„Azért hiszitek, hogy félek tőletek, mert nem tudjátok, mit tesz az emberrel három év háború. Az orosz haverjaitok rakétáitól, na, attól félek... de tőletek, bohócok, nem. Nem is fogok soha. És én még akkor is itt leszek, amikor nektek már a nevetekre sem emlékszik senki” – írja Friss facebook-bejegyzésében Rácz András Oroszország-szakértő, aki nyílt levélben fordult Lánczi Tamáshoz, miután az általa vezetett Szuverenitásvédelmi Hivatal a „Sokkszerű dezinformációs kampányt indítottak Magyarországgal szemben” című jelentésében őt is megemlíti.
Rácz szerint „az anyag nagyon szépen egymás mellé rakja a Kárpátalján elfogott magyar ügynökök ügyét, ennek a sajtóban történő megjelenését és a Tisza párt által egy nappal korábban nyilvánosságra hozott hangfelvételt a honvédelmi miniszterről, és azt állítja, hogy ezek egy összehangolt dezinformációs kampány részei. Az első probléma az, kedves szuverenitásvédők, hogy semmilyen módon nem bizonyítjátok, hogy ténylegesen lenne összefüggés. Az egyetlen érvetek a két esemény időbeli közelsége – de ezen kívül semmi. Semmiféle bizonyítékot nem említ a jelentés arra, hogy egyáltalán létezne az állítólagos összehangolt kampány. Önmagában attól, hogy sokszor és baljós szavakkal leírjátok, még nem válik valósággá. És akkor fordítsuk komolyabbra, hogy tanuljunk is valamit” – írja Rácz, majd így folytatja:
„a) Bármiféle elemzési módszertannak alapvető tétele, hogy meg kell tudni különböztetni az összefüggést az egybeeséstől – azaz, hogy két esemény véletlenül történik-e egymás után, vagy ennek oka van. Sőt, hogy bonyolítsuk, különbség van aközött is, hogy két esemény csak összefügg (mert pl. egy harmadik faktor váltja ki mindkettőt), vagy konkrét ok-okozati viszonyban van egymással. Ti azonban nem vesződtök ilyesmivel, hanem csak simán kijelentitek, hogy itt márpedig egy nagy, összefüggő dezinformációs kampány látszik. Ugyan mégis miből látszik, hm? Ilyen szintű módszertani slendriánsággal még egy egyetemi szemináriumi dolgozatot sem szoktunk átengedni – ehhez képest ti hivatalos kiadványként publikáljátok.
b) Ha valami szerintetek nem igaz, akkor azt nem úgy kell cáfolni, hogy leírom, hogy „ez márpedig nem igaz" vagy „ez dezinformáció". Megalapozottan cáfolni úgy kell, hogy felsorakoztatod a tényeket, érveket, amelyek cáfolják az adott narratívát. Tudod, tényellenőrzés, „debunking", ilyesmik. Ha tudnátok BÁRMIT a szakmáról, aminek a tudoraként próbáltok tetszelegni, akkor persze menne ez is, mert egyébként nem ördöngösség. Ti azonban nem bajlódtok szakmai cáfolattal, hanem csak kinyilatkoztatjátok, hogy márpedig azok a problémák, amelyeket a kémügy felvet – vajon mégis, miért gyűjtött a magyar katonai hírszerzés információt a Kárpátalját védő haderőről, és főleg a légvédelemről? – nem valósak, a felvetésük pedig „dezinformáció".
c) Attól, hogy valami számodra nem érthető, még nem biztos, hogy összeesküvés van mögötte. Nem külföldi ügynök vagyok, kedves Tamás, hanem egyszerűen csak külföldön (is) dolgozom – hasonlóan sok százezer másik magyarhoz. Nincs ebben semmi rendkívüli. Nyílt versenyben, pályázaton nyertem el ezt a pozíciót is. Nem minden állás mögött van politikai befolyás, Tamás, hidd el – még ha számodra a piaci verseny esetleg kevésbé ismert terep is” – írja Rácz, aki felidézi, hogy a hivatal anyaga hat (!) alkalommal hivatkozik a hétfői Facebook-posztjára. „Tudom, persze, hogy mit és miért csináljátok. Orosz logika van mögötte, odaát információs elrettentésnek hívják. Az információs elrettentés az, hogy ha valakire elég erős információs nyomást helyezünk (esetetekben: lejáratás), akkor ezzel az illetőt rá lehet venni az aktuális tevékenysége megváltoztatására – mégpedig anélkül, hogy explicitebb, vagy erőforrás-igényesebb módszerekhez kelljen nyúlni. Az összes NER-es lejáratókampány erre a logikára épül. Sokszor működik, persze... de nem mindig. Velem szemben sem fog. (…) A „jelentésetek” szerint ez az állítólagos „dezinformációs kampány” súlyos nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. Azzal vádoljátok a „kampány" résztvevőit, hogy veszélyeztetik Magyarország biztonságát és szuverenitását – sőt, még arra is felszólítjátok őket, hogy hagyják ezt abba” – írja Rácz.
„Ti tényleg azt hiszitek, fiúk, hogy megijedek tőletek?! Csak azért, mert ’felszólítotok’?! Hogy megijedek attól, ha össze-vissza irkáltok róla olyan színvonalú dolgokat, ami egy szemináriumi dolgozathoz is kevés? Hogy ettől majd nem fogom megírni, amit az általatok szolgált rendszer Moszkvához való viszonyáról tudok? Tényleg azt hiszitek, hogy három év háború után még meg tudtok rémiszteni? Hogy még bármennyire is félek attól, ha néhány névtelen senkiházi csúnyákat ír rólam...? El vagytok tájolva, kedves szuverenitásvédők, az a helyzet. (…) El vagytok tájolva, mert fogalmatok sincs róla, hogy mennyire változtatja meg az embert a háború. Olyan dolgokat láttam az elmúlt három évben, amikre szavak sincsenek... és nemcsak én, hanem mindenki azok közül, akik rendszeresen járnak ki, és – eltérően a kormánymédia munkatársaitól – Kárpátaljától keletebbre is elmerészkednek. Ti persze ezt nem értitek és nem is fogjátok megérteni, egyszerűen azért, mert gyávák vagytok odamenni. Nota bene: még ahhoz is gyávák vagytok, hogy névvel vállaljátok a ’jelentést’, amit írtatok. (…) Azért hiszitek, hogy még meg tudtok ijeszteni, mert nem tudjátok, hogy minden, amit tudtok, az összes hangzatos írásotok és nyilatkozatotok ’a szuverenitásra leselkedő veszélyről’ mennyire semmi a tényleges életveszélyhez képest. Gulyás Gergelyt idézve: lepkefing. És aki szembenézett a halállal, rettegett már a saját életéért egy lövészárok aljában, azt utána egy lepkefing már nem ijeszti meg. Kettő sem. Egyszer már leírtam, de láthatóan nem sikerült megértenetek, úgyhogy leírom még egyszer: az orosz haverjaitok rakétáitól és robotrepülőgépeitől, na, attól félek. A tüzérségtől is. De tőletek, bohócok, nem félek és nem is fogok soha” – írja Rácz András.
