
Hónapok óta 34 ezer felett stagnál a legalább két hónapja műtéti várólistán szereplők száma: a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint jelenleg összesen 34 077-en várnak valamilyen beavatkozásra, ami mindössze 29-cel kevesebb, mint februárban. A legtöbben, 15 810-en térdprotézis-műtétre várnak. Ez a szám közel 700-zal magasabb, mint 2025 februárjában. A várakozási idő országos átlagban 262 nap, de a Dél-Dunántúlon például 418 nap, az észak-magyarországi régióban pedig 463 nap. Összehasonlításképp, 2024 januárjában még csak 11 500-an várakoztak ilyen beavatkozásra, de jelentős a növekmény tavaly decemberhez képest is, amikor már közel 14 ezren voltak a NEAK listáján.
A csípőprotézis-műtétre legalább 60 napot várók száma jelenleg 8462 fő, szemben a 2025. februári 8033 és a a 2024. januári 5560 fővel. Nekik országos átlagban négy hónapig – 120 napig – kell türelmesnek lenniük. E téren annyi javulás van, hogy a várakozási idő a tavalyi év elejéhez képest jelentősen csökkent, akkor még fél évnél hosszabb ideig kellett várni a beavatkozásra.
Javult valamelyest a helyzet más ortopédiai beavatkozások esetében: gerincstabilizáló műtétekre jelenleg 570-en vannak előjegyezve, míg idén februárban 678-an, tavaly januárban pedig 715-en szerepeltek a listán. Kiterjesztett gerincműtétre a tavaly év eleji 269 fővel szemben most 122-en várnak (a januári szám 119 volt.)
Az elmúlt néhány hónapban érzékelhetően csökkent a szürkehályog-műtétekre várók száma is: jelenleg 4647-en szerepelnek a NEAK listáján, szemben a februári 5278-cal. Ez a szám ugyanakkor még jelentősen meghaladja 2024. januárit, amikor 4200-an vártak szürkehályog-műtétre. A várakozási idő országos átlagban 49 nap, de számos régiójában három hónapnál is hosszabb.
Egyelőre nem látszik az új protokoll hatása
A protézis-várólisták hosszának és a várakozási időnek a növekedése azért is figyelemreméltó, mert a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő április első napjától új eljárásrendet vezetett be, amely egyebek mellett tartalmazza, hogy a túlsúlyos, 35-40 feletti testtömegindexszel (BMI) élő embereket már nem lehet protézis-várólistára venni, amíg le nem fogynak. De azok is lekerülnek a várólistáról, akik esetében megállapítják a kooperáló képesség hiányát, vagy szociális helyzet elégtelenségét.
A kormány egyébiránt tavaly és idén is 5 milliárd forint pluszforrást biztosít a kórházaknak a várólisták csökkentésére, ám – ahogy arra Kiss Zsolt, a NEAK főigazgatója is többször felhívta a figyelmet –, a pénz nem elegendő ösztönző, tavaly a keret 40 százaléka bent ragadt a rendszerben. A NEAK az új protokoll bevezetése kapcsán az Economx.hu-nak azt nyilatkozta, céljuk, hogy a várólisták aránya elérje a 2019-es adatokat. A pandémia előtt 28 ezer beteg várt valamilyen műtéti beavatkozásra, jelenleg pedig több mint 32 ezer beteg van a várólistákon. Reményeik szerint a várólista-protokollok egyértelmű útmutatást adnak a várólista-kezelésben dolgozó szakorvosok és a szakszemélyzet részére annak érdekében, hogy konzisztens, szabványos, szakmai alapú, a betegeket támogató, transzparens szemléletben tegyék lehetővé az ellátás igénybevételét, ütemezését.
Frissítés: A Bm szerint nem igaz, hogy a túlsúlyos betegek ne kapnának ellátást
A Belügyminisztérium bár igen szelektíven válaszol sajtómegkereséseinkre, a tárca sajtónyilvános eseményeire és sajtótájékoztatóira pedig külön kérésünk ellenére sem küldenek meghívót, a tárca alá tartozó egészségügyi államtitkárság (vezetője Takács Péter) cikkünkre mégis igen gyorsan, szerdán koradélután reagált. Az államtitkárság azt kifogásolta, hogy emlékeztettünk a protokoll megváltoztatására. A NEAK 29 oldalas közleménye ITT olvasható, a dokumentum a különböző csípőizületi és térdizületi artroplasztika (ízületi helyreállítás) esetében is az „ideiglenes kontraindikáció szakmai kritériumai” közé sorolja a túlsúlyt (BMI 35-40 felett) mind regisztrálás, mind pedig a várólistán tartózkodás szempontjából. Az ideiglenes kontraindikációk között szerepel „ a beteg együttműködésének, szociális helyzetének elégtelensége” kitétel is.
De nemcsak az ideiglenes, hanem az abszolút kontraindikációk között is van figyelemreméltó pont: „a beteg kooperáló képességének teljes hiánya miatt várhatóan alkalmatlan a posztoperatív együttműködésre, nem rehabilitálható”.
További érdekesség, hogy – mint egy neve említésének mellőzését kérő ortopéd sebész szakorvos felhívta rá a figyelmünket – a NEAK újított a fogalmak terén is, bevezette ugyanis az „ideiglenes kontraindikáció" meghatározást. Forrásunk szerint ilyen a nemzetközi protokollokban nem szerepel, helyette a relatív indikáció és kontraindikáció fogalmát használják.
Ennyi háttérrel a Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkárságának cikkünkre való reagálását változtatás nélkül közöljük:
A cikkben megjelent állítással ellentétben nincs olyan a protokollban, amely szerint túlsúlyos vagy fogyatékossággal élő honfitársaink ne kaphatnának protézist az állami ellátásban vagy le kéne venni őket a várólistáról.
Fontos számunkra, hogy a közfinanszírozott várólista rendszer és a közfinanszírozott műtéti indikációk köre igazságos, támogató és szakmailag megalapozott legyen. Mint minden műtétnél, így az ortopédiai műtétek esetében is a műthetőségről szóló döntést általában egy multidiszciplináris csapat hozza meg, amelyben az operáló orvos mellett más szakterületek képviselői is részt vesznek. Kontraindikáció gyanújának felmerülése estében szükség esetén az érintett szakmák, például belgyógyász, neurológus, pszichiáter is részt vesz a döntés meghozatalában.
Azonban ismét hangsúlyozzuk, hogy az érintetteket és a lakosságot félrevezető állításokkal szemben a protokoll nem tiltja, hanem éppen, hogy előírja, hogy a műtétre esetlegesen ideiglenesen alkalmatlannak ítélt betegeket is várólistára kell venni, a várólistán levő betegek pedig nem kerülnek le a várólistáról. Sőt, a részletes szabályok azt is meghatározzák, hogy az ideiglenes akadályozó szakmai kritérium megszűnését követően a lehető legkorábban el kell végezni a műtétet, nem kell a betegnek a szakmai probléma megszűnését követően további hosszú várakozási idővel számolni.
Számtalanszor hangsúlyoztuk már, hogy természetesen minden egyes beteget egyénileg kell vizsgálni, protokoll mindössze egy egységes szerkezetű ajánlás, amelytől eltérni a beteg érdekében – az egyéni szempontokat, állapotot figyelembe véve – lehet.