„Csak úgy tűnik, mintha egy közszereplő véleményét olvasnánk: a cikk valójában az orosz dezinformációs hadművelet része” – így véleményezte Ungváry Krisztián történész Schmidt Mária cikkét, melyben a Terror Háza főigazgatója megrendezett színjátéknak, az ukrán hadsereg trükkjének próbálja beállítani a bucsai mészárlást.
Bár azóta számos videó- és hangfelvétel, az ENSZ megbízásából készült tényfeltáró elemzés bizonyította, hogy a 234. légi rohamezred orosz ejtőernyősei lőttek agyon, kínoztak halálra több száz civilt az ukrajnai Bucsa városában, Schmidt Mária hosszasan próbálja bizonyítani, hogy az egész csak átverés, Kreml-közeli forrásokat is idézve cikkében.
Kivégzett ukrán áldozatok telefonjait használták orosz katonák
Egy megrázó, közel fél órás dokumentumfilmet tett közzé a New York Times a Bucsában történtekről.
„Ez pontosan az a félrevezető akció, amiről Facebook-bejegyzésében Rácz András és Szele Tamás is beszélt korábban. Nagyon rossz véleményem van Schmidt Máriáról, ám annyira biztosan nem ostoba, hogy higgyen is a leírtakban. Pontosan kell tudnia, hogy a feketét nevezi fehérnek – vélte Ungváry. „Mivel Schmidt Mária olyan hazugságokat terjeszt, amelyek tételes cáfolatát a tényfeltáró sajtó már 2022-ben elvégezte, nyilvánvaló, hogy itt részéről nem tévedésekről, hanem szándékos hazugságokról van szó. Schmidt Mária azt is nyilván tudja, hogy az állítólagos »francia felcser« akire, mint független tanú hivatkozik (Adrien Bocquet – a szerk.), személyesen Putyintól kapta meg az állampolgárságot és Franciaországban elítélték. Ez csak egy példa arra, ahogyan Schmidt Mária »tanúkat« kreál”.
Nem az igazság számít, csak a haszon
A lapunknak nyilatkozó történész úgy látja, Schmidtet nem a tények érdeklik, pusztán kijelentéseinek forintosítható hatalompolitikai haszna: minden áron próbálja megtartani NER-től függő státuszait. A bucsai mészárlást relativizáló blogbejegyzéssel azonban túllépett egy határon, konkrétan Oroszországot támogatja, az orosz álláspontot népszerűsíti, és „ezzel aktív résztvevője lett a hibrid háborús hadműveletnek”.
Apró fémnyilakat találtak a bucsai holttestekben
A halottak fejében és mellkasában találtak őket.
A kérdéses cikk ugyanazon a napon, április 29-én jelent meg, amikor kiderült, hogy Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettes Budapesten tárgyalt Magyar Leventével, a külügyminiszter helyettesével. Ungváry szerint Schmidt Mária ennek apropójára időzíthette a cikk megjelenését, ám hogy erről önállóan vagy felső kérést követve döntött, azt Ungváry Krisztián lényegtelennek tartja. „A magyar fél ebben a háborúban indirekt hadviselő félnek számít Oroszország oldalán, elárulva saját katonai szövetségeit” –mondja nyilatkozónk. „Háborúban pedig hallgatnak a múzsák. Ami annyit tesz, hogy minden cselekedet, amit a háború résztvevői elkövetnek, valakinek az érdekét szolgálja, beleértve a politikai aktorok megnyilvánulásait is.”
A hibrid hadviseléshez hozzátartozhat, ha a magyar kormány barátságosan fogadja az ukrán küldöttet – a találkozó visszautasítása diplomáciai szempontból is kontraproduktív lenne, de egy üzenetértékű cikkben jelezhetik, melyik oldalhoz tartoznak.
Ungváry Krisztián ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az ügynek idővel jogi és morális következményei legyenek, „már ha az igazságszolgáltatás ehhez megfelelő állapotba kerül”. Azt ugyanis, hogy a Terror Háza múzeum főigazgatója von kétségbe egy nyilvánvaló tömeggyilkosság-sorozatot, a történész kifejezetten undorítónak érzi. Tegyük hozzá, az orosz háborús bűnök relativizálása vagy éppen megkérdőjelezése nem új jelenség a NER-közeli értelmiségnél, bár ilyen magas polcról még sosem vonták kétségbe azokat. Februárban Pilhál Tamás, a Magyar Nemzet újságírója nevezte „hamis zászlónak" a bucsai mészárlást.
