A lakhatási válság okairól publikált elemzést Simor András a HVG felületén. A korábbi jegybankelnök írásában arra világított rá, hogy a lakásárak növekedése jelentős részben a kormányzati intézkedések következménye. A CSOK, a babaváró támogatás és a kedvezményes hitel, vagy éppen az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetősége és egyéb, a kormány és az MNB által bevezetett lakásvásárlást és építést ösztönző támogatások okozta megnövekedett kereslettel a lakások száma és az építőipar nem tudott lépést tartani. Ennek következtében jelentősen megnőttek a kivitelezői árak és a lakásárak is.
Így állhatott elő Simor szerint az a helyzet, hogy a támogatások gyakran inkább az eladókat és az építőket gazdagították. Az MNB volt elnöke úgy látja, az árak emelkedéséhez az is hozzájárult, hogy a kivitelező cégek száma sem nőtt arányosan a lakáspiac felől megnövekedett kereslettel. Emellett a jobban fizető kormányzati nagyberuházások is jelentős munkaerőt kötöttek le az építőipari kapacitásból. Mindez azt idézte elő, hogy a kivitelezői árak jelentősen megnőttek, s ezeket a kedvező hitelek sem tudták megfizethetővé tenni. Ezt az is alátámasztja, hogy regionális összevetésben is elmarad az újonnan épült lakások 1000 főre jutó éves aránya Magyarországon.
Simor arról is írt, hogy szerinte mit kellett volna tennie a kormánynak, ha megfizethető lakásárak kialakulását szerette volna elérni. Így nem kellett volna a kivitelezői kapacitást meghaladó mennyiségű állami beruházást elindítani, illetve hasznos lehetett volna, ha a kormány kidolgoz egy önkormányzati tulajdonra szánt bérlakásprogramot. Ezenfelül az építőipar gépesítésének támogatása, valamint az építőanyagipari cégekre kivetett büntetőadók is a lakás- és kivitelezési árak csökkenéséhez járultak volna hozzá.
