Egy tömegsírba temették a forradalom hőseit, a nyilasokat és a keretlegényeket, a mi felelősségünk, hogy az emlékeket szét tudjuk választani – jelentette ki Ungváry Krisztián a Political Capital és a CEU által szervezett konferencián tartott előadásában Budapesten.
A 2021-óta évente megrendezett Budapest Fórum című konferencia idei címe A demokratikus átalakulás új trendjei volt. A szervezők szerint a rendezvény abból indul ki, hogy a választási győzelem csak egy hosszabb folyamat kezdete: ezt követi a demokratikus intézmények újjáépítése, a jogállamiság megerősítése, a társadalmi bizalom helyreállítása és a politikai verseny megújítása. Az idei konferencia ezért – Magyarországra kiindulópontként tekintve – európai és globális összefüggésben vizsgálta, hogyan újulhatnak meg a demokráciák egy hosszabb demokratikus visszaesést követően.(A rendezvény magyar nyelvű programja itt elérhető.)
A konferencia egyik előadójaként Ungváry Krisztián történész az '56-os forradalom történelmi tanulságairól beszélt. Egyebek mellett emlékeztetett: az 1956-os forradalomn nemcsak a szabadságról, hanem egy zsarnok bukásáról is szólt. A történész hangsúlyozta, hogy 1956 októbere nem derült égből villámcsapásként történt, hanem előzményei voltak: többek között Rajk újratemetése, s az, hogy 1956. március 23-án Litván György követelte Rákosi lemondását. Az előzmények közé sorolható a poznani felkelés (amikor felmerült a „lengyel testvérekkel” való szolidaritás), október 22-én a miskolci egyetemi naggyűlés, a szegedi események, a budapesti, műegyetemi naggyűlés, valamint az október 23-a reggelén tartott debreceni gyűlés. Ungváry kitért arra is, hogy míg más szocialista országokban a sztálinizmus és a nacionalizmus kéz a kézben járt, a magyar nemzetet nem csak azzal bántották, hogy elvették az emberek szabadságát, hanem azzal is, hogy a nemzeti érzésünket is megtaposták.
A történész arra is kitért, hányféleképpen értelmezték a forradalmat 1956 után a különböző politikai aktorok, egészen 2024-ig: 1956. október 28-ig ellenforradalmi csőcselékről beszélt az országot vezető párt, október 29. és november 4. között „dicsőséges népfelkelésként” hivatkozták az eseményeket, november 4. és december 4. között már „kétlépcsős tragikus/sajnálatos eseménysorozatnak” nevezték, majd ismét népfelkelés, polgárháború és „a köztársaság, mint jogutód kikiáltása” elnevezés következett, majd jött Orbán Balázs széles titakozást kiváltó 2024-es megjegyzése.
Ungváry emlékeztetett: az 1956-os eseményekben a társadalom minden rétege részt vett, ellentétben több, későbbi, torzító értelmezéssel, melyek „náci” stb. erők felkelésének nevezték a forradalmat. Ugyanakkor hangsúlyozta: voltak büntetett előéletű résztvevői is az akkori eseményeknek. – Egy tömegsírba temették a forradalom hőseit, a nyilasokat és a keretlegényeket, a mi felelősségünk, hogy az emlékeket szét tudjuk választani – foglalta össze a tanulságot Ungváry, aki felidézte az áldozatok számát (2500 elesett) és kitért azokra a vádakra, melyek szerint a Nyugat segítséget ígérve buzdította volna a forradalmárokat a küzdelemre. Utóbbi kapcsán kijelentette: dokumentumok, rádióműsorok felvételei (BBC, Amerika Hangja, Szabad Európa) igazolják, hogy erre nem került sor annak idején.
