Az elmúlt néhány hétben több fórumon is felvetődött az a gondolat, hogy vajon van-e helye Magyarországnak az unióban. Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatási beszédében is hosszabban foglalkozott ezzel a kérdéssel, nevezetesen hogy ebben az évtizedben is van helyünk az unióban, álmainkat kell ott megvalósítani.
Voltak persze logikai bakugrások a beszédben. Például hogy a hanyatló és dekadens nyugathoz tartozás azért jó, mert egyetlen keresztény és nemzeti érdekeket képviselő országként majd álmainkat megvalósítva harcolunk ezen értékek megvalósításáért, a tévelygő unió jó útra térítése, megreformálása érdekében. Arról nem szólt a beszéd, vajon ez miként képzelhető el akkor, amikor Magyarországgal gyakorlatilag egyetlen uniós ország sem szívesen mutatkozik együtt. Az utolsó Lengyelországot az oroszbarát külpolitikával sikerült magunktól elidegeníteni.
– Magam is azt tapasztalom, hogy ma már nemcsak az Orbán által ostorozott liberális politikusoknak, hanem a brüsszeli bürokratáknak, vagyis a kizárólag szakmai szempontok alapján ítélkező szakembereknek is elegük van Orbánból, és sajnos Magyarországból is – nyilatkozta a Magyar Hangnak Raskó György agrárvállalkozó, egykori földművelésügyi államtitkár.
Raskó úgy véli, Orbán kormányfői székfoglaló beszédéből sugárzott a sértettség, mert az események túlhaladtak néhány évvel ezelőtti álmán, nevezetesen, hogy Le Pen, Salvini és a többi populista párt, valamint a lengyelek segítségével belülről reformálják meg illiberális elvek szerint az uniót. Miután szövetségesei sorra elbuktak, illetve vállalhatatlan stílusa és cselekedetei miatt kihátráltak mögüle, belpolitikai okokból, illetve mert szüksége lenne az uniós forrásokra, továbbra is ragaszkodik elképzeléséhez, amelynek a jelen szituációban nem sok valóságalapja van.
– Emmanuel Macron francia államfő ugyanis elkötelezett azon föderális Európa mellett – amelyet a miniszterelnök is említett beszédében, és – amelyet jó eséllyel sikerre is vihet a francia elnök. Marcron felteszi majd a kérdést minden tagállamnak, elfogadja-e az eddigi, illetve a még inkább az Európai Egyesült Államok irányába módosuló szabályokat. Aki egyetért, az marad, aki nem annak ott lesz a kétsebességes Európa második fokozata, amely valami olyasféle státuszt jelenthet, mint amilyennel most az Egyesült Királyság rendelkezik – fejtegette Raksó György.
A vállalkozó szerint ez a forgatókönyv nem is lenne nagyon ellenére Orbánnak, hiszen az orosz-ukrán háborúból itthon megerősödve került ki, nemzetközileg viszont még jobban elszigetelődött, tehát nemzetközi támogatás híján nem nagyon van esélye döntő befolyást szerezni az európai folyamatokra. Ahogy a mostani beszédből is kiderül, továbbra is folyik az ellenségkép gyártás. Erre szükség is van, mert nincs igazán rózsás helyzetben a magyar gazdaság, és mert a magyar társadalom józan többsége egyelőre Európa-párti. Orbán retorikája szerint mindenért a dekadens, liberális Brüsszel a felelős, ezért tart a szakadék felé a nyugat, amit csak mi, magyarok tudunk megakadályozni. Ebben a kvázi külső státuszban az unió sok előnye megmaradhatna, utazási szabadság, gazdasági kapcsolatok és így tovább, de senki nem szólna bele az illiberális társadalom építésébe, így ezt követően a magyar kormányfő valóban azt tehetne, amit csak akar – mondta Raskó György.
Kérdésünkre arról is beszélt, hogy meglátása szerint az unióban ma már nagyon szeretnének megszabadulni a bajkeverő Orbántól, mert illiberális és populista eszméi táptalajra találnak az amerikai stílusú liberális eszméket elvetők körében, így gyengítik az unió belső kohézióját. Ezért boldogan rábólintanának egy ilyesfajta részleges elszakadásra. Különösen, hogy a magyar gazdaság olyan kicsi, hogy nem oszt és nem szoroz európai viszonylatban.
A vállalkozó szerint az sem véletlen, hogy mostanában jelentette be az exjobbikos Volner János az uniós kilépést zászlajára tűző Huxit Párt megalapítását, illetve hogy a Mi hazánk mozgalom álláspontja szerint 2030-ig – vagyis éppen az Orbán beszédben is hivatkozott mostani évtized végéig – népszavazást kellene tartani arról, hogy Magyarország továbbra is az Európai Unió tagja akar-e maradni vagy sem.
Vagyis a külső, azaz uniós, és a belpolitikai folyamatok is azt mutatják, a mostani évtized valóban sorsdöntő lehet hazánk sorsát illetően. Vajon sikerül-e meggyőzni az embereket, hogy nem érdemes nagyon szorosan kötődni az Európai Unióhoz, vagy esetleg azt üzenik a magyarok, hogy mi igenis itt, a jelenlegi nyugati közösségben érezzük jól magunkat – tette fel a kérdést Raskó György.
