Szimpla mellébeszélés – így értékelte a belügyminiszter szavait Radó Péter oktatási szakértő, amikor Pintér Sándor és az ellenzéki pártok képviselőinek egyeztetéséről kérdeztük. Mint lapunk is beszámolt róla, a belügyminiszter szerdán ült le tárgyalni az ellenzékkel, a megbeszélésen szakértőként résztvevő pedagógus szakszervezeti tagok viszont nem kaphattak szót. Pintér itt fogalmazott úgy, hogy a statisztikai adatok alapján nem tapasztal rendkívüli túlterhelést sem a tanároknál, sem a diákoknál, hiszen egy holland pedagógusra például átlagban több tanuló jut, mint egy magyarra.
Radó Péter szerint a diákok számának azonban köze nincs a túlterheltséghez: a tanár kimerültsége inkább azon múlik, hogy hány kontaktórája van és mennyi tanórán kívüli, de iskolához kapcsolódó teendője. Ebből a szempontból pedig itthon kifejezetten rossz a helyzet, hiszen egy friss munkateher vizsgálat szerint a magyar tanárok hetente átlagosan ötven órát is dolgozhatnak. Radó abban sem hisz, hogy Pintér – saját szavaival élve – küzdene a tanárok béremeléséért. Ha ez tényleg cél lenne, akkor a kormány már rég megoldotta volna, akár feszített büdzsé mellett is. Ehelyett azonban Brüsszelt hibáztatják a forráshiány miatt, ami totális nonszensz – jegyezte meg a szakértő.
Kérdésünkre, hogy a tanárok helyzetét szabályozó státusztörvényben lát-e értékelhető kezdeményezéseket, Radó Péter úgy fogalmazott: a törvénynek egyetlen jó oldala sincs, hiába finomítottak rajta az elmúlt hónapokban 36 ponton is. Ám egy rossz rendszerben csak ilyen jogi szörnyszülötteket lehet a világra hozni. „A szabályozás lényege, hogy megfélemlítse a tanárokat és megdrágítsa a számukra a sztrájkot és a pályaelhagyást. Az pedig, hogy finomítottak a törvényen, nem elsősorban a pedagógus szakszervezetek munkáján, sokkal inkább a diákok kitartó és kemény tiltakozásán múlt” – vélekedett Radó Péter. Véleményét alátámaszthatja, hogy Pintér Sándor a szerdai tárgyalás időpontját is a múlt heti diáktüntetés előtti órákban hirdette meg, mintha alternatívát próbálna kínálni a tiltakozás helyett.
Az elemző hozzátette: a tanártársadalom csak kicsit bízik jobban az érdekképviseletekben, mint a kormányban, gyanakvásuk pedig érthető is, hiszen a szakszervezetek az elmúlt tíz évben nem sokat tudtak elérni a kormánnyal folytatott egyezkedések során. Ez persze betudható annak is – mutat rá nyilatkozónk – hogy a PSZ és a PDSZ elfogadja az autokratikus rendszer szabta jogi kereteket, és azokon belül akar harcolni; ami eleve halálra ítélt kísérlet az oktatáskutató szerint.
Radó Péter úgy látja, hogy az iskolák lezüllesztése mögött tudatos szándék húzódik meg, ahogy tudatos döntés az is, hogy az oktatásügy élére 2010 óta jellemzően dilettánsokat ültetnek az Orbán-kabinetben. „Látszik, hogy a NER kékgalléros szakmunkásként és nem értelmiségiként tekint a tanárokra. Azzal, hogy 2015 óta módszeresen felszámolták az iskolák autonómiáját, elvették a helyi döntési és munkáltatói jogköröket, de még az anyagi forrásokat is, egyértelművé teszik: totális kontrollt szeretnének a pedagógusok és a diákok felett – »egyentanterv szerint oktatott egyentanulókat szeretnének kinevelni«” – mondta az oktatáskutató. Véleménye szerint a tudatos züllesztés szándéka még nem jelenti az iskolarendszer bedőlését, hiszen gyermekmegőrző épületek mindig lesznek. Ám az iskolák jelentős része már ma is szinte csak is gyermekmegőrzéssel foglalkozik, ahelyett, hogy a tanulók készségeit, kompetenciáit fejlesztenék.
A szerdai tárgyalás egyébként eredmény nélkül fejeződött be. A résztvevő pártvezetők ugyanis a státusztörvény teljes visszavonását szeretnék elérni, a kormány viszont egyelőre ragaszkodik ehhez a jogszabályi kerethez.
