerző az Első Pesti Egyetemi Rádió munkatársa
This content was published as part of PERSPECTIVES – the new label for independent, constructive and multi-perspective journalism. PERSPECTIVES is co-financed by the EU and implemented by a transnational editorial network from Central-Eastern Europe under the leadership of Goethe-Institut. Find out more about PERSPECTIVES: goethe.de/perspectives_eu.
Co-funded by the European Union. Views and opinions expressed are, however, those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the European Commission. Neither the European Union nor the granting authority can be held responsible.
