Borkai Zsolt szexbotránya nem állítható párhuzamba a Wittinghoff-üggyel, mivel a konzervatív szavazók nehezebben bocsátanak meg saját embereiknek egy ilyen történetet, mint a liberálisok – véli Tarlós István, aki a botrány kirobbanása után egy héttel, de így is elsőként beszélt arról, hogy a győri polgármesternek távoznia kell. Az októberi választásokon alulmaradt korábbi főpolgármester lapunknak adott interjújában beszélt önállóságáról, Orbán Viktorhoz fűződő viszonyáról, városvezetőként elért sikereiről és kudarcairól, miniszterelnöki tanácsadói megbízatásáról, de szóba került az antikommunista SZDSZ, a vallásellenes Fidesz, Tordai „Benedek”, a megafon és a tanítás utáni amfiteátrumi bunyók hangulata is. Megkérdeztük azt is, a kilencvenes évek elején mit keresett köreiben az óbudai alvilág egyik ismert alakja, illetve miért egy egykori III/II-es tisztet választott Budapest seriffjének.
Részletek a Magyar Hang november 22-i (2019/47.) számában megjelenő interjúból!
(...)
– Lapunk másfél évvel ezelőtti megalakulása óta több alkalommal próbáltunk sajtótitkárságán keresztül interjút kérni öntől, legutóbb az önkormányzati kampány idején. Ám mindannyiszor elakadt a dolog. Egyáltalán eljutottak önhöz megkereséseink?
– Nem jutottak el, ez az igazság. Be kell vallanom, hogy akkor hallottam először önökről, amikor a választási eredményváró után a Bálna mellett odalépett hozzám, és bemutatkozott. Akkor megígértem, hogy adok interjút, szokásom tartani a szavam. Önök egyébként jobbikosok?
(...)
– Néhány héttel ezelőtt egy interjúban utalt rá, hogy hiba volt másnak is beleszólást engednie az önkormányzati választási kampányába. Neveket akkor nem említett. Kire gondolt?
– Most sem fogok megnevezni senkit. Ez valójában az én hibám volt. Valóban, szemben a korábbi gyakorlatommal, ez egy kollektív kampány volt. Voltak olyan részei, amelyekkel egyetértettem, voltak, amelyekkel nem. Nem akarok konkrétumokat kiemelni, mert mentegetőzésnek tűnne, és már nincs jelentősége, a választáson túl vagyunk, az eredmény ismert, minden szabályos volt. Más kérdés, hogy a voksolás – legalábbis Budapesten – nemigen személyről szólt, hanem valószínűleg egy ennél általánosabb motiváción alapuló szavazás tanúi lehettünk.
(...)
– A kampány abban a tekintetben is különleges volt, hogy korrupciós és szexbotrányba keveredett Borkai Zsolt. Ön volt az első a politikai közösségben, aki rosszallásának adott hangot, de csak a botrány kitörése után egy héttel. Pedig feltételezem, azonnal kiverte önnél a biztosítékot.
– Akkor szólaltam meg, amikor kezdett világossá válni, hogy nem marad meg ez az ügy Győr közigazgatási határain belül. Az a közönségesség, amit a nyilvánosságra került felvételeken látni lehetett, az egész politikai közösség számára kínos volt. Sokan párhuzamba állítják a Borkai-ügyet Wittinghoff Tamás esetével. Ám ez nem csak azért problémás, mert az utóbbi nem volt annyira közönséges. Tudomásul kell venni, hogy a konzervatív szavazóbázis nehezebben bocsát meg egy ilyen ügyet a saját embereinek, mint a liberálisok. És emiatt joggal lehet azt mondani, hogy Borkai túllépte a magánélet kereteit. Vezető politikusoknál a magánélet egyes aspektusaitól nem lehet eltekinteni. Még akkor sem, ha van olyan neoliberális szemlélet, amely szerint ez lehetséges. Nincs két Tarlós István, nincs két Borkai Zsolt, nincs két Gyurcsány Ferenc, mint ahogy nincs két Fidesz vagy két Momentum sem. Ha ez a hatása nem lett volna a dolognak, akkor semmi közöm az egészhez.
(...)
A teljes interjút keresse a Magyar Hang november 22-én megjelenő 2019/47. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/47. számban? Itt megnézheti!
