Augusztus közepén a hazai sajtóban egyedüliként foglalkoztunk azzal: magyar zsidó közösségek évszázados hivatalos iratait árulják – vélhetően törvénytelenül – különböző nemzetközi aukciós házak online árverésein. Az amerikai hatóságok a nyár közepén már megakadályoztak egy ilyen értékesítést és büntetőeljárás is indult, de egy másik zavartalanul folytatódott: egy izraeli aukciós házban tervezték eladni miskolci, sátoraljaújhelyi, putnoki és ónodi zsidó közösségek egyházi iratait. Köztük olyanokat, amelyek bőven túlélték a holokausztot – információink szerint az elmúlt években tűntek el.
Később azt is megírtuk, a miskolci vonatkozású iratokat egy raktárként használt irodából lopták el valamikor az elmúlt években – azért sem vették észre a hiányt, mert ezeket a régi regisztereket nem használják napi szinten, ráadásul az egyik kötet eredeti borítója a polcon maradt, az elkövető kivágta a bőrkötésből a könyvet. A hitközség megbízott elnöke szerint a lopást vélhetően nem külső ember, hanem olyasvalaki követhette el, aki pontosan tudta, hogy hol és mit kell keresni. Miután a lopás nem csak őket, hanem több magyarországi közösséget érint, a Mazsihisz országos feljelentést tett a rendőrségen.
Rengeteg kérdést küldtünk e tárgyban illetékes hivataloknak, és minden bizonnyal a sajtóérdeklődésnek is köszönhető, hogy pozitív végkicsengése lett az ügynek. Az izraeli Kedem Aukciósház pár órával az online árverés kezdete előtt levette a kérdéses tételeket a kínálatból, aztán közöl nyilatkozatot adott ki az Izraeli Nemzeti Könyvtár (NLI) és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (MZSML). Ebben az áll, hogy közösen megvásárolták mind a hét, a magyarországi zsidó közösség 19. és 20. századi közösség életével összefüggő dokumentumot.
„Az NLI és a MZSML szeretné megköszönni annak a számos kutatónak a munkáját, akik segítettek felhívni a közvélemény figyelmét ezekre az ügyekre és a felbecsülhetetlen értékű zsidó örökség megőrzésének szükségességére. A velük való közös munkát a jövőben is folytatni szeretnénk. Szintén köszönjük a Kedem aukciós ház és az árvereztető együttműködését” – írták.
A gyűjteményben található iratok:
1) A sátoraljaújhelyi közösség Hevra Kadisa (a közösség temetéseit intéző „Szent Egylet”) nyilvántartásai a II. Világháború éveiből (1942-1946)
2) A Miskolci Hevra Kadisa jegyzőkönyve (1934-1942)
3) Miskolci házassági anyakönyvek (1851-1881)
4) Születések és körülmetélések nyilvántartása, Putnok (1858-1884)
5) Születések és körülmetélések nyilvántartása, Ónod (1886-1913)
6) A Debreceni Hevra Kadisa jegyzőkönyve (1896, 1946-1948)
7) A hajdúböszörményi közösség bevételi és kiadási pénztárkönyve (1910-1943)
Úgy tudjuk, a visszavásárolt dokumentumokat digitalizálják, és a tervek szerint – a családfakutatók nagy örömére – nyilvánossá is teszik őket mindkét intézet honlapján.
A szerencsés végkifejlettől függetlenül továbbra is kérdés: ki lopta el és csempészte ki az országból a hazai levéltári törvény hatálya alá eső iratokat, és mi a garancia, hogy a jövőben nem tűnnek el hasonló értékek?
