– Elszomorító az ügy a maga kicsinyességében. A szobor drámai jelentése csak a jelenlegi helyén válik világossá, másutt elveszti az értelmét. Nagy Imre története mélyen emberi. Néhány nap alatt a feltétlen sztálinizmusból eljutott oda, hogy kijelentse, „csapataink harcban állnak”. Ilyen fejlődésre nagyon kevés példát találunk a történelemben. Politikusként levetette berögzült előítéletei jelentős részét, és ebbe belehalt. Ez a drámai életút jelenik meg a hídon álló alakban, amely éppen arra a parlamenti balkonra néz, amelyen Nagy Imre 1956. október 23-án megpróbálta elmondani a beszédét, ám mivel elvtársazással kezdte, a tömeg lehurrogta. A szobor alkotója ezt vélhetően pontosan tudta, hiszen olyan figurát jelenített meg, aki elindult a hídon, de még nem jutott át a másik partra. A szobor áthelyezésével a híd groteszk stíluselemmé válik, eltűnik belőle az emberi történet. Ennek egyetlen célja lehet csak: az idegennek tekintett baloldal megalázása.
– A szobor költöztetése kap még egy vajszínű árnyalatot, ha arra gondolunk, hogy Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén indította el a politikai pályáját. Ez nem okoz törést a miniszterelnök történetében?Az áruló Nagy Imre
Ha Nagy Imrét kritikai vizsgálat alá vonjuk, miért nem tesszük ezt másokkal is, például a tér névadójával?
– A lakájmédiának feltehetően nem okoz különösebb gondot e kérdés kezelése. A Szovjetunióban Lenin mellől egyszerűen kiretusálták Trockijt, nálunk pedig majd Orbán Viktor első politikai tette egy olyan temetés lesz, ahol nem tudjuk, ki volt a halott. A kormánypropagandában amúgy is általánossá vált az abszurditás, máshogy nehezen lehetne feldolgozni azt, hogy a kereszténydemokrata kormányzás megtestesítőinek jelentős része volt MSZMP-tag. Pintér Sándor például az ORFK párttitkára volt, ami, nem elvitatva belügyminiszteri képességeit, nem épp hagyományos kereszténydemokrata életút. Erre azonban láthatóan van igény, hiszen senkit sem zavar. Épp útban voltam ide, az interjúra, amikor egy ismeretlen odalépett hozzám az utcán, és közölte, hogy „maga nem magyar ember”. Pusztán azért, mert kritizálom a jelenlegi rendszert, és szerinte csak az lehet igaz magyar, aki támogatja a kormányt. Mára sikerült ezt elhitetni a társadalom jelentős részével.
– A kormány működését több írásában is a Nemzeti Felejtés Rendszerének nevezte. Konzervatív erőként a múlt értékeihez kellene ragaszkodniuk, milyen politikai hasznuk származik a felejtésből?– Fontos kérdés, hogy a jelenlegi hatalom hisz valamiben, és az alapján cselekszik, vagy sem. Szerintem az Orbán-rendszer esetében semmilyen ideológiai alapról nem beszélhetünk. Nincs pozitív ideológiai üzenetük, amelyet az emberek fejébe kell verni azt leszámítva, hogy „Gyurcsány, Soros és Brüsszel”. Az egyetlen pozitív üzenet saját maguk tömjénezése „nemzeti” jelzőkkel, amellyel párhuzamosan megalkottak egy „nemzeti” idillt, ami azonban sosem létezett, így a felejtésben gyökerezik. Nem tartanak igényt a múlt, a történettudomány által kínált interpretációira. Egyetlen olvasatra van szükségük, a saját igazságukra. Ezzel ugyan más politikai erők is így vannak, azonban csak a Fidesznek sikerült teljes egészében maga alá gyűrni az ezzel kapcsolatos kommunikációs teret.
– A központitól eltérő magyarázatokat a hatalom és az ahhoz közel álló médiumok előszeretettel nevezik fake newsnak, álhírnek, félrevezetésnek. Ha bármiről be lehet bizonyítani, hogy hamis, akkor mihez igazodhatunk?– A lényeg a másik fél értékeinek lejáratása, amelyek helyébe azonban nem raknak voltaképpen semmit. Ez a Fideszen belül zajló kultúrharcból is jól látszik: ki kell-e rúgni Prőhle Gergelyt, legyen-e új szellemi honfoglalás, és így tovább. Ezek olyan belső villongások, amelyek a rendszerben tátongó űrt kívánják kitölteni. De a kormányt nem érdekli, miről szólnak a viták, hagyja, hogy különféle alakjai egymásnak ugorjanak, de ennél tovább nincs igénye a kultúrára. Soha nem fogják megmondani, hogy kit kell szeretni, hiszen ha tartalmilag nem is, formailag mégis demokráciában élünk, és sokkal okosabbak annál, hogy kijelöljenek egy központi irányvonalat. Ha ezt tennék, akkor lelepleződne a rendszer. Most formailag bárki szeretheti azt, aki neki tetszik, az állam nem avatkozik közbe.
