A címben lévő idézet Antonio Guterrestől, az ENSZ főtitkárától származik, aki így kommentálta az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hétfőn megjelent hatodik jelentését. A jelentés nem kertel, kimondja: az éghajlatváltozásért az ember a felelős, elsősorban a fosszilis energiahordozók elégetésével. A legelső, 1990-es jelentés ezt még nem merte kimondani, a második, 1995-ös jelentés tette csak meg, melynek hatására a szén- és olajlobbi megpróbálta lejáratni az ezt megfogalmazó tudósok egyikét, és kétségbe vonta a jelentés egészét.
A dokumentum nem fogalmazza meg a felmelegedés közvetlen negatív hatásait, illetve azok elkerülésére sem tesz ajánlásokat, azt majd a második és harmadik munkacsoport jövő februárra, illetve márciusra tervezett jelentése fogja megtenni. Azt ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a párizsi klímacélt gyakorlatilag lehetetlen tartani. Még a legjobb forgatókönyv esetén sem elkerülhető az 1,6 fokos felmelegedés – ám jó eséllyel utána 1,5 fok alá „vissza tud hűlni” a Föld. Rossz esetben nem kizárt az 5 fokos felmelegedés is, amiről korábban azt írtuk volna, hogy a következményei beláthatatlanok – ám az elmúlt hónap túlzás nélkül állíthatóan katasztrofális, a mediterrán térségben jelenleg is tartó eseménysorozata bepillantást enged ebbe a nem túl távoli, szinte apokaliptikus időket idéző jövőbe.
A jelentés tisztán tudományos jellegű, 14 000 különböző szakcikket nézett át több száz tudós, és foglalta össze közel 4000 oldalon. Létezik egy 42 oldalas kivonat, amelynek alcíme: összegzés döntéshozók részére.
Az időzítés is szándékos, hiszen a testület a jelentést a novemberben megrendezendő glasgow-i klímacsúcs előtt több hónappal hozta nyilvánosságra, hogy a világ kormányait a párizsi megállapodáshoz képest is nagyobb vállalásokra buzdítsa. A jelentés ugyanis a világ különböző kormányai, és nem a széles közvélemény számára készült, ám az, hogy mennyire veszik komolyan ezek a kormányok a figyelmeztetéseket és előrejelzéseket, már tisztán politikai, nem pedig tudományos kérdés.
Ideje volna pedig lépni; míg 2016-ban a világ közvéleménye hatalmas áttörésként üdvözölte a párizsi klímamegállapodást, azóta is évről-évre egyre csak növekedett a világ fosszilis tüzelőanyag-kibocsátása (a 2020-as év kivételével, amelyre a pandémia rányomta bélyegét). Azt a jelentés készítői egyértelművé tették: a felmelegedés, és az abból származó negatív hatások nem csak elkerülhetetlenek, de már be is következtek, és amennyiben egyik pillanatról a másikra leállnánk a fosszilis-emisszióval, még akkor is több ezer éven keresztül folytatódnának bizonyos, már beindult folyamatok, mint például az antarktiszi és grönlandi jégmezők olvadása, ezzel együtt a tengerek vízszintjének emelkedése.
A jelentés tudományos jellege miatt elveszik a rideg, tömör mondatok mögött meghúzódó jövendő emberi tragédiák hosszú sora: a felmelegedéssel összefüggő módon ugyanis bizonyos szélsőséges időjárási események gyakrabban, erőteljesebben és hosszabb ideig fognak bekövetkezni, mint például a szárazságok és aszályok – ezek pedig megnövelik a bozóttüzek és erdőtüzek kockázatát, melyek, ha bekövetkeznek, az eddig megszokottakhoz képest nagyobb területen fognak pusztítani, természetben, infrastruktúrában és akár emberéletben is mérhető kárt okozva. Elég, ha csak a 2020-as ausztrál, vagy az idén nyári szibériai, görög és török erdőtüzekre gondolnunk. A klímaváltozás megnöveli a sivatagos területek nagyságát az erdő- és mezőgazdaság számára hasznos területek rovására, a nagyon rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadék pedig árvizeket, városi árvizeket okozhat, mint ahogy azt is láttuk idén német, cseh, belga területeken, szintén hatalmas kárt okozva. Ezek mind az emberiség táplálék-ellátását is veszélyeztetik külön-külön és együttesen is. A jelentés nem próbálja megmondani, hogy mennyi emberi élet kerülhet veszélybe, de kiolvasható az adatok mögül, hogy több milliárdnyi egzisztenciát illetve milliónyi életet érinthet.
