Valóban meglépheti a Fidesz az „egyszázalékos padlássöprést”?

Visszamenőleg, rugalmasan értelmezhető szempontok alapján vonná el a Fidesz az egyszázalékos adófelajánlásokat azoktól a szervezetektől, akiket külföldi érdekek képviselőinek minősít a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Ez több tízezres, akár százezres nagyságrendben érintheti azokat az állampolgárokat is, akik a listára kerülő szervezetek javára rendelkeztek, és persze az érintett szervezeteket is. A visszamenőleges jogalkotás, amelyhez nem először nyúl a Fidesz, önmagában is alkotmányellenes lehet, de arra eddig nem volt példa, hogy a listára tett szervezeteknek gyakorlatilag jogorvoslati lehetősége sincs.

Az érintettek és a javaslat ellen tiltakozók csak ellehetetlenítési törvényként hivatkoznak az átláthatósági törvénynek nevezett javaslatra, amely a gyakorlatban minden, belföldi és külföldi jövedelemforrástól megfoszthatná azokat a civil szervezeteket, akik bármekkora összegű, bármilyen külföldi támogatást elfogadtak bármilyen céllal, és a múltban bármikor. Ha rákerülnek a Szuverenitásvédelmi Hivatal által javasolt listára, amit a kormány rendeletben fogadhat el, az egy százalékos adófelajánlásokat sem gyűjthetik.

„Visszamenőleg is vizsgálni kell”, hogy egy-egy szervezett kapott-e támogatást külföldről, de „a következményei nem vonatkozhatnak rá”, hisz az a magyar jogban kizárt – erről beszélt a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté pontosan két héttel ezelőtt egy sajtótájékoztatón, miután Halász János fideszes országgyűlési képviselő benyújtotta a javaslatot. Ehhez képest a törvényt kedden egy módosító javaslattal is megtoldották, amely szerint már a 2025-ben gyűjtött egyszázalékos felajánlásokat sem utalnák ki azoknak a szervezeteknek, akiket a jövőben listára vesznek. Ezzel kapcsolatban a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is aggályait fejezte ki.

A javaslat gyakorlatilag visszamenőleg „eltörölné” azoknak az adófizető polgároknak a döntését, akik már rendelkeztek az adójuk egy százalékának felajánlásáról. A számuk több tízezres nagyságrendű is lehet. Attól függ, milyen szervezeteket tesz majd listára a kormány, de a korábbi kijelentések alapján a közélettel foglalkozó civil szervezetek és a független média mindenképpen szóba jöhet, ha kapott valaha bármilyen külföldi támogatást. A szerkesztőségek közül nem mindegyik gyűjt egy százalékos felajánlásokat, de például a Partizán mögött álló alapítvány a 2024-es év legtöbb felajánlást összegyűjtő szervezete lett, 36 978 fő ajánlotta fel nekik az SZJA egy százalékát. De kisebb, potenciálisan érintett szervezetek esetén is gyakori, hogy több ezer fő tett nekik felajánlást.

A visszamenőleges jogalkotás tilalma, amire a Fidesz frakcióvezetője is utalt korábban, egy jogi alapelv. A jogbiztonságot szolgálja, ami a jogállamiságból következik. Az, hogy mit jelent ez az elv a gyakorlatban, az Alkotmánybíróság dolgozta ki saját gyakorlatában.

Nem a mostani az első eset, hogy a Fidesz visszamenőleges jogalkotással próbálkozott. Az Alkotmánybíróság meg is semmisítette 2010-ben 98 százalékos különadóról szóló törvényt, amelyet az állami cégeknél kifizetett, túl magasnak ítélt végkielégítésekre vetett ki utólag a Fidesz. Ezután szűkítette a Fidesz az Alkotmánybíróság hatáskörét: a továbbiakban nem vizsgálhatott költségvetési kérdéseket. A törvényt ezt követően ismét elfogadták. Ha ebből az esetből indulunk ki, akkor lényegében nem akadályozza a Parlament kormánypárti többségét az sem, ha az Alkotmánybíróság esetleg megsemmisít egy jogszabályt.