– A Magyar Tudományos Akadémia és általában a tudományos élet autonómiája elleni támadás is belefér még a formai demokrácia keretei közé?A tájékozatlanság diktatúrája a könnyűzene kapcsán - Magyar Hang
Hova vezethet az, amikor valaki nem létező fantomok ellen akar kultúrharcot vívni egy nem létező csatában úgy, hogy közben a csatateret sem ismeri?
– A NER nem azért akar megszüntetni bizonyos kutatásokat, mert ártani szeretne a magyar tudományos életnek, hanem mert számára mindez feleslegesnek tűnik. A tudomány, különösen a szellemtudomány mindig is az autonóm gondolkodás fellegvára marad, önálló véleményekkel, amelyekre a kormánynak nincs szüksége, főleg, ha erre még adóforintokat is kell áldoznia. Nem véletlen, hogy a történettudományi támogatások kizárólag a látványprojektekre mennek, de valós, komoly történelmi kutatást az állam nem finanszíroz, és ezek eredményeit semmisnek tekinti. A tudományos élet ilyen irányítására a magyar történelem legsötétebb időszakaiban volt csak példa, és különösen fájó, hogy mindez egy demokráciának nevezett rendszerben történik meg.
– Két héttel a választások után az Indexen arról írt, az ellenzéknek távol kellene maradnia az Országgyűléstől, bojkottálnia kellene a parlamentet. Több mint négy hónappal ez után hogyan látja az ellenzéki pártok szerepét?– Amikor ezt leírtam, sokkal optimistább voltam, mint amilyen most vagyok. Csupán egy vélemény volt, ahogy most is az, hiszen nem írhatom elő a politika szereplőinek, mit csináljanak. De nem árt megnézni, hogy mit értek el április 8-a után. Egyetlen eredményt látok azon túl, hogy minden hónapban felveszik a fizetésüket: azt, hogy hülyét csináltak saját magukból. Bűnnek tartom, hogy a működésükkel legitimálnak egy olyan rendszert, amelynél korruptabb Magyarországon még nem létezett. A helyzet sokkal rosszabb, mint azt eredetileg gondoltam.
– Több interjúban is hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere katasztrófához vezet. Mit jelent a katasztrófa ez esetben?Jelentés a kis szigetekről - Török Gábornak
A nyertes oldalon csak az új pártoligarchiát találjuk, és hűbéreseit. A vesztesek csoportja egyre népesebb.
– Elismerem, ezek erős szavak a részemről. Annyiból természetesen nem számítok katasztrófára, hogy az élet látszólag zavartalanul megy tovább. Ami történik, az ország szempontjából mégis katasztrofális, hiszen a külső források segítségével lehetőségünk adódott, hogy felzárkózzunk a Nyugathoz, és egy bölcs, a saját anyagi érdekein túltekintő kormányzat csökkenthette volna az ország strukturális elmaradottságát. Rendbe tehette volna például az egészségügyet és az oktatást az uniós pénzek segítségével. Ezt az esélyt azonban az elkövetkező hosszú évtizedekre sikerült eljátszani. A valódi katasztrófa pedig akkor következik be, amikor ez a rendszer megbukik. A demokráciában létezik viszontbiztosítás, vagyis egyik hatalmi fél sem érdekelt az ellenfele teljes megsemmisítésében, hiszen előbb-utóbb a másik is hatalomra kerül, így konszenzuális módon működtetik az országot. Nálunk ez jelenleg nem adott. A hatalom túlnyerte és mindenhatóvá tette magát, így a bukása is ugyanakkora lesz, mint a felemelkedése volt. És tartok tőle, hogy az akkor hatalomra kerülő politikai erők nem a mérséklet hangján fognak megszólalni.
