– Rogán Antal szokatlanul gyors lekerülése az amerikai szankciós listáról nem a megszokott jogi eljárás eredménye. Az eddigi kommunikáció és az amerikai külügy nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy politikai alku született a háttérben. Egy Szijjártó Péter és Marco Rubio szenátor közötti szimpla telefonbeszélgetés vezetett a döntéshez, ami arra utal, hogy a magyar fél komoly külpolitikai engedményeket tehetett cserébe – mondta a Magyar Hangnak Szent-Iványi István külügyi szakértő azzal kapcsolatban, hogy magyar a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter lekerült a listáról.
Alku, komoly árral
Szent-Iványi szerint az eredeti amerikai álláspont az volt, hogy Rogán csak hosszadalmas és bizonyítási kényszerekkel teli peres eljárásban kerülhet le a listáról, ami hónapokat, akár éveket is igénybe vehetett volna, ráadásul kétes kimenetellel. – Ez a gyors megoldás nem a szokásos út volt, hanem egy tipikus példája annak, amit tranzakcionális diplomáciának neveznek: valamit valamiért. Ez a fajta kalmárszemléletű külpolitika, amely Donald Trump elnöksége alatt vált jellemzővé, veszélyes, mivel háttérbe szorítja a hosszú távú stratégiai érdekeket – hangsúlyozta a szakértő.
Szerinte ennek az alkunak komoly ára van – nemcsak a magyar kormány, hanem az egész ország szintjén. Bár a konkrét engedmény tartalmát nem ismerjük, az biztos, hogy az amerikai fél nem ok nélkül gondolta meg magát. Mint mondta, a tranzakcionális külpolitika – ahol minden döntés mögött egyfajta „üzleti alku” húzódik meg – alapvetően torzítja a nemzetközi kapcsolatok természetét. Úgy vélte, hogy ez a gyakorlat rövid távú érdekeket helyez előtérbe a hosszú távú stratégiai célokkal szemben. Ez nemcsak kiszámíthatatlanná teszi a külpolitikát, hanem aláássa a szövetségi viszonyokat és a nemzetközi bizalmat is. Hozzátette, egy jól működő külpolitikának stabil értékrendre és következetes célokra kell épülnie, nem pedig ad hoc üzletekre.
Nem alku, baráti gesztus
Kaló Máté külügyi szakértő szerint Rogán Antal rendkívül gyors lekerülése az amerikai szankciós listáról nem jogi, hanem kifejezetten politikai döntés eredménye. – Az amerikai külügy hivatalos indoklása nem vonta vissza a korábbi vádakat, nem jeleztek semmiféle tévedést az eredeti állításokkal kapcsolatban, inkább azt hangsúlyozták, hogy jelenleg nem áll érdekükben a szankciók fenntartása. Ez aláássa az amerikai szankciórendszer hitelességét, amely eredetileg azért jött létre, hogy ne lehessen a nemzetközi térben elrejteni a vagyonukat olyan szereplőknek, akik saját országukban politikai védelem alatt állnak. A döntés súlyosan csorbítja a szankciók komolyan vehetőségét. A magyar kormány más nemzetközi intézmények – például az uniós vétójog vagy az Európai Bíróság döntéseinek – hitelét is aláásta már korábban – fogalmazott.
Szerinte Trump és Orbán között nincs sürgető szükség alkura, mert politikai szövetségesek. A Trump-féle tárgyalási logikában nem jellemző, hogy előre megadja, amit egy alkuért cserébe a partner kér tőle, tehát Rogán felmentése valószínűleg csak egy baráti gesztus volt. Ettől függetlenül a Robert Palladino amerikai ügyvivő által kedden felsorolt területeken üdvözölné az Egyesült Államok a szorosabb együttműködést, ezek között azonban semmi újdonság nincs a Biden-adminisztráció ajánlataihoz képest. Mint mondta, ha az amerikai kormányzat komolyan gondolná a több mint egy évtizede oroszbarát pályán mozgó magyar vezetés nyugati elköteleződéshez történő visszavezetését, akkor annak most lenne az ideális ideje, hiszen Orbánék kormányzása gazdaságilag, és mára már a közvélemény támogatottságát tekintve is megroppant.
A Trump-adminisztráció orosz-ukrán konfliktusban képviselt jelenlegi álláspontjából azonban nehéz egyértelműen következtetni arra, hogy a valós szándékuk a transzatlanti szövetségi rendszer Oroszországgal szembeni stabilizálása lenne. Példaként hozta fel a Trump-adminisztráció gyakran konfrontatív külpolitikáját, amely vámtarifákkal sújtotta az EU-t és megkérdőjelezte annak területi integritását is Grönland kapcsán. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az energiapiaci elköteleződésen keresztül megvalósuló orosz befolyás diverzifikáció általi csökkentése üdvözlendő lenne, ezt azonban érdemes kellő elővigyázatossággal és megfelelő időzítéssel meglépni. Különösen, mikor az eddig megbízható piaci stabilitást képviselő nemzetközi szövetségesünk egy kiszámíthatatlan, és partnereivel is ellenséges eszközöket alkalmazó pályára áll, valamint az oroszokkal kapcsolatos pozíciója sem egyértelmű.