A visszaható hatályú jogalkotás tilalma tekintetében Stánicz Péter elmondása szerint egyértelmű az Alkotmánybíróság gyakorlata. Ez a jogállamiságból és az abból levezetett jogbiztonságból következik, így a jogalkotás egyik alapvető követelménye, amit a gyakorlatában következetesen számon is kér az Alkotmánybíróság. Az ugyanakkor, mint fogalmazott, alkotmányos szempontból elfogadhatatlan, de a gyakorlatban nem elképzelhetetlen, hogy ha az Alkotmánybíróság meg is semmisítene egy ilyen törvényt, az Országgyűlés esetleg újra elfogadja azt változatlan tartalommal.

Az ellehetetlenítési törvényben már eleve nem ez volt az egyetlen, potenciálisan alkotmánysértő rendelkezés: azt is tartalmazza a javaslat, hogy a súlyos hátrányokkal járó listára felkerülve nincsen közvetlen jogorvoslati lehetőség, hiszen a Szuverenitásvédelmi Hivatal csak „javasol” saját vizsgálata alapján, a kormány pedig rendeletben dönt a listáról.

– A Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentésével szemben nincs jogorvoslat a jelenlegi tervezet és a Hivatalt létrehozó törvény szerint. Csak a NAV eljárási cselekményeivel szemben lehetne a Kúriához fordulni – mondta a Magyar Hangnak Stánicz Péter ügyvéd, alkotmányjogász, aki szerint ez a visszaható hatályú jogalkotás tilalmához hasonlóan fontos alkotmányos szempont, és ebben a formában a bírósághoz fordulás jogát és a hatékony jogorvoslathoz való jogot is sértheti.

A jelenlegi szöveget alapul véve úgy látja: az érintett szervezetek és az egy százalékot nekik felajánló állampolgárok is fordulhatnának alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Bár az AB költségvetési kérdéseket 2010 óta nem vizsgálhat, az adózással kapcsolatos kérdések pedig ebbe a körbe eshetnek, Stánicz Péter hangsúlyozta: egy ilyen ügyben más szempontok is felmerülhetnek. A felajánlók oldalán ilyen lehet a közéletben való részvétel, a szabad döntés arról, hogy milyen társadalmi célt támogatnak, a véleménynyilvánítás szabadsága, az önrendelkezés és a magánélet védelme. De azt, hogy az Alkotmánybíróság által nem vizsgálható tárgykörbe tartozik-e a jogszabály, csak a végleges, elfogadott szöveg alapján lehet majd megítélni.

A felajánlásokat gyűjtő szervezetek esetében pedig többek között a jogbiztonság, a kiszámítható állami működés lehet ilyen szempont, hiszen egy későbbi szabályozással olyan anyagi forrást vonhatnak el tőlük, amire a korábbi szabályozás alapján jogosultak voltak, arra alappal számíthattak, ami szintén alkotmányellenes és alapjogsértő lehet, bár azt ismét hangsúlyozta a jogász: törvényjavaslatról van szó, amit nem tudni, milyen formában fognak elfogadni és mikor lép hatályba.

Az alkotmányjogi panasz elbírálása általában éveket  is igénybe vehet, bár sürgős társadalmi probléma esetén ennél gyorsabban is dönthet a testület.

A törvény elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panasz áll rendelkezésre mint jogorvoslati lehetőség, ezt pedig valószínűleg ki kellene meríteni ahhoz, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljanak az érintettek, amely – mint Stánicz utalt rá – kivételes esetben fogad be kérelmet anélkül, hogy a kérelmező a rendelkezésre álló hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítette volna. Ezt akkor tehetné meg, ha az Alkotmánybíróságot ebben a kérdésben nem tekinti hatékony jogorvoslatnak a strasbourgi bíróság.