Jogi szempontból aggályos lehet a Semmelweis Egyetem azon döntése, miszerint azok a hallgatók, akik egészségügyi indok nélkül utasítják el a koronavírus elleni oltást, ezért nem élveznek védettséget, nem kezdhetik meg tanulmányaikat az intézményben – véli a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogásza.
Az egyetem a döntést azzal indokolta, hogy az orvos- és egészségtudományi képzés elképzelhetetlen gyakorlati oktatás nélkül, amikor a hallgatók a gyógyszertárakban, a betegágyak vagy sérült emberek mellett tanulnak és vesznek részt az ellátásban. Nem megengedhető és az elsősök fogadalomtételével összeegyeztethetetlen, ha veszélyeztetik kiszolgáltatott embertársaikat azzal, hogy nem tesznek meg mindent saját és környezetük védelme érdekében. Mint írták, amennyiben egy hallgató valamilyen megalapozott egészségügyi oknál fogva nem veheti fel az oltást (például első trimeszterben lévő kismama), akkor az egyetem vállalja, hogy ötnaponta térítésmentesen antigéntesztet végez nála. Azok a hallgatók, akik valós, szakorvosi véleménnyel igazolt egészségügyi indok nélkül utasítják el az oltást, beiratkozhatnak a Semmelweis Egyetemre, de nem kezdhetik meg tanulmányaikat. Az egyetem saját hatáskörben, soron kívül vállalja és vállalta a hallgatók vakcinációját, így a hallgatói körében közel száz százalékos az átoltottság – áll a közleményben.
Óvatosabban kéne eljárnia az intézménynek?
Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért jogásza lapunk kérdésére elmondta, az egyetem szándékai világosak és érthetőek, ám az általuk választott eszköz nem megfelelő. A vakcina kötelező felvételét ugyanis csak jogszabállyal – emellett jelen helyzetben kormányrendelettel – lehet kötelezővé tenni. Csakhogy ez esetben erről nincs szó, ezért az egyetem döntése csökkenti a hallgatók önrendelkezési jogát. Aggályos lehet a hallgatók oktatásának elutasítása azért is, mert a felsőoktatási intézmények a jelenlegi szabályozás szerint nem támaszthatnak extra elvárásokat a már felvett hallgatóik felé. Ráadásul az oltás kötelezővé tételével a hallgatók nyomás alá helyezhetők, ezért a TASZ jogászának álláspontja szerint az egyetemnek óvatosabban kellene eljárnia.
Az egészségügyi dolgozók számára egyébként már júliusban kötelezővé tette a kormány az oltás felvételét, amivel nagy felháborodást váltott ki a foglalkoztatottak egy részében. A lapunknak nyilatkozó szakértők azonban megjegyezték, hogy az egyetem hallgatói nem tekinthetők a jogszabályok szerint egészségügyi dolgozóknak, még akkor sem, ha rendszeresen vesznek részt gyakorlaton egészségügyi intézményekben. Más lenne a helyzet akkor, ha a kormány rendeletben szabályozta volna az orvosi egyetemek hallgatóinak kötelezettségeit. Ez esetben a Semmelweis Egyetemnek meglett volna a jogi alapja, hogy megtagadja az oktatást az oltatlan hallgatóitól.
Megkerestük az Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját is. Náluk épp most zajlik a Semmelweis Egyetem lépésének jogi vizsgálata. A jogszabályi háttér tisztázására vonatkozó kérdéseinket elküldtük a Semmelweis Egyetemnek és az Emberi Erőforrások Minisztériumának is. Amint megkapjuk a válaszokat, a cikkünket frissítjük.
Nemcsak a Semmelweis Egyetemen kötelező az oltás
A Semmelweis egyébként nem az egyetlen orvosi egyetem amelyik kötelezővé tette az oltást. A Telex augusztus végén adta hírül, hogy kötelezően be kell oltatnia magát minden diáknak, aki a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán, az Egészségügyi Karán, a Fogorvostudományi Karán, a Gyógyszerésztudományi Karán, a Népegészségügyi Karán tanul, vagy azok előkészítő képzésein vesz részt, valamint azoknak a magyar és külföldi hallgatóknak is, akik a tanulmányaik miatt egészségügyi vagy szociális intézménybe lépnek be.
Schiffer András ügyvéd egyébként néhány héttel ezelőtt a Magyar Hangnak adott interjújában beszélt arról, hogy „ideje feltenni a kérdést, hogy egyáltalán van-e ma arról ma a világnak biztos tudása, hogy ha valaki oltott, akkor ő maga a vírust nem, vagy csak szignifikánsabban gyengébben terjeszti. Ameddig nincs, nehezen alátámaszthatók az oltatlanokat diszkrimináló jogszabályok. Ezt úgy mondom, hogy én is beoltattam magamat.”
Ugyanakkor azt is mondta, hogy egyes ágazatokban szólhatnak nyomós indokok az oltási kötelezettség mellett. „De ebben az esetben az arányosság azt jelentené, hogy nem automatikusan a teljes ágazatra terjed ki egy ilyen súlyos jogkorlátozás, hanem csak azokra, akiknek a munkaköre ezt nyilvánvalóan indokolja. Az irodai személyzet, a kutatómunkát végző orvosok, a rendészeti szervek háttérapparátusa biztosan nem ilyen. Az egészségügyben a tömeges, közvetlen fizikai kontaktus, különösen a veszélyeztetett csoportoknál – súlyos betegek, idősek, várandósak – lehet ilyen érv.”