Sokkal rosszabb lesz, és sokkal gyorsabban lesz sokkal rosszabb
A jelentés fő megállapításait a világhírű klímakutató, a testület harmadik munkacsoportjának alelnöke, Ürge-Vorsatz Diána foglalta össze a Másfélfok portál által meghirdetett sajtóbeszélgetésben.
• Mára már nem kérdés, hogy az emberi tevékenység okozza az éghajlatváltozást, és ez a szélsőséges időjárási jelenségeket – mint a hőhullámokat, a hirtelen lezúduló esőket, aszályokat – gyakrabbá és erőteljesebbé fogja tenni.
• A klímában beállt utóbbi változások széleskörűek, gyorsak, egyre erősödőek és az elmúlt több ezer évben példa nélkül állóak
• Már a Földnek minden területét valamilyen mértékben érinti a klímaváltozás, és ezek a változások a jövőben erőteljesebbek lesznek
• Számos változást már nem lehet visszafordítani, bár ezen változások közül többet jelentősen le lehet lassítani, néhányat ezek közül meg is lehet állítani. A jég olvadása és a tengerszint emelkedése viszont több ezer éven keresztül folytatódni fog
• Hacsak nincs azonnali, gyors, nagyarányú visszafogása a fosszilis kibocsátásoknak, akkor a 1,5 fokos felmelegedés elkerülhetetlen
• A felmelegedés megállításához erőteljes, gyors, folyamatos széndioxid-kibocsátás-redukcióra van szükség. Ez a légszennyezettségi adatok javulását is magával hozná, ami nagyon fontos, mert a légszennyezésből fakadóan rengeteg ember betegszik és hal meg Európában és így Magyarországon is.
Ürge-Vorsatz Diána röviden úgy fogalmazott: a jelenleg klímaállapotnál „sokkal rosszabb lesz és sokkal gyorsabban lesz sokkal rosszabb”, míg a jelentés is felhívja a figyelmet arra, hogy olyan mértékű hőhullámokra, aszályokra, vagy heves esőzésekre kell készülnünk a közeljövőben, „amilyenekre még nem volt példa az eddigiek során.”
Pedig már most sem jó a helyzet: 125 ezer éve volt legutóbb ilyen meleg, mint most, és a napokban nagy visszhangot kiváltott tudományos cikk megállapításával egybevágó módon a tudósok most már csak „valószínűsítik”, hogy nem omlik össze a Golf-áramlat, noha a 2013-as jelentésben azt még kizártnak nevezték. Kétmillió éve voltak legutóbb ennyire elsavasodva az óceánok – vagyis, volt ennyi széndioxid a légkörben, hiszen a keletkező széndioxid egy részét a tengerek nyelték el eddig is. Ez a korall-zátonyok legjobb esetben is 70 százalékos, rosszabb esetben pedig teljes eltűnését magukkal fogják hozni, ezáltal pedig a világ halállománya fog jelentős veszteséget elszenvedni. Mégpedig azokkal a tengerhez közel, a tengerből élő népekkel együtt, akik étrendjének a különböző vízi élőlények fogyasztása döntő részét képezik.
Végig a tudósoknak volt igazuk, nem a klímaszkeptikusoknak
A jelentésből a következő fontosabb megállapítások is levonhatóak:
• A korábbi klíma-előrejelzéseknek igazuk volt;
• A másfélfokos felmelegedés elkerülhetetlen, de az ennél nagyobb is valószínű;
• A korábbi előrejelzési bizonytalanságok egy része a modellek pontosabbá válásával kiküszöbölődött;
• A legfontosabb az, hogy milyen gyorsan tudunk kibocsátás-csökkentést elérni.
