A G-nap után Orbán taktikát váltott és saját maga rúgta fel a centrális erőtér koncepcióját. Amikor Orbán Vonától Gyurcsányig mindenkit felrakott egy plakátra Soros György mellé azzal, hogy „Együtt bontják le a határzárat!” – ami nyilvánvalóan nem volt igaz –, akkor megkezdte mesterségesen összetolni magával szemben az ellenzéket – nyilatkozta a 168.hu-nak adott terjedelmes interjúban Schiffer András, az LMP volt elnöke.
Szerinte erre válaszul Gyurcsány Ferenc pártja meghirdette a „ki tudja hangosabban gyűlölni Orbán Viktort” című versenyt. Ebből ő kiszállt, de már a 2018-as választások után nem sokkal megemlítette egy interjúban, hogy 2022-ben a parlamenti ellenzéknek nem egyszerűen koordináltan, hanem közös listán kell indulnia. Úgy látja, már akkor érzékelte azokat a dinamikákat, amelyek érzékelhetően abba az irányba mutattak, hogy lesz egyik oldalról Orbán, a másikról meg mindenki vele szemben.
A volt pártalapító arról is beszélt, hogy 2018 végéig két koncepció versenyzett az ellenzéki oldalon belül. A kinövekedés koncepcióját ő képviselte. Lényege, hogy az ellenzéken belül növekedjen ki egy olyan erő, egy olyan párt, amelyik identitásában és világképében viszonylag homogén, és arra is képes, hogy a Fidesz táborából vonzzon érzékelhető számban szavazókat a saját táborába. Ez a koncepció elbukott.
A másik lehetőség a Fidesszel szembeni összefogás volt, amelyet a maga részéről korábban és most is ellenzett, ellenez. Szerinte ugyanis, ha „egy ennyire heterogén erő keveredik hatalomra, akkor pillanatnyi egzisztenciális célok fogják rángatni a kormányzást”. Schiffer azért sem tud közösséget vállalni az összefogás koncepciójával, mert úgy látja, gyakorlatilag a fennálló rezsim, a fennálló kormány és miniszterelnök gyűlöletére redukálja a politikai célokat.
Schiffer szerint jól körülírható egy progresszív értelmiségi, véleménybefolyásoló kör, amely először Botka Lászlót, majd Szél Bernadettet támogatta, később a Momentumot emelte a magasba, nemrég pedig Karácsony Gergely, végül Márki-Zay Péter mögé állt. – Az elitcsoport esetében valójában az ideológiát felülírja a hegemón társadalmi pozíciók megőrzésének, restaurációjának szándéka és ebben – minden érdekegyezés dacára – negyedszázada folytatnak kíméletlen dominancia-harcot a régi nómenklatúra utóvédjeivel: egykoron Hornékkal, ma Gyurcsányékkal – teszi hozzá. Ezt rendíkvül kockázatosnak tartja az ország szempontjából, mert előbb-utóbb mindennek vége lesz, így a NER-nek is, de azt nem tudni, mi jön utána.
Szerinte az előválasztás második fordulójában sokan azért szavaztak Márki-Zay Péterre, hogy kiüssenek egy kommunikációs fegyvert Orbán kezéből. Vagyis nem azért tették ezt, mert úgy gondolták, hogy jobb miniszterelnök lenne Dobrev Kláránál.
– A Fidesz állandó gyurcsányozása az Orbánra fixálódott szavazók miatt végül Gyurcsánynak ártott a legtöbbet, jóllehet nem ez volt a miniszterelnök szándéka. Valójában az ország 2006 óta egy Orbán-Gyurcsány show-t szenved el, kisebb szünetekkel – szögezi le Schiffer. Ráadásul meglátása szerint az ellenzék egésze hozzádékásodott a DK-hoz, de „a radikális hullám azt is érzékelte, hogy Gyurcsány felszínen maradása Orbán érdeke, hiszen mi másért plakátolná ki vele az országot?”
A fentiek miatt nem ért egyet Török Gábor politológussal, és elhamarkodottnak tartja azt a kijelentését, hogy most ellenzékváltás történt. Ezt azzal magyarázza, hogy győzelem esetén Márki-Zay mögött egy olyan parlamenti többség lesz, amely döntően azonos a jelenlegi parlamenti ellenzékkel – azon belül is a korábbi miniszterelnök pártja, tehát a DK fogja adni a legnagyobb frakciót –, ráadásul Márki-Zay egy olyan megállapodás-rendszeren belül nyerte meg az előválasztást, amely a létező ellenzéki pártok megállapodása volt maguk között. Tehát ha miniszterelnök lesz, az az ő kegyelmükből történik.
Úgy látja, valódi ellenzékváltásról akkor beszélhetnénk, ha a Momentum nyert volna a körzetekben, illetve ha jövőre nyerne ugyan a Fidesz, de a Kétfarkú Kutyapárté, vagy a Mi Hazánké, esetleg az ISZOMMé, vagy a Polgári Válaszé lesz a legnagyobb ellenzéki frakció.
– Tessék már megnézni, hogy kik álltak a színpadon Márki-Zay mellett a színpadon! Ellenzékváltás történt, amikor Karácsony Gergelytől, Schmuck Erzsébeten át Molnár Zsoltig ott a teljes jelenlegi ellenzék? – háborog a volt pártelnök, majd így zárja az interjút: „Nézzük meg azt az egészen szürreális felhajtást Márki-Zay mellett, ami Karácsony visszalépése után történt. Azt olyan nevek fémjelezték, mint Lendvai Ildikó, Haraszti Miklós és általában a Demokratikus Charta nagy ikonjai. Milyen ellenzékváltásról beszélünk?”
