Bár valóban vannak problémák, mégis óva int attól Tölgyessy Péter, hogy a Nyugat ellen fogadjon Magyarország – derült ki a Mandiner tudósításából. A politikai elemző egy könyvbemutatón beszélt az MTA épületében arról, hogyan változott hazánk megítélése az elmúlt évszázadokban. A könyvet féltucat történész jegyzi, két és fél évi munkájuk volt benne olyanoknak, mint Romsics Ignác, Eörsi László, Hermann Róbert, ifj. Berényi Iván, Valuch Tibor, Tölgyessy Péter és Szalay-Berzeviczy András. A könyv témája, mikor és milyen témákban volt Magyarország a világsajtó címlapjain.
Tölgyessy Péter a bemutatón azt mondta, Magyarországnak gyakran volt rossz a megítélése, már ami a politikai vezetést illeti. Amikor nagybátyja 1956 után Új-Zélandra vetődött, akkor például versenyeztek a háziasszonyok, ki láthatja vendégül a magyar szabadsághőst. Az ország elmondása szerint először 1848-ban volt látható, a kiegyezésnél liberális mintaországként tekintettek rá, a századforduló után viszont hirtelen kiesett a jófiúk kategóriájából, méghozzá a nemzetiségi kérdés miatt. Tölgyessy szerint „sírnivaló, micsoda elnyomás volt az oroszok által a lengyel részeken, mégis Magyarországból csináltak rosszfiút.” A kommunista államokat először blokkban kezelték, ami Hruscsov idején kezdett töredezni, a Nyugat kedvencei pedig először a csehszlovákok lettek, aztán a románok, de a lengyeleket is sokáig szerették, és csak azután jöttek a magyarok.
Az alkotmányjogász úgy látja, sokkoló, de könnyen lehet, hogy a magyar politikai vezetés megítélése a késő Kádár-korban volt a legkedvezőbb Nyugaton. Kádár Jánosra afféle bölcs sakkozóként tekintettek, aki reformlépéseivel sorra húzta előre a magyar népet, ráadásul nem volt agresszív, nem kellett félni tőle. Aztán következett a Gorbacsov-mánia, a Nyugaton pedig egy idő után már inkább féltek a népfelkelésektől, és a reformkommunistákban hittek, még Grósz Károly is megkapta a lehetséges Gorbacsov pozícióját.
Az 1994-es fordulatig aztán érdektelen volt Magyarország, az MSZP megválasztását pedig elkönyveltek visszarendeződésnek, mondván, a nyugati megoldások sem működnek tökéletesen. Az 1998-as Orbán-győzelem után pedig már az jelent meg a nyugati lapokban, hogy a jobboldaliak nacionalisták, viszályokat szítanak a szomszéd népekkel, és nem akarják átvenni a nyugati értékek mindegyikét teljesen, sőt, talán még Horthy-restaurációra is készülnek. Tölgyessy szerint a baloldal, amikor gyengébb, kiviszi mindig a vitáját a külvilág elé, szalad a nyugati lapokhoz, így az ottani sajtóban meghonosodott az elképzelés, hogy a baloldal jelent garanciát a nyugatos mintakövetéshez.
A 2010-es Fidesz-kétharmad után Orbán Viktor lett a nyugatiak kedvenc pofozóbábuja, Tölgyessy szerint még az afgán kivonulásról is ő jut nyugati újságírók eszébe, mondván, majd jönnek a menekültek és „tucatnyi sok Orbán terem”. A volt képviselő úgy látja, Orbán két ősbűne, hogy nem fogadja el a hatalommegosztást és a jogállamiság, a kiszámíthatóság nyugati értékeit. Ugyanakkor Tölgyessy óva int attól is, hogy a Nyugat ellen fogadjon Magyarország, mert ez háromszor megtörtént és nem járt sikerrel. „Hiába mondja Orbán, hogy ő védelmezi a régi Nyugatot”, ugyanabba a skatulyába kerül csak – vélekedett Tölgyessy.
