A hivatali teendőket a mai nappal lezárom, az elődöm instrukciói és igényei mentén kialakított rezidenciából pedig a napokban költözünk ki a feleségemmel. Megjegyzem, törvényi kötelezettség volt beköltözni, de egyikünk sem szeretett ott lakni – mondta Sulyok Tamás. a 17. alaptörvény-módosítással leváltott államfő a Mandinernek adott, szerda reggel megjelent interjúban.
Szerinte alkotmányellenesen fosztották meg a hivatalától, ugyanakkor most úgy tekint az egész helyzetre, mint a Jóisten akaratára, a jövőt pedig a változásban keresi. Hozzátette, hogy Magyar Péter azzal szembesítette, hogy nem szólalt meg bizonyos ügyekben, de szerinte ez nem igaz, mert a gyermekvédelem ügyében kiadott közleményt, és a választási kampány hangneme kapcsán is megnyilvánult. „Az államfőnek nincs politikai felelőssége, nem a politikai térben mozog, közjogi feladatai vannak, és pártatlannak kell lennie. Távol kell tartania magát a politikától. Ha megszólal, azt mindig a saját felelősségére teheti, éppen ezért a köztársasági elnököt általában akkor érte eddig nagyobb kritika, ha élt ezzel a lehetőséggel. Jogászként a miniszterelnök érvei nem tudtak meggyőzni” – fogalmazott.
Az ember, aki megsemmisítette önmaga becsületét
Még most is, az utolsó szó jogán is csak arra képes, hogy közjogi tisztségviselők (önmaga meg a hasonszőrűek) emberi méltóságáért aggódjék? Az emberi méltóság talán valami fideszes kiváltság???
Szerinte a nemzeti egység kifejezése bonyolult, „egyetlen szektorban nem lehet megosztottság, ez pedig a jog világa, ami minden állampolgárra egyformán vonatkozik. (...) A nemzet egységét azáltal tudja kifejezni az államfő, ha a hatalmi ágak politikai vagy személyi döntéseit közjogi keretbe foglalja az egész magyar társadalom számára. Mindvégig erre törekedtem, és úgy gondolom, sikerült is.”
Azt is mondta, hogy a miniszterelnök felszólítására álláspontja szerint nem mondhatott le, ha ezt megteszi, az alkotmányellenes lett volna a részéről. „Lehet itt tréfálkozni azzal, hogy kinek a bástyája dőlt le, meg hogy ki kinek a »bábja«, de az alkotmányjog nem vicc! Meg lehet ezt politikai úton is közelíteni, csak az kicsit olyan, mintha az egészségügyet a futball szabályaival próbálnánk megszervezni. Teljesen értelmetlen” – fogalmazott. Szerinte az ő eltávolításával „a rendszerváltáskor kialakított jogállamiság lényegében megszűnt. Vége.”
Államfői szerepfelfogásáról így beszélt: „Alapvetően az alkotmány, illetve a közjogi szabályok mind erősebb érvényesítését, társadalmi tudatosítását tartottam kiemelten fontosnak. Hogy ezen a téren sok eredményt nem értem el, az sajnos mostanra kiderült… Hozzáteszem, alkotmánybírósági elnökként és államfőként is mindig kétharmados hatalommal álltam szemben a fékek és ellensúlyok rendszerének részeként. A másik fontos küldetésemnek annak hangsúlyozását tartottam, hogy a nemzet jövője a helyi értékteremtő, az identitást őrző, de megújulni is képes közösségekben rejlik. Abban a készségünkben, hogy az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került embertársainkkal tudunk-e szolidaritást vállalni, tenni a boldogulásukért. Feleségemmel közösen ezeket a kapcsolódásokat kerestem a magyar társadalomban, és sok pozitív tapasztalattal gazdagodhattunk ezen a téren.”
És hogy miért gondolja, hogy alkotmányellenes volt az eltávolítása, és akkor miért írta alá mégis? „Az Országgyűlés által elfogadott, rám vonatkozó alaptörvény-módosítás ugyanis tartalmilag teljes egészében alkotmányellenes, sőt a nemzetközi és az európai uniós normáknak sem felel meg. Csakhogy én államfőként tartalmi vizsgálatot az Alkotmánybíróságtól nem kérhetek, épp az alkotmány vonatkozó rendelkezései miatt. Súlyos dilemma volt tehát számomra a helyes magatartás, ha úgy tetszik, nemzeti sorskérdésként tekintettem rá, végül az egyetlen lehetséges reakcióként, a tiltakozásomat határozottan kifejező elnöki határozattal kénytelen voltam aláírni a parlamenti döntést. Ismétlem: jogász vagyok. Szándékosan törvényt sosem sértettem, ehhez életem végéig ragaszkodom” – fogalmazott.
