Magyarország egy év alatt sem tudott felkészülni megfelelő intézkedésekkel a koronavírus-járvány lelassítására – mondta a Telexnek adott interjúban Rékassy Balázs orvos-egészségügyi szakközgazdász, aki önkéntes segédápolóként maga is részt vett a védekezésben egy Covid-osztályon. „Nem épített fel kontaktkutatási hálózatot, nem hozott létre ingyenes tesztelési lehetőséget, nem épített ki hatékony izolációmenedzsmentet” – sorolta a hibákat.
Hozzátette: az izolációmenedzsment alatt azt érti, hogy az emberek karanténba helyezéséhez egy csomó dolgot meg kellett volna oldani állami vagy önkormányzati segítséggel: kapjanak anyagi támogatást, teljes táppénzt, hogy érdekeltek legyenek az otthon maradásban, vagy szállítsák nekik házhoz az ételt, az élelmiszert. Egy járványt akkor lehet elfojtani, ha ideje korán közbelépünk. Ráadásul szerinte a magyar kormány különböző okok miatt a második és a harmadik hullámnál is jó másfél-két hónapos késlekedésben volt az intézkedésekkel.
„Továbbá a hiteles kommunikáció és adatszolgáltatás hiánya és fejlődésképtelensége bizalomvesztéshez vezetett, amely mind egyéni mind közösségi szinten rontotta a járvány elleni védekezés eredményességét. Én úgy láttam, a magyar politikai vezetés olyan hadsereg-parancsnokságként viselkedett, amely kalkulált ezzel a magas halálozási számmal annak érdekében, hogy a másik oldalon bizonyos előnyöket érjen el a háborúban” – fogalmazott.
És hogy milyen előnyökre gondolt Rékassy? „Gazdaságilag azért, hogy megmaradjanak a munkahelyek, politikailag pedig azért, hogy az embereket ne tartsák túl hosszú ideig otthon bezárva” – válaszolta.
Szerinte kellett készüljenek kalkulációk, hogy mekkora betegszámot bír el a rendszer, és az mekkora halálozással járhat. „Az elmúlt hónapokban azt láthattuk, hogy a magyar egészségügy épp a maximális terhelhetőség határán egyensúlyozott. A baj az, hogy ez a kalkuláció azzal a járulékos költséggel nem számol, amit a sok ellátatlan nem covidos beteg jelent. Több ezer, tízezer eset maradt ellátatlanul. Ezeknek később lehetnek súlyos következményei” – mondta.
Elismerte, hogy bár kritizálták „a keleti vakcinák beszerzését, elsősorban a kínai oltóanyagét, amelynek hiányos volt a vakcina szakmai dokumentációja. Mostanra én is és mások is belátták, hogy a kormány ezzel a merész, tizenkilencre lapot húzok stratégiával tudta korán fel tudta gyorsítani a tömeges vakcinálást. Elismerem, hogy ez egyben önző és vagány, de jó döntés volt.”
Ugyanakkor szerinte nem lehet és nem szabadott volna – még ha a politikai kommunikációban jól is működik – szakmailag mindent egy lapra feltenni, mint most az oltások. „Örülök, hogy ez van, büszke vagyok, hogy már 4,5 millióan be vannak oltva, de ez sem az egészségügyi szakembereknek, se a Covidban elhunytak hozzátartozóinak nem fedi el valóságot az egészségügy valós problémáitól” – mondta.
Szerinte nehéz lesz átlépni az 5 millió beoltottat, a problémák pedig főleg a középgenerációval lesznek. Tovább nem tartja jó ötletnek, hogy online regisztrációhoz kötik az oltást, amikor Magyarországon vannak olyan leszakadó régiók, ahol az ott élők nem használnak internetet, és emiatt kiszorulnak a tömeges immunizációból.
Szerinte egy „poszt-Covid egészségügyről” beszélhetünk most. „Ahogy ugyanis a Covid-19 betegségnek is vannak hosszú távú utóhatásai, úgy az elmúlt időszaknak is lesznek hosszú távú következményei az egészségügyre.” Ebbe az úgynevezett »normál üzembe« teljesen kiégett és fáradt orvosok, szakdolgozók kezdenek el dolgozni. Ráadásul már az új jogviszony keretében kezdenek dolgozni. A jó dolgok, mint például a hálapénz kivezetése mellett „az új státusz azonban számos belső feszültséget is létrehozott, mert nem emelte a nővérek és ápolók fizetését, vagy az orvosokat teljesítménytől függetlenül egy közös kommunista szellemiségbe terelte” – tette hozzá.
Szerinte a műtétes szakmák orvosai elveszítették a motivációt, és nem tudja, hogyan lehet így majd ledolgozni azokat a várólistákat, amelyek most a koronavírus-járvány miatt nyúltak meg. Mindezt hátráltatja az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát (TVK), vagyis hogy az egészségbiztosító csak bizonyos mennyiségű ellátást és műtétet fizet ki egy hónapban.
Kritizálta, hogy az oltások miatt leterhelték a teljes egészségügyi rendszer. Nyissák ki a sportcsarnokokat, a művelődési házakat vagy a templomokat, és ott végezzék a tömeges oltást. Csak néhány mentőtisztre, orvosra lenne szükség ezeken az oltópontokon, akik a ritka – kvázi nem létező – anafilaxiás oltási reakciók esetén be tudnak avatkozni. Az oltás szervezési feladat, amivel nem kell az egészségügyet, a háziorvosokat és asszisztenseiket terhelni – mondta.
Úgy látja, hogy az egészségpolitika irányítása teljesen kicsúszott az egészségügyért (is) felelős minisztérium kezéből. A koronavírus helyzetre való tekintettel egy erős kezű minisztérium és miniszter vette át az irányítást, a belügyminiszter.
