A bejárati ajtón még kint vannak a rendőrségi helyszínelők matricái. Megint hidegfront van, de meglep, hogy miután belépek, fel kell vennem a kabátomat. Ha hozzágondolom, hogy itt télen sincs fűtés, tulajdonképpen nem is fázom annyira. A csendes félhomály is arra emlékeztet, hogy nem egy luxusáruházba érkeztem.
A helyiek rablást emlegetnek, de fizikai erőszak nem történt: a szekszárdi vasútállomáson, az egykori Kis Kockás kocsma helyén működő, szegényeket segítő Egy cipőben járunk adományboltba betörtek. Az elkövetők az értékeken kívül kézzel nem fogható dolgokat is elvittek magukkal: ahogy a boltban – önkéntesként, tehát ingyen – dolgozók elmondják, a biztonságérzetet, a bizalmat, a reményt. És a hitüket.
Az adományboltot működtető „Segíts rajtam!” Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány május 10-én, szombaton nyílt napot tartott. Vasárnap egy arra járó törzsvásárlójuk csodálkozva látta, hogy nyitva van az ajtó, be is ment az üzletbe, de nem volt ott senki. Aztán este a biztonsági őr szólt Terenyi Krisztinának, az alapítvány kuratóriumi elnökének, a bolt vezetőjének és a rendőrségnek, hogy betörtek a boltba.
Meglopták az önkéntes lemezlovast is
Az elkövetők vitték a kasszából a húszezer forint váltópénzt, több ruhát – mivel mindegyiknek különböző az ára, nem lehet pontosan megmondani, de körülbelül 10–70 ezer forint értékben. Este antidrog diszkó zárta a nyílt napot, a DJ a boltban hagyta a hangfalát, a betörők azt is elvitték. Használt volt, ért háromezer forintot. Vannak, akik ekkora összegért le sem hajolnak, de a lemezlovasnak, az alapítvány halmozottan hátrányos helyzetű önkéntes segítőjének nagy értéket jelentett. A bolt és a vásárlók szociális helyzetét az is jól mutatja, hogy az említett törzsvásárló nem tudta felhívni a rendőrséget, mert nem volt egység a kártyáján, így megüzente a nyomozóknak, nem tud jelentkezni, legyenek kedvesek hívják fel.
Helyben át is öltöztek
Ahogyan azt Terenyi Krisztina elmondja, a betörők valószínűleg szegény emberek voltak, mert helyben át is öltöztek. Feltételezhetően többen lehettek, elképzelhető, hogy maradt utánuk DNS-lenyomat, ezt majd a rendőrségi vizsgálat deríti ki.
A betörés miatt megrongálódott a bolt bejárati ajtaja, amit le kellene cserélni, mert annyira rossz állapotban van. Hiába volt bezárva, a betörők különösebb erőfeszítés nélkül ki tudták nyitni.
Szegényeket segítenek, de ők is szegények
A „Segíts rajtam!” Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány olyan szegény körülmények között működik, hogy szüksége van bevételek generálására. Mint fogalmaztak, „elég sikertelenül” pályáznak, nagyon kevés a pénzük ahhoz, hogy működjenek, ezért van szükség az adománybolt működésére, aminek az összes bevétele az alapítvány munkáját segíti. A bolt feleslegessé vált, megunt tárgyak adományozásából jut a készleteihez. Az alapítvány 25 éve jött létre, előtte tíz évig befogadó szervezetnél voltak. Tehát tulajdonképpen 35 évesek.
Céljuk a hátrányos helyzetűnek ítélt gyerekek, fiatalok (különösen betegek, állami gondozottak, munkanélküliek, szenvedélybetegek, értelmi sérültek) és idősek – mint írták – előnyben részesítése, helyzetük javítása, a halmozottan hátrányos helyzet csökkentése. Továbbá a hátrányos helyzetű idősek és fiatalok kölcsönös segítségnyújtásának elősegítése, a szabadidő-eltöltés feltételeinek javítása. – Az a baj – tette hozzá szóban Terenyi Krisztina –, hogy a kiadásaik folyamatosan nőnek, a bérleti díj például 18–20 százalékkal, de a telefonszámla, a rezsi, minden költség emelkedik. Ugyanakkor nem tudnak többet kérni a boltban árusított holmikért, mert azok az emberek, akik hozzájuk mennek, nem bírnák megfizetni.
