Korábban röviden beszámoltunk róla, hogy tettlegességig fajult a Puzsér Róbert és Ábrahám Róbert közti vita, lapunk publicistája feljelentést tett a Pesti Srácok munkatársa ellen. Felhívtuk Puzsér Róbertet, hogy megkérdezzük, pontosan mi is történt.
– A Telexen már megjelentek a részletek az Ábrahám Róberttel való konfliktusotokról. Azt mondtad, a pénteki, róla szóló bejegyzésedet követően először a Spirit FM-hez hajtott, ott követelve, hogy rúgjanak ki. Mit lehet tudni az ottani látogatásáról?
– Felhívott a főnököm, tőle hallottam. Odament, és megpróbált kirúgatni. Nagyon jellemző, hogy a csávó így gondol az országra. Azt képzeli, hogy így mennek a dolgok. Egy fontos NER-társ elmegy a haragosának a munkahelyéhez, ott pedig kirúgatja. Így tekint magára, hogy ő ekkora ember! Odahajt a fekete Mercijével, kivágódik belőle, és az asztalra csap, hogy ez nem fér bele a cégcsoportnak. Az pedig behúzza fülét-farkát, és kirúgja azt, akire ő rámutat.
– Felteszem, ez akkor nem történt meg.
– Nem, nem. Ezért hívott fel. Nem kapott ígéretet arra vonatkozóan, hogy kirúgnak, ezután jött, hogy felhív engem, és akkor találkozzunk. Mindezt miért? Egy szatirikus gúnyiratért? Amit senki nem vesz komolyan?
– Ő buzizást és cigányozást emlegetett. Ezekről mi a véleményed? Nem gondoltál arra, hogy annak minősülhet a posztod?
– Lássuk, mi a cigányozás. Itt van valaki, aki korábban a cigányság nevében szólalt fel, felszólítva a roma embereket, hogy most már vegyék észre magukat. Ez történt az Erzsébet téri késelést követően. Azt mondta akkor: látjátok, cigányok, ezért nem engednek be minket pubokba, mert késsel döfködünk. Aztán hamarosan kiderült, hogy a késelő nem is cigány volt. Arról, hogy Ábrahám Róbert cigány, tőle tudok. Nem én cigányozom le. Azt mondani, hogy „büdös cigány”, az lenne cigányozás. De ő maga házal a származásával. Sőt, kvázi úgy nyilatkozik a cigányság nevében és érdekében, mint egy vajda. A buzizás pedig szatíra. Szépirodalom. Senki nem gondolta komolyan, hogy ő valóban az lenne. Irodalmi formában kellett reflektálnom arra, hogy a csávó folyamatosan gyalázkodó cikkeket ír rólam a Pesti Srácokra. Mocskoló, gyalázó hangvételű írásokat. Olyan színvonalon mászik bele a pofámba, hogy én szerinte egy büdös drogos vagyok. Erre most először reagáltam egy gúnyirat formájában, amit senki nem gondolt komolyan. És egyébként meg, ha őt lebuziztam, akkor magamat ugyanúgy, nem? Ez lett volna az ő lebuzizása? Sokkal inkább felhívás, hogy szálljon le rólam. Erre reagált ő úgy, hogy elégtételt vesz, mert akit lebuziznak, annak szerinte ököllel kell igazságot vennie. Mert egy bizonyos szociokulturális körben ez ilyen szintű sértés. Nem a cigányoknál, de fehéreknél egyaránt: ez a nyomortelepek kultúrája.
– És ezek után odament a Tűzoltó utcához. Ott mi történt?
– Odajött hozzám, és azzal kezdte: „na, figyeljél ide, te faszszopó, ne röhögjél, mert megbaszom a szádat.” Úgy fogalmaz utólag, hogy próbálta visszafogni magát, de sajnos nem sikerült, mert én őt provokáltam. Miközben azzal indított, hogy leparkolt szembe az egyirányú Tűzoltó utcában, majd azt akarta, hogy szálljak be az autójába. Mondtam, hogy természetesen nem teszem. Ezután következett a fenti mondata. Ekkor tettem fel magamnak a kérdést: ezért jöttem ide találkozni ezzel az emberrel? Megpróbáltam ott hagyni, ő viszont megfogta a karomat. Felszólítottam, hogy azonnal engedjen el. Megtette, akkor én megpróbáltam elindulni, mire ő pofán vert.
– Ököllel? Vér is folyt?
– Ököllel. Persze, vérzett az arcom.
– Ezután ő rögtön elhajtott?
– Nem, még volt vagy két-három szóváltás. Kifejezésre juttatta, hogy én átléptem egy határt, mert a gyerekei azt kell olvassák, hogy az apjuk buzi.
– Erről mit gondolsz?
– Hogy a gyerekei Puzsér Facebook-oldalát olvassák? És odamennek hozzá: apuka, azt olvastam, hogy buzi vagy! Na, ebből elég, mondta Ábrahám Róbert, majd beült az autóba, és elhajtott a Spirit FM-hez. Bizonyára így történt.
– Azt írta, hogy videó is készült. Az nyilvános lesz?
– Nem igaz, nem készült videó. Ábrahám Róbert hazudik.
– Ezt követően tettél feljelentést? Kérsz távoltartási végzést is?
– Bementem a rendőrségre, és feljelentést tettem, igen. A rendőrség nem adhat ki távoltartási végzést. Majd a bíróság, ha az eljárás során eljutunk oda, hogy lesz valami papírom a rendőrségtől. Sajnos a magyar jog szerint ilyen végzést a rendőrség csak családtagok között rendelhet el.
– Mit tervezel ezek után?
– Egyelőre mérlegelek, és várom a rendőrségtől a fejleményeket. Azzal kapcsolatban fordulhatok esetleg bírósághoz. Itt tartunk. Ő hangsúlyozta, hogy átléptem egy határt, szerintem meg ő tett így. Szerinte az a határátlépés, hogy a gyerekei azt olvassák, hogy az apjuk buzi, szerintem meg a fizikai erőszak. Hát, ez egy véleménykülönbség. Aztán majd a hatóságok igazságot tesznek benne.
– A magánéleti szempontok felemlegetése azért is érdekes, mert közben azért ő is drogosozik meg edinázik.
– Kőkeményen drogosozik és edinázik, persze. És ő nem egy szatirikus fikciót ír, hanem az életem tényleges tényeivel karaktergyilkol. Kicsit más.
– A rostásozás is a fikció része?
– Nem, az tény. Ő maga számolt be arról, hogy megváltoztatta a nevét. Tőle olvastam. Semmi olyasmit nem hoztam nyilvánosságra, amit ő korábban nem.
– Ért már korábban hasonló fizikai atrocitás véleménykifejtésért?
– Eddig még soha.
– Olyat vársz esetleg, hogy a Pesti Srácoktól elküldjék?
– Dehogyis várok én ilyesmit. A Pesti Srácok már véleménycikkben állt ki mellette, és fogalmazta meg, hogy ami történt, az kijárt. Ráztam a pofonfát, és hát lehullott a gyümölcs. Azt állítva, hogy az erőszakot természetesen el kell ítélni, de az nem a pofonnal kezdődik, hanem az én szatirikus gúnyiratommal. Az bizonyára maga volt az erőszak, és szerintük azonos mértékű válasz született. Még hogy őt kirúgják? Már fel is sorakozott mögötte az egész kurzus. De biztos voltam benne, hogy így lesz.
.
