Öt év pereskedés – első és másodfokú elutasítások – után szerdán hatályon kívül helyezte a korábbi ítéletet és új eljárás lefolytatását írta elő a Kúria György Zsoltnak, annak a férfinak az ügyében, aki a selypi eternitüzemből származó mérgező anyag, azbeszt miatt lett rákos 2013-ban és hunyt el egy évvel később.
Az ügyben érintett gyárak – mert kettő is van: a selypi üzem mellett a nyergesújfalui eternitgyár, előbbi utóbbi lányvállalata volt - a rendszerváltozás időszakáig állami tulajdonban voltak, majd később nyomtalanul eltüntetett cégeknek értékesítették őket. Ezért az állam az alperes az ügyben. Mindkét gyár körzetében sokan betegedtek meg és haltak meg rákban, az üzemek szennyezése miatt.
A Kúria most kimondta, meg lehet állapítani a magyar állam felelősségét az azbesztszennyezéssel kapcsolatban. A verdikt értelmében egy kiegészítő bizonyítást kell lefolytatni: az államnak tisztáznia kell magát, úgy járt-e el, ahogyan az adott helyzetben elvárható lett volna. „Ha nem tudja kimenteni magát, akkor megnyertük az ügyet” - mondta a Magyar Hangnak Igyártó Gyöngyi ügyvéd. Mármint elsőfokon – tette hozzá kérdésünkre -, ezután az állam fellebbezése várható, majd, ha minden simán megy, akkor újabb másodfok, újabb fellebbezés. Ez a jogásznő szerint azt jelenti, hogy szerencsés esetben akár még idén végleges ítélet születhet György Zsolt ügyében.
Ez csak egy eset, a Kúria előtt most másik két ügy is van, ezeket is Igyártó Gyöngyi képviseli. Folyamatban vannak úgynevezett félbeszakadt eljárások is, ahol az ügyvédnő kérte a hozzátartozókat, hogy a költségek miatt ne lépjenek perbe, hanem várják meg, hogyan fut ki az első ügy. Ezen kívül másik öt per van folyamatban. Összesen tizenöt károsult fordult bírósághoz, ezek közül több eljárás azért akadt meg, mert az egykori felperes időközben elhunyt és a hozzátartozók nem akarták folytatni az ügyet, vagy kivárnak.
Ha az állam elveszíti a pert, akkor a felperesek 35-100 millió forint közötti kártérítést kaphatnak.
Az ügy másik fejleménye: Igyártó Gyöngyi a tömeges halálesetek miatt tett feljelentése alapján – sokszori elutasítás után - a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság néhány napja, január 24-én nyomozást rendelt el a nyergesújfalui Eternit-gyár környékén mellhártya-daganat következményeként bekövetkezett elhalálozások miatt: halált előidéző gondatlan közveszély okozása vétségének gyanújával. A rendőrség várja az áldozatok hozzátartozóinak jelentkezését. Aki érintett, ne Nyergesújfalun, hanem a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányságon jelentkezzen – kérik.
Az ügyvédnő a selypi gyár ügyében is feljelentést tett, a Heves Megyei Rendőrfő-kapitányság azonban – a nyergesújfaluival megegyező tényállás ellenére - elutasította azt.
Magyarországon összesen 100-200 millió négyzetméternyi tetőt fedtek be azbesztpalával. Emellett több 100 ezer négyzetméternyi szórt azbeszt felület is van: ennek 15 százaléka cement, 85 százaléka azbeszt, így sokkal veszélyesebb, mint az arányaiban lényegesen kevesebb azbesztet tartalmazó pala. A veszélyes anyag okozta daganat 20-30 évig csöndben lappang.
A mezotelióma, vagyis mellhártyarák „népbetegség” Nyergesújfaluban és Selypen, a hazai azbesztipar valamikori fellegváraiban, de elszórtan bárhol az országban előfordulhat. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint az emberi szervezetbe jutott azbesztdarabkák 2030-ig 300 ezer ember életét fogják követelni csak Európában.
Mint a „régi” Magyar Nemzet hasábjain megírtuk (cikketa jelenleg keresésre alkalmatlan archívum miatt nem tudunk csatolni), Nyergesújfaluban az eternites lakótelepen egyes tömbökben minden családban megbetegedett valaki. Néhányan próbáltak pereskedni, de a többség feladta, az elhunytak hozzátartozói sem jártak bíróságra, nem látták értelmét, s nem is érezték magukban az erőt – mondta 2015-ben Mihelik Magdolna, a város polgármestere. Pedig a temető önmagában elég bizonyíték lehet arra, hogy valami nagyon nagy baj történt ott. A fejfákon, sírköveken negyven-ötven évesen meghalt emberek neve sorakozik.
Nyergesújfaluban már nincs szennyezőanyag-kibocsátás, 1994-ben a gyár akkori osztrák tulajdonosa áttért az azbesztmentes palák gyártására, a veszélyes hulladékot eltüntették. Egy részét konkrétan beásták a földbe, a Duna mentén. Más kérdés, hogy öt házból legalább hármat ma is régi eternitpala fed, hullámos változata több kertben feltűnik kerítésként. Az azbesztgyár emléke máig sok lelki és fizikai fájdalmat okoz. A kilencvenes években többen kaptak némi pénzt a gyártól, fejenként úgy 200 ezer forintot, ám ennyiből még temetkezni sem lehetett, nemhogy gyógyulni.
A magyar állam ellen indított azbesztper első felperese György Zsolt. A fiatalember a selypi eternitgyár közelében nőtt fel. 2013 nyarán diagnosztizálták azbeszt okozta daganatos betegségét, állapota ezután rohamosan romlott. Azt mondogatta, nem magáért, hanem családjáért s azért a sok-sok családért küzd, akiket utolért a „magyar Csernobil”. Utóbbi nem valamiféle szenzációhajhász újságírói fordulat, az érintettek körében bevett kifejezés ez a selypi és nyergesújfalui tragédiára.
Selypen egyébként egészen a kétezres évek közepéig folyt a termelés. A csernobili hasonlat nemhogy túlzás, valójában az azbeszt okozta megbetegedés kontinensszerte legalább egy nagyságrenddel több halálért felelős, mint a nukleáris katasztrófa. Zsolt 2014 december 11-én adta fel a küzdelmet. Harmincnyolc évet élt.
Az azbeszt használatát az 1998-ban hatályba lépett rotterdami egyezménnyel tiltották be Európában, ám hazánk ehhez csak 2005-ben csatlakozott. Érdekes adalék: az Európai Bizottság brüsszeli székházában például már 1991-ben megkezdték az azbesztmentesítést.
