Közel harminc éve élek Budapesten, így érthető, hogy már nem turistaszemmel nézem a várost. Aztán a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ adott két Restart Budapest kártyát, és arra biztattak, merjek újra kíváncsi turista lenni a lakóhelyemen. Igazuk volt, nagyszerű élmény!
Hogy miért van szükség Budapest újraindítására? Március 16-án, a kijárási korlátozások életbe léptetésével lényegében egyik percről a másikra eltűntek a fővárosból a turisták. A város képén – és sajnos különösen az ebből élők bevételein – ez az üresség azóta is érezhető. Jóformán megszűnt itt a turizmus: például a vendégéjszakák számában 97 százalékos (!) volt a visszaesés áprilisban. A külföldi látogatók visszatérésére még alighanem várni kell, ezért a városvezetés a belföldi turistákban látja a megoldást. Azt próbálják megmutatni a vidéken élő magyaroknak, hogy a fővárosuk tulajdonképpen mindent tud, amire egy nyaraló ember vágyik: van víz, számtalan wellness- és élményfürdő, valamint strand; lehet barangolni a természetben, még akár a hegyekben is; és persze akad bőven kulturális és gasztronómiai élmény. Ráadásul mindez az ország közepén, mindenhonnan könnyen megközelíthető. Kitaláltak egy kártyát is, amely fejenként tízezer forintba kerül, és hogy mire jó, mindjárt megmutatom.
A 48 órás kedvezménycsomag egyik legfontosabb szolgáltatását, az olcsó szállást nem kellett kipróbálnom, mert itt lakom a városban, de a kártya birtokosa két éjszakát igen kedvezményesen tölthet el Budapesten: két főre a háromcsillagos szállodai szobát tizenkétezer, a négycsillagosat húszezer, az ötcsillagos luxust pedig harminc ezer forintos garantált áron adják éjszakánként. Figyelem: ezt csak személyesen, a szállodánál lehet lefoglalni telefonon vagy e-mailen – ne használjanak közvetítő oldalakat, mert akkor nem fog működni!
A kártya többi előnyét már kipróbálhattam. A két nap turistáskodás egy Vásárcsarnok-látogatással kezdődött – ritka élmény úgy sétálni az árusok között, hogy nincs tömeg. Az ott kapható rétes most is ugyanolyan jó, mint régen, az emeleti ételbüfék közül viszont csak minden negyedik nyitott ki – nincsenek külföldiek, nincs vendég sem.
A kártyával ingyen használhatók a Hop on, hop off buszok, ezekkel fel lehet menni például a Citadellára is. Nem akartuk lefutni a kötelező köröket, így a Gellért-hegyen nem a legismertebb látványossághoz, hanem a Filozófusok kertjébe mentünk. A túra olyan volt, mintha egy igazi erdőben sétálnánk, csak éppen alattunk morajlott a város.
Éttermi kedvezmények is járnak a kártyával, de kicsit tartottam attól, hogy sikerül kifogni egy valódi turistacsapda etetőhelyet. Ehhez képest a nemzetközi hajóállomás melletti, Duna-parti étterem pozitív meglepetést hozott – egész jó makrélát sütöttek, a baconbe göngyölt csirke is finom, a kilátás a folyóra pedig pazar. Ugyan nem volt olcsó, nem kellett csalódottan és éhesen távozni. Ebédidőben csak mi voltunk vendégek – van tehát honnan felállniuk az éttermeseknek is.
A Váci utca egészen szürreális látvány üresen, nem is töltöttünk ott sok időt. A kártyával ingyenes belépő jár egy strandra (hatból lehet választani) és egy történelmi fürdőbe is. Mivel a Rudasban aznap épp női nap volt, mi a strandot választottuk. Budapest meglepő részein, a turistaövezetektől távol is egész jó helyeket lehet találni, több strandon vadonatúj wellnessrészleg is épült. Ilyen a csillaghegyi és a pesterzsébeti is – előbbi nevéből adódóan egy hegyen van a budai oldalon, pazar jakuzzival a legtetején, utóbbit pedig még GPS-szel sem könnyű megtalálni, mert be kell fordulni egy vasúti híd alá. De megéri, sós-jódos fürdője egész évben működik, a kinti hullámmedence pedig egészen jól imitálja a tengert.
A plasztikkártya többtucatnyi múzeumba is ingyenes belépést biztosít. Mi a Magyar Vasúttörténeti Parkot választottuk, és nem bántuk meg. Ez sincs a belvárosban, de megéri kimenni (kártyafüggetlen tipp Budapestre utazóknak: a Mol Bubi közbringarendszerre most alig száz forintért lehet regisztrálni, és ha félóránként letesszük és újrabéreljük a bicajt, nem kell extra költséget fizetni. Hétvégente a lezárt pesti rakparton tekerni igen kellemes élmény!). Visszatérve a vasúttörténelemhez: hetven ezer négyzetméteren száznál is több járművet és a vasút üzemeltetéséhez szükséges berendezést mutatnak be az egykori Északi Fűtőház vontatási telepén. Ki lehet próbálni a hajtányt, felmászhatunk a gőzmozdonyokra, és meg lehet nézni az Orient Expressz egykori ékességét, az 1912-ben épült, elegáns teakfa étkezőkocsit is.
Estére alaposan lemerültem – turistának lenni eléggé fárasztó. Pedig kell az energia holnapra, jó lenne reggel a Rudasban kezdeni. Aki pedig kedvet kapott a fővárosi látogatáshoz, keresse a Restart Budapest kártyát, szerintem bőven megéri. Ráadásul missziót is teljesít a nyaralással – újraindít egy világvárost.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
