Ahogy korábban sok mindent, a rezsicsökkentés mostani átalakítását is kapkodva végezte a kormány. Alapvető hiba, hogy az átlagfogyasztásnál húzták meg a határt, mert így véleményem szerint a lakosság több mint felének emelkedni fog az áram- és gázszámlája. Sokkal reálisabb lett volna a mediánérték figyelembevétele a határ meghúzásánál. Ebben az esetben valóban a háztartások háromnegyede maradt volna a kedvezményes árnál (a medián az az érték, amelynél ugyanannyian fogyasztanak többet, mint amennyien kevesebbet – a szerk.) – nyilatkozta a Magyar Hangnak Holoda Attila, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkára.
A szakember azt is elmondta, amíg hivatalban volt, 2012 tájékán készítettek egy hasonló rezsicsökkentési javaslatot, amely például évi 3000 köbméteres gázfogyasztásnál húzta volna meg a rezsihatárt. Az akkori számok szerint a lakossági fogyasztók 94 százaléka megkapta volna a kedvezményes árat, a maradék hat százalék nagyfogyasztó pedig piaci árat fizetett volna. Az ő befizetéseikből lehetett volna finanszírozni a 94 százalék számára adott kedvezményt. Akkor nagy letolást kapott, közölték vele, hogy miként gondolhatta azt, hogy bárkinek is emelkedhet a rezsiszámlája. Aztán a kormány politikai szempontok figyelembevételével, a szakmaiság mellőzésével úgy döntött, hogy a most összeomlóban lévő rendszert vezeti be.
Holoda Attila egyébként már a rezsicsökkentés bevezetésekor is sávos rendszert tartott volna jónak, amelyben a jövedelem és a fogyasztás alapján dőlt volna el, hogy ki, mekkora támogatást kap. Egy ilyen rendszer fenntartható lett volna, ahogy az Orbán-kormány hivatalba lépése előtt is működött ez a sávos rendszer.
– Valami hasonlóval most is próbálkozik a kormány, amikor a többgyermekes családok számára plusz fogyasztást engedélyez csökkentett áron. Ez a gondolkodás azért hibás, mert jól kereső, és nagyon szegény családoknál is lehet sok gyermek, így azok a gazdagabb családok is bekerülnek a kedvezményezetti körbe, akik akár ki is tudnák fizetni a piaci árat. Korábban arról beszéltünk szakmai körökben, hogy ezt a rendszert az önkormányzatok bevonásával lehetett volna kialakítani, de nem prompt, mint most, hanem hosszabb idő alatt megfelelően kidolgozva a részleteket. A most bejelentett kétsávosnál nehéz lenne igazságtalanabbat elképzelni – tette hozzá.
A szakértő úgy véli, a rendszer mostani átalakításánál a felső tízezret – akit eddig sem érdekelt, és ezután sem fog, hogy mennyit fogyaszt, mert akkora a jövedelme – nyugodtan ki lehetett volna zárni a rezsicsökkentett árból, és velük a piaci árat, vagy annál is magasabbat megfizettetni. Ebből a bevételből lehetett volna részben finanszírozni a költségeket.
Holoda Attila kiemelte, a kapkodás abból is látszik, hogy nem tudni, mikortól számolják az átalányt, év elejétől vagy mostantól. Az emberek most aggódva azt számolgatják, hogy miként járnak jobban, ha átalánydíjat fizetnek évi egyszeri leolvasással, vagy ha havonta diktálják a fogyasztást.
– Az látszik, hogy a kormány roppant nagy bajban van, mert nem tudja finanszírozni a rezsicsökkentést. Nagy hiba volt, hogy az utolsó utáni pillanatig elhúzták a döntést, és most egyszerre varrják az emberek nyakába a magas számlákat. Pedig már tavasszal látszott, hogy gondok lesznek. Nem jönnek az uniós pénzek, ezért jelentős nagyságú hitelt vett fel, illetve kötvénykibocsátással jutott pénzhez a kormány. Ezzel az a gond, hogy nem fejlesztésekre költötték – pedig a hiteleket erre találták ki – hanem a lyukak betömésére. Ha már 2013 óta alkalmazták volna sávos rendszert, illetve fokozatosan engedték volna rá az elmúlt években emelkedésnek indult energiaárakat az emberekre, akkor a családok tisztában lettek volna a költségek növekedésével, ez pedig spórolásra – akinek volt pénze a lakáskorszerűsítésre – ösztönzött volna minden háztartást. Ugyanakkor azok, aki napelemet telepítettek a házuk tetejére, most elégedettek lehetnek, hiszen esetükben csak a hálózatba feltöltött, illetve az onnan vételezett árammennyiség különbözetét kell számolni, ami az esetek döntő többségében alatta marad a rezsilimitnek – hangsúlyozta.
Holoda Attila szerint a legszomorúbb az egészben az, hogy éppen a korszerűtlen lakásokban élők járnak most a legrosszabbul, mert magas a fogyasztásuk, így az alacsonyan meghatározott rezsilimit miatt fizethetik a piaci árat. Pedig ha a kormány épületkorszerűsítéshez nyújtott támogatásra fordította volna a multik kezében lévő – és hatékonyan működtetett – közművek, illetve földgáztárolók visszavásárlására fordított hatalmas összeget, akkor most sokan aludhatnának nyugodtabban.
Kérdésünkre elmondta, az sem igaz, hogy az oroszoktól a világpiaci ár ötödén kapjuk a gázt, amint azt az Orbán sikertelen békemisszióját követő sajtótájékoztatóján február elsején elmondta Vlagyimir Putyin. Ellenkezőleg, valamivel a világpiaci ár felett jutunk hozzá. Ezt egyébként magyarázza, hogy mi 4,5 milliárd köbmétert vettünk az oroszoktól, a németek pedig 45 milliárd köbmétert.
Másik kérdésünkre kifejtette, a Paks I erőmű valóban olcsón, 11,5 forint körüli áron termeli kilowattóránként az áramot, és a hazai áramtermelésnek hozzávetőlegesen felét adja az erőmű. Miután a lakossági fogyasztás valahol a paksi áramtermelés körül alakul, a villamosenergia árát akár nem is kellett volna emelni, hiszen az olcsó paksi termelés teljes egészében képes kielégíteni a lakossági fogyasztást.
Hozzátette, ezért is javasolta már 2014 táján, hogy a meglévő atomerőmű életciklusát kellene meghosszabbítani, hiszen jó áron termeli az áramot. Ez azonban nem igaz a tervezett Paks II. erőmű esetén, az ott termelendő áram ennél sokkal drágább lenne.
Végül azt is megemlítette, hogy az alternatív energiában is nagy lehetőségek lettek volna, illetve vannak. Példaként említette a hazai geotermikus energiát, amelynek kihasználására már jó tíz éve indultak programok, de azok jó része félbemaradt, mert a kisebb önkormányzatok nem nagyon tudták finanszírozni azokat. A földből előtörő forró víz ugyan áramtermelésre nem nagyon alkalmas, távfűtésre viszont annál is inkább, hiszen a 60-90 Celsius-fok hőmérsékletű víz lehűtésével lakónegyedeket lehetne fűteni, majd a lehűtött vizet termálfürdőkben hasznosítani. Ez azért is lenne praktikus, mert éppen a gázerőműveket válthatnák ki ezek a geotermikus erőművek.
