– Egész Európában nehéz a helyzet, még Németországban is többen halnak meg, mint Magyarországon. A magyar egészségügy európai összevetésben egyelőre jól állja a sarat – üzente a miniszterelnök Brüsszelből. Az elhunytak száma a kormányzati kommunikáció központi elemévé vált, elsősorban feltehetően a szükségszerűség miatt. Az egyre emelkedő számok láttán egyértelmű volt, hogy a második hullámban a hatóságok nem lesznek képesek megfékezni a járványt úgy, ahogy tették azt tavasszal, így az idősek védelmét hangoztatva a kormány a halálozások számának alacsonyan tartását jelölte meg a legfontosabbnak. Ez lett a siker mércéje. Orbán Viktor pedig most úgy hivatkozik ugyanerre, hogy októberben nem csak arányaiban, de összességében is lényegesen kevesebben vesztették életüket a 83 milliós Németországban, mint a 10 milliós Magyarországon.
– Aki elkapja a betegséget, meg fogjuk gyógyítani – ígérte a miniszterelnök még szeptember közepén. Az azóta eltelt időben összesen 422 beteg hunyt el a fertőzés következtében. Németországban ugyanakkor 363-an. A második hullámban Magyarország egyértelműen rosszul teljesít, egymás után dőlnek meg a negatív rekordok, a miniszterelnök mégis nyugodtan élhet olyan összehasonlítással, amelynek semmi alapja nincs, és szavait az MTI-n keresztül természetesen azonnal és kritikai megjegyzés nélkül átveszi a kormánymédia.
Nem véletlenül kapaszkodik ebbe az adatba a kormány. A tavaszi első hullámmal együtt ugyanis egyelőre még valóban alacsonyabbak a számok, mint sok más országban, a márciustól június elejéig tartó időszaknak azonban semmi relevanciája nincs a második hullám súlyossága tekintetében. Jelenleg úgy állunk, hogy a halálozásokat nézve Magyarországnál csak Csehország, Spanyolország és Románia áll rosszabbul egész Európában. Az adatok teljesen egyértelműek, és nem lehet vitatkozni velük. Ennek ellenére a hivatalos tájékoztatás itthon továbbra is az, hogy a magyar hatóságok urai a helyzetnek, az egészségügy pedig állja a sarat.
Ez akár hitelesnek is tűnhetne, ha a rendszer átláthatóan működne, és minden részletre kiterjedő tájékoztatást kapnánk az aktuális járványhelyzetről. Nem segít azonban a bizalmi helyzet kialakításában, hogy az operatív törzs napi tájékoztatóján szinte sosem hangzik el lényeges információ. Mivel az esemény online zajlik, az újságírók pedig személyesen nem, csak írásban kérdezhetnek, a törzs kedvére válogathatja ki az ártalmatlan érdeklődéseket a veszélyesen lényegre törő kérdések közül. Pénteken ennek ellenére elhangzott egy releváns kérdés: hány kórház telt meg koronavírusos betegekkel itthon? Müller Cecília országos tiszti főorvos számadatok helyett a betegek elosztásának módszeréről kezdett el beszélni, és hosszú válaszában semmilyen konkrétum nem hangzott el.
A Magyar Hang is minden alkalommal készül kérdésekkel, amelyek jellemzően az aktuális, de agyonhallgatott témákat érintik, így a lélegeztetőgépek ügyét, az egészségügyi személyzet létszámát, a járványkórházak helyzetét, és így tovább. Ezek azonban sosem hangoztak el az operatív törzs tájékoztatóin. És ezzel nem vagyunk egyedül, a 444 a napokban arról írt, hogy bár kérdésüket felolvasták a szeánszon, de nem úgy, ahogy azt eredetileg megfogalmazták. Az egészségügy valós helyzetét érintő kérdések helyett pénteken megtudhattuk például, hogy miként győzhetjük meg a gyerekünket/szülőnket, hogy tartsa be a járványügyi szabályokat.