Sütivásárból is próbálnak pénzhez jutni
Az alapítvány teljes tevékenységének bemutatására nincsen elég hely. Az adományboltban például 2023-ban kialakítottak egy szobát, ahol vakmasszázst végeznek. Ez, mint a neve is mutatja, olyan kondicionáló (svéd-) masszázs, amit súlyos látássérült masszőrök végeznek nagyon halvány megvilágításnál, esetleg teljes sötétben. Ennek azért van jelentősége, mert sokan vannak akik szégyenlősek vagy elégedetlenek a testképükkel, ezért nem mernek levetkőzni egy látó masszőr előtt. Ez a program vak masszőrök képzését és munkahelyteremtését is lehetővé teszi. Vagyis tenné. Az alapítvány akkreditáltatta a boltot, meg a vakmasszázst is, de nem kaptak a működésre állami segítséget, így bértámogatást, képzési, foglalkoztatási támogatást sem. Éppen ezért jótékonysági sütivásárokat is tartanak, ezek bevételével a vakmasszázs projektjüket segítik.
A betörésről megkérdeztem a rendőrséget is. „A kérdezett ügyben a Szekszárdi Rendőrkapitányságon van folyamatban eljárás ismeretlen tettes ellen, szabálysértési értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétség gyanúja miatt. A folyamatban lévő ügyről a nyomozás érdekeire tekintettel részletesebb tájékoztatást nem áll módunkba adni” – válaszolta Debreceniné Farkas Edit sajtóreferens.
Szegényboltba nem törünk be, ennyi!
Az eset komoly morálfilozófiai kérdéseket vetett fel a hétköznapi emberekben. Azt, hogy hétköznapi emberekben, csak azért emelem ki, mert az egyháziakban nem feltétlenül. Aki hallott az esetről, azok közül – már akikkel volt szerencsém beszélni – mindenki elítélte a történteket. A többségi véleményt a bolthoz közeli bevásárlóközpontba igyekvő nyugdíjas hölgy eszmefuttatása foglalja össze a legjobban: Ez olyan szintű áthágása a moralitásnak, hogy az már túl sok. Szegényboltba nem törünk be. Ennyi. Aki ezt nem érzi mélyen át, annak hiába is magyaráznánk. Akadtak olyan vélemények is, amelyek szerint ez nem morális, hanem praktikus kérdés: egy luxusboltot nyilván jobban őriznek, oda nagyobb kockázat betörni a riasztóberendezés, biztonsági kamerák miatt.
A Ne lopj! isteni és világi parancsolat is. Figyelembe véve az egyházi hierarchiát, a szokásosan lassú válaszadási időt (lásd még: Isten malmai lassan őrölnek), valamint azt, hogy van olyan történelmi egyház, amely még egyszer sem válaszolt nekem, magánúton fordultam válaszért egy paphoz és egy lelkészhez. Teológiai szempontból van különbség a között, ha kirabol valaki egy – mondjuk – luxustermékeket árusító üzletet, vagy ha kirabol valaki egy, a bevételéből a szegények támogatását végző jótékonysági boltot? – kérdeztem. (Tévesen, mert jogi értelemben nem rablásról, „csak” betörésről van szó, de ez talán nem írta felül a lényeget.) A pap időt kért, válasza nem érkezett meg lapzártáig. A lelkész tömören és megfellebbezhetetlenül válaszolt: „Nincs.” Így azt már nem volt értelme megkérdezni, csavarnak számít-e a történetben, hogy ha a szegényeket támogató boltba egy szegény tör be, aki olyan rongyos, hogy helyben átöltözik. Isten tudja.
Az öt éve működő Egy cipőben járunk adománybolt sok száz hátrányos helyzetű családot támogatott ruhával, cipővel, gyerekjátékkal, evőeszközökkel, egyebekkel, azonban a nehézségek és a betörés miatt veszélybe került a megmaradása. A kisemberek a maguk módján segítettek. Egy adományozó vigasztaló tortát küldött nekik, törzsvevőjük, egy szegény család kamerát ajándékozott, egy név nélküli adakozó – velük egyeztetve – megrendelt nekik a neten egy hitelesített mérleget. Erre azért van szükség, mert jelentkezett a Cseriti szociális és fenntarthatósági üzlethálózat is, ami 3,5 tonna ruhaadományt küldene. Ezt az Egy cipőben járunk kilós árban továbbítaná a rászorulóknak, ehhez kell a mérleg. Nekik és a Cseritinek is nagy támogatás volna, ha találnának egy olyan – minimum 3,5 tonna szállításra alkalmas teherautóval rendelkező – fuvarost, aki elvinné az adományt Budapestről Szekszárdra.
A vakmasszázs támogatásához sütivásárokat rendeznek, a süteményekhez viszont alapanyagokat szeretnének kérni: mézet, lisztet,margarint, tojást, magvakat, sütőport. Cím: 7100, Szekszárd, Pollack Mihály utca 1. (Vasútállomás).
Ha valaki pénzzel támogatná a munkájukat, akkor a „Segíts rajtam!” Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány számlaszámán teheti meg: ERSTE Bank, 11600006- 00000000-93787477
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/23. számában jelent meg, június 6-án.