– A társadalom apátiáját látva ez nem következik el egyhamar.– Ha felbukkanna egy karizmatikus személyiség, fél év alatt tömegpártot szervezhetne a semmiből. De ehhez megfelelő történelmi pillanatra van szükség. Magyarországon ma Márki-Zay Péter a leghitelesebb ellenzéki politikus. Ha ilyen ember akkor lép porondra, amikor súlyos gazdasági válság sújtja az országot, és a politikai élet hazugságai lelepleződtek, akkor nagyon gyorsan komoly politikai erőt építhet fel. Mivel ma nincs válság, hiába lép fel bárki, nagy eséllyel csak annyit ér el, hogy gyorsan ledarálják.
– Számos alkalommal érte már az a vád, hogy történészként politikai véleményt fogalmaz meg. Nem fél tőle, hogy idővel a tudományos életben és a politika területén egyaránt elveszíti a hitelességét?Márki-Zay Péter: Sok hiteles jobboldalival össze lehetne fogni - Magyar Hang
Aki a saját pártján belül a Fidesz politikáját segítette, vagy éppenséggel az összefogást gátolta, az áruló – mondta a hódmezővásárhelyi polgármester.
– Ha nem volnék hiteles, akkor nem írna rólam a Magyar Idők. Ezen túl pedig nem ismeretes előttem olyan fogadalom, hogy politikához csak politikusok szólhatnak hozzá. Sőt, ha komolyan vesszük a demokrácia eszméjét, akkor minden magyar állampolgárnak ez lenne a dolga, az én esetemben pedig szinte kötelező, hogy politizáljak. Egyrészt mert a tudományterületemmel érintkező kérdésekről van szó, másrészt én független vagyok, nem áll mögöttem semmilyen párt. Amit mondok, azért mondom, mert úgy gondolom. Sokkal jobb lenne, ha azzal vitatkoznának, amit mondok, és nem azt hánytorgatnák fel, hogy történészként politizálok. Megjegyzem, Antall József történészként lett miniszterelnök.
– Ön is dédelget politikai ambíciókat?– Én történész vagyok, abban lelem az örömömet, ha történeti kérdésekkel foglalkozhatom, nem kívánok politikus lenni. Minden magyar embernek feladata politizálni, de ha ilyen ambícióim lettek volna, nyilván többet teszek azért, hogy politikailag látható legyek.
– Két éve az október 23-ai állami megemlékezésen egy síppal fejezte ki nemtetszését Orbán Viktor beszéde alatt, a kormány egy szimpatizánsa pedig megütötte önt. Nem tart a támadások eldurvulásától?– Sok a gyomorsavam, ha állandó feszültségben élnék, gyomorfekélyt kapnék. Nem szeretek félni. Rossz a helyzet, amiben vagyok, de nem jelentene megoldást, ha befognám a számat.
– „Nem lehet működtetni jogállamot úgy, hogy a bűnök megnevezése elmarad” – írja a tavaly megjelent A szembenézés hiánya című könyvében, amely a pártállami múlt máig feldolgozatlan részét, az ügynökkérdést veszi szemügyre. Lassan három évtized telt el a rendszerváltás óta, érdekli még az embereket, hogy ki és miként működött együtt a hatalommal?Pálinkás József: Ez a középszer diadala
„Ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől.” A teljes interjú.
– Kádár János abba őrült bele, hogy egy hazugság összeomlott. Több mint harminc év telt el a forradalom után, amikor Nagy Imrét újratemették, és az elhallgatott történelmi bűn visszaszakadt rá, és úgy kellett meghalnia, hogy előtte megőrült. A történelmi bűnök szőnyeg alá söprése akár harminc év után is halálos lehet egy rendszerre. Amikor az én gyerekeim vagy unokáim rájönnek, hogy Nagy Imre szobrát az az ember távolította el a helyéről, aki a politikai karrierjét Nagy Imre újratemetésén kezdte, az egészet egy rossz viccnek fogják tartani. A NER értelmiségi produktumai már most is inkább közröhejt keltenek. Nevetségessé teszik a rendszert, és ez más körülményekkel együtt előbb-utóbb bukásához vezet majd.
– Az oktatási rendszer központosítása mindenesetre nem javítja az eljövendő generációk esélyét a rádöbbenésre.– Az országnak mindig is volt és lesz kulturális elitje. Nem hiszem, hogy a magyarság ezeréves államiságának története után néhány évtized alatt el lehetne tüntetni azt a szellemi energiát, ami ebben a népben benne van. Ez eddig még senkinek sem sikerült.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 15. számában jelent meg, 2018. augusztus 24-én. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
