„Volt, hogy megvert, megátkozott”

Danó Éva szociális munkásként dolgozik, és azért küzd, hogy a roma gyerekek emberhez méltó körülmények között nőhessenek fel. Ha valaki, ő pontosan tudja, mit jelent nyomorgó cigány családba születni. Messziről indult, és megbirkózott a nehéz családi örökséggel. De minden perc küzdelemért kárpótolta az élet: boldogságban, elfogadásban él férjével és három gyermekével, a munka mellett pedig teológiát tanul. Újjászületésének történetét az idei, közösségi összefogásból megvalósuló Terézanyu-pályázaton fődíjjal ismereték el. Danó Éva a Magyar Hangnak is elmesélte az életét.

Részletek a Magyar Hang december 20-i (2019/51-52.) számában megjelenő összeállításunkból!

Az iskolában jöttem rá, mit jelent cigánynak lenni, hogy milyen szegények vagyunk. Mély nyomott hagyott bennem a szüleim közötti feszültség is, apám rendszeresen bántalmazta anyámat. Úgy éreztem, szeretnék kitörni abból a burokból, ami körülvesz. Hétéves lehettem, amikor a házunk melletti református templomba új lelkészek jöttek. Egyik nap megpillantottam Nórit, a lelkész feleségét, aki a kisfiával sétált. Összeszedtem minden bátorságom, odamentem hozzá, és megszólítottam.

(...)

Anyu tradicionális cigány asszony volt, ő úgy tartotta, egy nőnek főzni, mosni, takarítani kell megtanulnia. Ő is így élt. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy szeretek olvasni, számára ez haszontalanság volt. – Miniszter akarsz lenni? – kérdezgette. Amikor nagyobb lettem, 12-13 éves, ebből már több konfliktusunk is lett. Volt, hogy megvert, megátkozott.

(...)

Sokszor megkérdeznek arról, hogyan sikerülhet valakinek kitörnie a nyomorból. Erre nincs konkrét válasz. Nem elég arra vágyni, hogy engem, a cigány embert szeressenek és elfogadjanak. Ez csak akkor történik meg, ha normális mederbe tereli az ember az életét. Dolgozni kell, igényességre, fejlődésre törekedni. Lehetetlen a nyomorból kitörni anélkül, hogy ne fektetnénk ebbe munkát.

(...)

Soha nem gondoltam, hogy a cigányság rosszabb állapotba kerülhet annál, mint amit gyermekkoromban megtapasztaltam. A saját életemből kiindulva azt hittem, a cigány társadalom sorsa jobb lesz, és bizonyára van fejlődés, de a szegregátumokban nagyon nagy a visszaesés. A tapasztalataim szerint a drog mindenhova begyűrűzik.

A teljes írásunkat elolvashatja a Magyar Hang ünnepi számában.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban?Itt megnézheti!