Ugyanez érvényes a kormányzati tájékoztató oldalra, amelyen aktuális adatok szerepelnek ugyan, de kizárólag a napi számok, így azok változásáról, a tendenciákról, és a járvány eloszlásáról csak az alkothat képet, aki folyamatosan, napról napra feljegyzi magának az adatokat. Ez azért is különösen kellemetlen, mert az információhiánnyal szinte egyedül vagyunk Európában. Az Orbán Viktor által emlegetett Németországban a Robert Koch Intézet honlapján tartományra bontva láthatók az adatok, és akinek ez kevés lenne, térképen is követheti a járvány alakulását. Kevésbé látványos, de legalább ilyen alapos az osztrák Belügyminisztérium tájékoztató oldala, ahol a fertőzés terjedését szintén tér- és időbeli bontásban is figyelhetjük.
Európában messze Csehország áll legrosszabbul a járvány elleni küzdelemben, arányaiban közel kétszer annyian halnak meg, mint nálunk, és rengeteg az új fertőzött – immár napi tízezer körül mozog a számuk –, és egyre többen szorulnak kórházi ellátásra. Ennek ellenére a kommunikációjuk lényegesen nyíltabb a magyar hatóságokénál. Tájékoztató oldalukból így az is kiderül, hogy háromszor annyi tesztet végeznek, mint a Magyarországon – legutóbb több mint 34 ezret.
A transzparencia hiánya a szigorító intézkedésekben üthet vissza. Európa-szerte sorra hozzák vissza a tavasszal tapasztalt korlátozásokat, több országban már csak egy lépésre vannak a karantén bejelentésétől. Szlovákiában veszélyhelyzetet hirdettek, és immár a szabadban is maszkot kell hordani, ahogy Lengyelországban, és Szlovéniában is. Csehországban szükségállapotot vezettek be, bezárták az iskolákat és hat emberben maximalizálták a gyülekezést. Romániában pedig betiltották a tömeges magánrendezvényeket.
Itthon egyelőre a legszigorúbb döntés a szórakozóhelyek (és később a kaszinók) este 11 órás kötelező zárásának elrendelése volt. Mivel az országnak működnie kell, ahogy Orbán Viktor fogalmazott többször a nemzeti konzultáció eredményére hivatkozva, a további szigorítások nem csupán gyakorlati, de szimbolikus értelemben is fájóak lennének. A járvány azonban nem lassul, így a régió tapasztalatából kiindulva előbb-utóbb nálunk is hasonló lépésre kényszerül a kormány.
Elsősorban azért, mert az európai összevetésben borzasztóan kevés napi elvégzett teszt miatt a hatóságok elvesztették ellenőrzésük alól a járványt. Bár a kormány előszeretettel utal az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásaira, Magyarországon szeptember 1-je óta mindössze három olyan nap volt, amikor a pozitív vizsgálatok aránya nem haladta meg az 5 százalékot. Ez azért fontos, mert minél magasabb ez az arány, annál kevésbé kontrollálják a hatóságok a járványt. A WHO sokat emlegetett ajánlása 5 százalék alatti pozitivitásra szólítja fel az országokat, afölött ugyanis veszélyessé válik a helyzet. Hazánk ez alapján szeptember 10-e óta képtelen betartani a WHO ajánlását.
Az ezer emberre vetített laboratóriumi vizsgálatok száma nálunk folyamatosan 1 körül mozog – de az elmúlt két hétben volt már 0,5 is –, amíg például Ausztriában és Csehországban ez 2, Litvániában és Finnországban pedig a 2,5 felé közelít. Egész Európát figyelembe véve, csupán négy országban végeznek arányaiban még nálunk is kevesebb tesztet: Bulgáriában, Lengyelországban, Szerbiában és Ukrajnában. De ezek is alig maradnak el mögöttünk. De például Luxemburgban 9-szer, Dániában pedig 7-szer annyi teszt készül el egy nap alatt, mint nálunk.
Erre számos szakember felhívta a figyelmet, – Menne még följebb a járványgörbe, de nem tud, mert nem elég hozzá a laboratóriumi kapacitás. A kevésbé súlyos eseteket már nem tudják azonosítani – mondta a napokban egy interjúban az Innovációs és Technológiai Minisztérium infektológiai monitoring teamjének munkacsoport-vezetője, Oroszi Beatrix orvos-epidemiológus. A kormány ennek ellenére a WHO-t emlegetve folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a magyar védekezés sikeres.
