13 évre ítélte a bíróság Tarsoly Csabát A bíróság elrendelte Tarsoly Csaba első- és Mayer Zsolt harmadrendű vádlott őrizetbe vételét. Tarsoly Csaba, a Quaestor-per elsőrendű vádlottja és a cégcsoport korábbi vezére a vád szerint tíz társával együtt összesen 77 milliárd forint kárt okozott ügyfeleiknek.
A Telex cikke szerint Tarsoly az utolsó szó jogán azt mondta, hogy a rá terhelt bűncselekményeket nem követte el sem felbujtóként, sem tettesként, sem társtettesként.
Dr. Steiner Gábor, a Fővárosi Törvényszék bírája indoklásában elmondta, hogy álláspontjuk szerint az ügyészség világszínvonalú nyomozást folytatott le az ügyben, ami bármelyik ország ügyészségének és nyomozó hatóságának az elismerésére válna. Szerinte a vádlotti védekezések nagyrészt nem az ügy érdemi részeire tértek ki, hanem arra, hogy zárja ki a bíróság a terhelő bizonyítékokat tartalmazó emaileket, a terhelő tanúkat, illetve a kirendelt szakértőket.
– A védekezés jelentős része ez volt, mondhatnám úgy is, hogy a cél az volt, hogy minél később fejeződjön be az eljárás, vagy talán ne is fejeződjön be. Ezzel semmi gond nincs, ez egy jó védekezési taktika, csak szükség lenne ilyenkor B tervre is, hogy ha mégis befejeződik a bizonyítéki eljárás, akkor legyen érdemi védekezés is – jelentette ki.
Steiner szerint sokakban felmerül, hogy hogyan történhetett meg az, hogy ilyen sokáig húzódott ez a bűncselekmény, a munkavállalók közül senki nem jelezte, hogy baj van. A bíró szerint ennek három okta volt. – Vagy részt vettek a bűncselekményben és később vádlottak lettek vagy nem lettek; vagy olyan volt a hozzáállásuk, hogy nem érdekelte őket; vagy olyan volt a szakmaiságuk, hogy nem ismerték fel, hogy bűncselekmény történt.
A bíró elmondása szerint a vádlottak közül sokan meg voltak győződve arról, hogy koncepciós per zajlik ellenük. – Nem tudom – mondta –, hogy vannak-e Magyarországon koncepciós eljárások, de hogy ez nem az volt, az teljesen biztos. A koncepciós eljárás súlyos kifejezés, az ügyészség lenne a bűncselekményt elkövető, nem a vádlott. Ezzel szemben azok a vádlottak, akik a leghangosabban mondták, hogy koncepciós eljárás folyik velük szemben pontosan ugyanolyan tartalommal leveleztek, mint amilyen állítások a vádiratban voltak. Pontosan ugyanarról leveleztek, mint amit az ügyészség később a vád tárgyává tett.
A Fővárosi Törvényszék augusztus végi sajtóközleménye azt írja, a nyomozati iratok meghaladták a 132 ezer oldalt, 2016 júliusa óta a Törvényszék összesen 359 tárgyalási napot tartott, ezekből 193 napon tanúkat, 73 napon pedig szakértőket hallgattak meg.
Persze, a Quaestor-ügyről van szó. Mint ismeretes, a szolgáltatásokkal és befektetésekkel foglalkozó Quaestor-csoport 2015. március 11-én levelet küldött az ügyfeleinek, amelyben közölték, hogy a cég öncsődöt jelent. Az első közleményekben ezt a Quaestor még a Buda-Cash botrány miatti értékpapírpiaci pánikra és a piac „nem normális működésére” fogta: „a kialakult pánik során ügyfeleink olyan mennyiségű kötvényt kívántak értékesíteni, amely meghaladja a Quaestor Csoport likvid pénzügyi eszközeit”, írták. Szinte azonnal kiderült, hogy az öncsőd mögött előremenekülés áll, a Quaestor ugyanis 150 milliárd forintnyi fiktív (tehát felügyelet nélküli, illegális) kötvényt bocsátott ki.
Két évvel később a 444 cikksorozata alapján írt, A Quaestor-ügy című könyv dolgozta fel azt, hogy hogyan tudták éveken át titokban tartani a példátlan mértékű csalássorozatot. Eszerint Tarsoly a kilencvenes évek elején rájött, hogy rengeteg az olyan költségvetési intézmény, amely sok pénzt kezel, de nem tud mit kezdeni a forrásaival. Az állami szerveknek negyedéves időszakokban kellett gazdálkodniuk a pénzükkel, jókora részre nem volt azonnal szükség, így az összeg egy-két hónapig tétlenül állt a bankszámlán. A Quaestor munkatársai befektetési lehetőséget ajánlottak ezeknek az intézményeknek, évtizedeken át az ebből érkező bevétel volt a pénzszerzésük alapja. Így anélkül tudtak forráshoz jutni, hogy az elindított projektjeik bármit is hoztak volna, közben viszont rengeteg pénzt égettek el ezekre. 2010-hez közeledve a győri ETO Park és a győri focicsapat lett a csoport legnagyobb pénznyelője, a két projekt nyolc év alatt körülbelül 16 milliárdot szívhatott el a cégből.
A csalásokra létrehoztak egy ügyfélszámlát, csak épp ehhez nem rendeltek külső ügyfelet. A T2 elnevezésű számlán keresztül eleinte intézményi ügyfelek pénzét lopták el: erre „írták jóvá” az ügyfelek értékpapírjait, amit átvezettek egy másik, belsős számlára, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó (a csoport fő cége) Quaestor Értékpapírnál (a csoport brókercégénél) vezetett számlájára, ahonnan a vezetők, ha akartak, készpénzt is felvehettek. Innen az értékpapírt megvette a Quaestor Értékpapír, majd azt a másodpiacon értékesítette, főleg bankoknak. Tehát a brókercég megvette az értékpapírt saját anyacégének nála vezetett számlájáról, és eladta a piacon.
A Quaestor – írja a Telex – nem csak így csalt. Az értékpapírlopás mellett ott volt még a nem engedélyezett kötvénykibocsátás is. A kötvényekkel való machinálást később kezdték el, hogy megpróbálják betömni a lyukakat. 2009 környékén dőlhetett el, hogy mindent a lakossági kötvényprogramra tesznek föl, azaz a kisbefektetőktől felszívott pénzből csempészik vissza a nagyobb ügyfelektől korábban eltulajdonított értékpapírokat. A szabályok kijátszásához ugyanazt a számlát használták, mint amit az értékpapírcsalásnál is: a T2-ről átvezetett, majd az ügyfeleknek eladott kötvények azonban valójában nem léteztek.
A csalássorozat nyomait a könyvelés meghamisításával tüntették el. Az összesen több mint kétszázmilliárdos csalás két évtizeden át zajlott.
Ide tartozik, hogy tavaly a Kecskeméti Törvényszék első fokon két év börtönre ítélte Tarsolyt amiatt, hogy megállapodott a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet vezetőjével fia cégének finanszírozásáról, amit színlelt értékpapír-vásárlásokkal lepleztek. Mellette zajlik az eljárás a Fővárosi Törvényszéken,ebben született most ítélet. Az együttes elkövetési érték meghaladja a 77 milliárd forintot, a büntetőjogi értelemben vett sértettek száma 755 fő. Tarsoly Csaba egyébként azt állítja, hogy lett volna mód a vagyon nagy részének visszaszerzésére, de a felszámolók lényegében elkótyevetyélték a szóban forgó ingatlanokat.
