„Mennyire lenne jó üzlet, hogy van az embernek egy lakása, azt valaki átveszi 99 évre, de bérleti díjat nem fizet, és azt sem garantálja, hogy legalább a konyhát felújítja?” – ezzel a kérdéssel indította Vitézy Dávid a Nyugati pályaudvarhoz összehívott sajtótájékoztatóját hétfő kora délután.
Vitézy a MÁV azon pályázatáról fejtette ki véleményét, amely 2025-től, ahogy arról beszámoltunk, 2124-ig magánkézbe adná a főbb budapesti pályaudvarok és számos vidéki pályaudvar ingatlanjait, a kiírás szerint fejlesztési céllal. Vitézy szerint a program fő problémái: a tender januárban már le is zárulna, érdemi egyeztetés nem előzte meg, a pályázóknak különösebb garanciákat sem kell vállalniuk.
A mávos programot Vitézy már a 24.hu-nak nyilatkozva és a saját Facebook-posztjában is erős jelzőkkel illette. Azt mondta, egy ilyen tender „Afrikában vagy Latin-Amerikában is meglepetést szülne.”
Magánkézbe kerülhet a pályaudvarok ingatlanhasznosítása
Az biztos, hogy lesznek, akik nagyon jól járnak ezzel az ötlettel. Lehet találgatni, hogy vajon kik.
A sajtótájékoztatón elhangzott: a kiírók ellenértéket nem kérnek a hasznosítótól, annak semmilyen kötelezettséget nem kell vállalnia arról, hogy pl. felújítja a peronokat, fejleszti a pályaudvart. Vitézy szerint „szabad a gazda alapon” adják oda az értékes ingatlanokat a pályázóknak.
Vitézy a program 99 éves időtartamát a hvg.hu tudósítása szerint azzal kritizálta, hogy „amikor Lázár János már csak rossz emlék lesz a MÁV életében”, akkor is azzal fogunk szembesülni, hogy egy magánfejlesztővel kell majd folyamatosan alkudozni azon, hogy bemehet-e az állam a mávos területekre fejleszteni. „Száz éves távban nem tudunk előre gondolkodni, nem tudjuk, milyen fejlesztések kellenek majd, de bebetonozzuk az állapotokat” – mondta. Itt is történelmi példával élt: a Lánchídnál kikötötték, hogy 80 évig nem lehet a közelében új Duna-hidat építeni, ezért nem épülhetett fel sokáig a Margit-híd sem. Ezt azzal oldották meg végül, hogy 1870-ben államosították a Lánchidat.
Vitézy szerint lehet magántőkét bevonva fejleszteni, de ehhez kell közös vízió és részletes követelményű pályázat – de ez így szerinte a közvagyon kijátszása 99 évre, a MÁV aranytartalékainak kijátszása Budapest kellős közepén. Szerinte ilyen gazdálkodás a városi közterekkel teljesen idegen az európai modelltől, Bécsben például a vasút és a város együtt találta ki, hogy milyen városrészek épüljenek a pályaudvar körül, a magántőke és közszféra együttműködése pedig alapos várostervezésen alapult.
„Egyfajta végkiárusítás zajlik most, ebbe nem lehet belenyugodni” – mondta. Mivel a pályázatról sem a fővárossal, sem a hatodik kerülettel nem volt egyeztetés, Vitézy azt sejti, hogy Lázárék senkivel sem egyeztettek. Vitézy elmondta, hogy a Podmaniczky Mozgalom minden létező eszközzel megakadályozná a MÁV-pályázatot, most vizsgálják, hogy milyen jogi és politikai eszközök állnak rendelkezésre. Vitézy végül azt mondta, nem túlzás, évszázados jelentőségű kérdés, hogy mi történik a pályaudvarokkal és területeikkel, és „ez semmi más, mint Lázár egy évszázadra szóló budapesti ingatlanpanamája”.