Hallótávon kívül
A Látószögön megjelent cikkel kapcsolatban elsőként Schmidt Máriát kérdeztük meg levélben – szerettük volna megtudni, hogy a visszakereshető adatok, az orosz katonák bűnösségét bizonyító elemzések ellenére miért vonja kétségbe a bucsai mészárlás körülményeit, és miért Kreml-párti forrásokat idéz.
Sztálinista-e az MTA? Schmidt Mária abszurd vádjáról és a kapcsolódó megosztási kísérletről
Schmidt Mária jelentős közpénzekből gazdálkodó, történelemmel foglalkozó intézmények és projektek vezetője, ezért aggasztó, hogy ilyen súlyos szakmai és érvelési hibákat követ el nyilvános megszólalásában.
Állásfoglalást kértünk a Magyar Tudományos Akadémiától is, amelyet Schmidt épp a napokban nevezett sztálinista intézménynek. Válaszokat egyik megkeresett féltől sem kaptunk – ha reagálnak, frissítjük cikkünket.
Frissítés:
Cikkünk megjelenése után reagált a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézettől Stark Tamás tudományos tanácsadó. Mint írja, az ukrajnai Bucsán elkövetett tömeggyilkosság olyan téma, amelyet a történelemkutatás módszereivel még nem tudnak megvizsgálni, csak sajtóhírek, közvetett anyagok állnak rendelkezésre és ezek nem elégségesek ahhoz, hogy történészként nyilvánítsanak véleményt az elkövetőkről és az elkövetés módjáról. A történelmi megközelítés alapja ugyanis a forráskritika, így egyetlen forrás alapján nem lehet véleményt alkotni egy eseményről. Márpedig Stark szerint Schmidt Mária épp ezt tette a „Látószög” blogján, amikor Adrien Bocquet francia „felcser” tanúvallomására építi koncepcióját, amely nem is áll szilárd alapokon. Oknyomozók szerint ugyanis nem járt Bucsában, viszont nyilatkozata után, 2023 márciusában Vlagyimir Putyintól orosz állampolgárságot kapott.
Mindezek alapján Stark leszögezi: „Schmidt Mária írása nem “leleplezés”, hanem politikai jellegű véleménycikk. Kitér arra is, hogy a főigazgató az elmúlt években számos alkalommal fejtette ki a véleményét közéleti kérdésekben, és ezekre általában jellemző volt, hogy a kormányzat álláspontját képviselte, de a hivatalos megközelítésnél sokkal élesebben, radikálisabban fogalmazott. Amit a bucsai tömeggyilkosságról írt Schmidt Mária, az illeszkedik az ukránokkal erősen kritikus, míg Putyin elnök politikájával szemben inkább megértést mutató kormányzati állásponthoz, és illeszkedik a kormányzathoz közel álló médiumok világképéhez.
– Csak személyes véleményünk lehet arról, hogy Schmidt Mária miért ezt az álláspontot képviseli és miért pont az európai ügyekért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes, Olha Sztefanyisina budapesti tárgyalásakor fejtette ki nézeteit – fogalmaz a kutató, majd hozzáteszi: „természetesen politikai véleménycikket is szembe lehet állítani közismert tényekkel. Ilyen tény, hogy Oroszország, több, korábbi szerződésben vállalt kötelezettségét megszegve 2014-ben és 2022-ben is megtámadta Ukrajnát. Az orosz vezetés 2014-ben sokáig tagadta, hogy katonái foglalták el a Krímet és még 2022 januárjában is tagadták, hogy teljes körű invázióra készülnek. Közismert, hogy az orosz propaganda minden lehetőséget felhasznál arra, hogy konteókat és álhíreket terjesszen. Egyéni döntés kérdése, hogy az orosz vagy a nyugati médiumokat tekintjük hitelesebb forrásnak. Ez a döntés nyilvánvalóan függ történelmi és politikai ismereteinktől és tapasztalatainktól”.
Végül azzal zárja mondandóját, hogy „az Ukrajna elleni agresszió értékelésében különböző álláspontok vannak, de az kimondható, hogy Ukrajna függetlensége, sikeres fejlődése és az ukrán állammal való jó kapcsolat magyar nemzeti érdek”.
