A módszer ugyanaz: térképre bökés, belenagyítás, egyutcás, alig települések keresése. Megannyi gyönyörű, és megannyi szomorú helyre jutottam el így, hogy lassan nincs olyan régiója az országnak, ahol nem fordultam volna elő.
De Nagyszékely más. Oda muszáj volt visszamenni – fél év szünet után először éreztem, hogy hiba volt nem dokumentálni az országjárásomat. Hát visszatértem. Mert a falut, ahol jó értelemben véve állt meg az élet, látni kell.
Persze, mint minden „skanzen”, Nagyszékely se véletlenül lett, vagy inkább maradt az, ami. Kellett hozzá a zsákfalusi elzártság, hogy fél órát kell a Tolnai-Hegyhátba autózni, mire a dombok közül előbukkan a település. Aztán a gazdasági világválság, amely Amerikába űzte a szorgos sváb családok egy részét, majd a II. világháború szovjet őrjöngése, végül a mi derék kommunistáink kitelepítős lakosságcseréje.
Szomorú história. Az eredmény viszont szívmelengető: egy falu, ahol nincsenek Kádár-kockák. Íme!
Iratkozzon fel Dévényi István Youtube-csatornájára további videókért!
