Öt és fél óra alatt sikerült augusztus 20-án este a Margitsziget–Biatorbágy közötti harminc kilométeres távolságot megtenni tömegközlekedéssel. Ennyi idő alatt Salzburgig lehet autózni. Magyar Péter tehet róla. És Karácsony Gergely, Orbán Viktor, valamint a nagy internetes térképszolgáltató. Közülük egyvalaki nem ment szabadságra. Ő és a pártja megrendezte az első Tisza-pikniket a Margitszigeti Nagyréten. Tisza-sziget a Dunán, igen.
Odafelé minden rendben volt. A Margit hídi villamosmegállónál tömegek vártak a közlekedési lámpa zöld jelzésére. – Magyar Pétert keresem. Meg tudják mondani, merre van? Tíz kérdezettből kilencen idegen nyelven válaszoltak. A térképen Toalett néven jelölt toalettnél hallottam először magyar szót: „Ha zárva van, hát így jártak, itt fogunk pisilni a bozótosban” – mondta egy komplett érettségiző lányosztály, majd elhúzódtak a bokrok mögé. Országimázs – jutott eszembe, de még nem voltam ott a pikniken. Semmilyen tábla nem segített ebben. Gyaloglás közben összeismerkedtem egy nyugdíjas házaspárral. Augusztus 20 lévén hamar szóba került a tűzijáték. Hogy azt a 15 milliárd forintot – demagógia, igen – mennyi mindenre el lehetne költeni! Kórházak. Klímaberendezések. Kenyér – soroltak néhány példát, majd amikor megérkeztünk a Tisza rendezvényéhez, elköszöntek. Nagyon szívélyesen. Ezt csak azért említem, mert a szívélyesség az egész bulira jellemző volt.
A Tisza-piknik (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
Ha két szóban kellene leírni, hogy a többség miért volt ott: változást szeretnének. Irigykedve gondoltam közgazdász kollégáimra, mert ők értették volna a sok okfejtést. Lecsípünk innen néhány milliárdot, áttesszük oda, „s a haza fényre derül!”
A programok délelőtt kezdődtek. A „Fuss Petivel!” vonzó volt ugyan valahol, de a szívem mélyén be kellett lássam, hogy nem. Voltak még: zsíroskenyér, tiszás póló, meg egyéb merchandise izék és pódiumbeszélgetések is. A büfé előtt kilométeres sor állt, végig, egész délután, áldottam a kezet, ami még otthon kulacsot adott, benne vízzel. Éppen ezért nem tudom, mennyibe került egy ásványvíz. Vagy egy lángos.
Mivel nem vagyok képes tömeget becsülni, megkérdeztem az egyik rendezőt, szerinte, szerintük mennyien vannak itt augusztus 20-án délután. Arra intett, ne bocsátkozzam becsülgetésbe. – Jó, de éppen ezért kérdezem önt, hogy ne tippelgessek – mondtam neki. – Ezt, ha lehet, kerüljük el – válaszolta, én meg erre válaszul sunyi módon megtippeltem, mennyien lehetnek a rendezvényen. Sokan. A Magyar (!) Etimológiai Szótár szerint ez „nagy számú vagy mennyiségű, tömegű”.
Nagy Ervin a Tisza-pikniken (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
Azt is meg kell említeni, hogy az Index nevű kormánylap stábját kidobták a piknikről. Azzal az indokkal, hogy nem regisztráltak az eseményre. Nem lennék továbbá Magyari Péter újságíró helyében sem, mert a nevét rendszeresen félremondták: Magyarik. De szerették. Az igazi Magyar Péterék egyébként kenyeret is sütöttek a rendezvényen. Sikerült összefutni Nagy Ervin színművésszel, éppen rajongói körében szelfizett. Azt mondta, siet, dolga van, nincs ideje nyilatkozni.
Magyar Péter beszédének időpontját többször módosították. Volt, hogy hat órakor, máskor ötkor, megint máskor négykor tartotta meg. Sikerült éppen a rendezvény helyszínének legtávolabbi pontján lennem, amikor megszólalt az István, a király című rockoperából a „Te kit választanál” című dal. Tudtam, hogy futni kell. Odaértem. És Magyar Péter 35 percen át beszélt. Az összefoglalónkat itt olvashatják róla.
Magyar Péter a Tisza-pikniken (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
Hazafelé a már említett nagy internetes térképszolgáltató applikációja vezetett a Margit hídhoz. Ami le volt zárva a tűzijáték miatt. Erre szokták azt mondani, hogy „pénzért sincsen korrupció”. És tényleg nem volt. Nem én próbáltam, egy négygyerekes apuka. Hogy csak egy rést nyissanak! Nem. Sokat kellett gyalogolni hazafelé, még többet ülni buszon, HÉV-en, metrón, valahány közlekedési eszköz a naptárban. Az utasok közül senkit nem érdekelt, mi lesz a tűzijátékkal. Később azt olvastam, hogy végül megtartották.
