Mindent elmond a magyar közlekedéspolitika prioritásairól, hogy Lázár János közlekedési miniszterként néhány óra különbséggel posztolt tegnap arról, hogy: a legfontosabb, a budapesti fejpályaudvarok biztonságos és megbízható működéséhez szükséges beruházások, így a Keleti pályaudvaron a kisiklással érintett váltókörzet cseréje a ‘szankciós infláció’ miatt maradt el, majd arról, hogy új, 2x2 sávos gyorsforgalmi út épül M100-as számon Esztergom és Zsámbék között, 3 alagúttal, számos viadukttal – írja Vitézy Dávid legfrissebb Facebook-bejegyzésében.
Ez a terv – teszi hozzá – 2022-es áron volt 345 milliárd forint, akkor nem rendelték meg, mostanra gondolom már 500 körül lehet. Itt amúgy a beruházás első számú lobbistája a Suzuki, azonban az ő szállítási igényeiket nem közúton kellene kiszolgálni, hanem vasútra lehetne és kellene terelni (illetve ami már ott van, azt ott tartani) az elhanyagolt Esztergom-Komárom vasútvonal fejlesztésével, régóta halogatott villamosításával.
Vitézy szerint legutóbb ugyanez a kettősség a múlt heti Lázár-sajtótájékoztatón volt nyilvánvaló, ahol a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér bekötésére csak a gyorsforgalmi 2x2 sávra bővítését ígérte, vagyis azt, hogy „az első számú prioritás az út megépítése”. Ugyanitt kijelentette, hogy „ha megépül az út, akkor kérdés, hogy a vasútra mennyi és milyen szükség lesz. Egyelőre az útra van pénz. Semmilyen vasútfejlesztésre nincsen pénz.”
Vitézy úgy véli, könnyen belátható, hogy a budapesti repülőtérnek a ceglédi fővonal vasúti bekötésre, és nem a közúti fejlesztésre van elsődlegesen szüksége, főleg, hogy a gyorsforgalmi út bővítése a Galvani híd megépítése nélkül csak a pesti belvárosra öntene többletforgalmat. „Nem szankciós inflációval állunk szemben tehát valójában, hanem mostanra már a szakminiszter által nyíltan vállalt vasútellenességgel. Ezen kellene végre változtatni a magyar közlekedéspolitikában. Újabb 500 milliárdos autópálya-álmok és a vasúttal szemben a közút előtérbe helyezése ugyanis a XXI. század derekán, a klímaválság fényében teljes közlekedéspolitikai tévutat jelentenek. Főleg, hogy gyorsforgalmi úthálózat terén gyakorlatilag utolértük Ausztriát az elmúlt másfél évtizedben – vasúton pedig csak egyre jobban lemaradunk” – véli Vitézy Dávid..
