– Tíz év után elmondható, hogy nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon. Nyilván ez tükröződik abban is, hogy továbbra sincs önálló minisztérium – erről beszélt Gloviczki Zoltán, az egykori emberi erőforrások minisztériumának volt helyettes államtitkára a Válasz Online-nak adott interjúban. Az egykori politikus ma már az Apor Vilmos Katolikus főiskola rektora.
Gloviczki még a 2010-es évek elején felelt a közoktatásért helyettes államtitkárként, ám lemondott. Erről úgy nyilatkozott a Válasz Online-nak, azért döntött így, mert úgy érezte, becsapták a tanárokat. Megalkottunk egy törvényt, a kapcsolódó rendeleteket, kitaláltunk és bejelentettünk egy rendszert, majd Matolcsy miniszter úr 2012 végén azt mondta, nincs pénz a pedagógusbér minimálbérhez kötésére. Én pedig úgy láttam, az nem működik, hogy rászakad a tanárokra egy új szisztéma, elvárjuk a minősítést, a több munkát és adminisztrációt, de a magasabb fizetést nem garantáljuk.”
Később Gloviczki az Oktatási Hivatal vezetője lett, de onnan szintén távozott. Szerinte a 2020-as NAT szerinti állami tankönyvek „viszonylag egyértelmű politikai nyomás alatt születtek, és ugyanebből a gondolatkörből kiindulva kezdték szétcincálni az érettségi rendszert is. Ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint néhány évvel korábban”.
Arról is beszélt, „sok sebből vérzik az egész magyar közoktatás. Sovány vigasz, hogy így van 1990 óta”. Pedig szerinte a politika rengeteg jószándékú paradigmaváltással próbálkozott. – Az összes kísérlet elhalt, elkorcsosult, félbemaradt vagy elbénázták. Őszintén szólva ezt gondolom a mienkről is – mondta.
Úgy vélte, a rendszer, mint struktúra alkalmas lenne a szakmai irányításra. – Ami a valós gyakorlatot illeti: én sem vagyok meggyőződve, hogy a vezetők kiválasztásánál tisztán a szakmaiság dönt – tette hozzá.
Egyébként a tanári fizetések kapcsán úgy fogalmazott: „A bér nem megoldás, hanem feltétel. Hogy világosan beszéljünk: itt nem arról van szó, hogy sokat kell-e keresni egy pedagógusnak vagy keveset, hanem a helyzet az, hogy konkrétan nem lehet megélni abból a fizetésből, amit a kezdő pedagógus kap”. Úgy látja, a jövőbeli cselekvésnek két feltétele van, az egyik a pedagógusokkal való együttműködés: „mindegy, milyenek ők, milyen szavakkal tiltakoztak korábban, kontraszelektáltak-e vagy sem”. A másik a normális fizetés. – Először gesztusértékű irányokba kellene indulni: bármiféle EU-s forrás nélkül is alakítható a kommunikáció, mert, ugye, mennyire máshogy hangzana az, hogy kedves kollégák, tiszteljük a munkájukat, de nagyon nagy slamasztikában vagyunk, kérjük, tartsanak ki, mi pedig keressük a megoldást. Ehelyett az üzenet most nagyjából az volt, hogy csönd legyen – fejtette ki.
A teljes interjú itt olvasható a Válasz Online-on.