Nem várhatunk a mesterséges intelligenciára
A felmelegedést illetően jelenleg 1,1 foknál tartunk. Tudni kell, hogy ez egy világátlagot jelent, nem pedig azt, hogy a világon mindenhol egy picit melegebbek a nyarak és picit enyhébbek a telek. Ugyanis egy stabil rendszert, mint a világ klímája, kibillentettünk, és míg el nem ér egy másik stabil állapotba, addig kaotikus kilengések lesznek megfigyelhetőek. Az, hogy az új egyensúlyi állapot pedig hol fog megállni, egyértelműen rajtunk múlik: minél később érjük el a zéró-kibocsátást, annál kisebb lesz a felmelegedés. Örömteli, hogy van arra vállalás, hogy a világ jelenlegi fosszilis-kibocsátásának 73 százalékát 2050-ig sikerül zéró szintre vigyük, ám maga a jelentés szerint is ez túl kevés, ezért sürgetnek ennél nagyobb és főleg, közelebbi határidejű vállalásokat.
A különböző forgatókönyvek szerint legkésőbb két évtizeden belül elérjük a másfél fokos felmelegedést – majdnem biztos, hogy véglegesen. Ürge-Vorsatz Diána is hangsúlyozta: csak és kizárólag a legradikálisabb kibocsátáscsökkenés esetén sikerülhet ezt 1,5 fokon tartani, de ha nem cselekszünk, akkor már 2050-re meglehet a 2 fokos túllépés. A kutató kiemelte, hogy bármilyen hőmérsékleti stabilizációt szeretnénk elérni, ahhoz meg kell szüntetni a szén-dioxid-kibocsátást. Ezen a pár éven múlik ez, nem várhatunk sem a mesterséges intelligenciára, sem egy világkormányzat drasztikus intézkedéseire. A mai kereteken belül kell a rendszerszintű változást elérni, így a legfontosabb, amit tehetünk a kutató szerint, hogy a politikusokra, döntéshozókra az emberek megpróbálnak nyomást gyakorolni, hogy azok meghozzák azokat a (népszerűtlen) döntéseket, melyeket egészen eddig halogattak, félve a népszerűségromboló hatásától.
Márpedig a népszerűtlen döntéseket előbb-utóbb meg kell hozni, és jobb korábban, mint később. A koronavírus-járvány ezt pontosan megmutatta, előbb-utóbb minden kormányzat rákényszerült a különböző korlátozó intézkedések meghozatalára, akár akarta, akár nem, és minél később tette meg, annál nagyobb része fertőződött meg a népességnek (és annál többen haltak meg). A klímavédő intézkedéseket meg kell hozni, már csak amiatt is, mert a jövőben Magyarország déli része elfélsivatagosodhat, ugyanis a jelentés szerint a csapadékcsökkenés sehol a világon nem lesz még olyan jelentős, mint a mediterrán régióban, ahogy a különböző hőhullámok is erőteljesebbek és hosszabbak lehetnek. Ráadásul, minél melegebb van, annál kevésbé tudják a földi szűrők kompenzálni a kibocsátást, azaz, annál kevesebb szén-dioxidot tudnak megkötni. Ürge-Vorsatz Diána arra is utalt, hogy a legrosszabb helyzet minden valószínűség szerint az észak-afrikai, illetve közel-keleti, délnyugat-ázsiai térségben lesz, ahonnét „erősödni fog a migrációs nyomás”, azaz, ahonnét potenciálisan több millió ember fog elvándorolni klímamenekültként.
Tűzoltók a kaliforniai Winters közelében pusztító erdőtűz helyszínén 2020. augusztus 19-én (Fotó: MTI/AP/Noah Berger)
Az olajipar lélekharangja
„A világ meghallotta, amit mondtunk, de nem figyelt ránk oda; meghallotta, amit mondtunk, de nem tett elég határozott lépéseket a felmelegedés megfékezésére. Így aztán, a klímaváltozás mára már a ma problémájává lett” – mondta Inger Andersen, ENSZ főtitkár-helyettes. „Senki sincs biztonságban, és egyre gyorsabban lesz egyre rosszabb. A klímaváltozásra, mint egy azonnali fenyegetésre kell tekintetnünk, összekapcsolva a biodiverzitás elvesztésével, a környezetszennyezéssel és a hulladékproblémákkal, amelyek szintén azonnali fenyegetések.”
Antonio Guterres fent idézett közleményében a szén- és olajipar lélekharangjáról szól, „mielőtt ezek elpusztítják a bolygót”. Hogy ezt hogy értette, milyen adminisztratív eszközökkel, azt nem részletezte, de úgy tűnik, a világ kormányaira vár a feladat, hogy ezt megtegyék, mert előbb-utóbb vagy önként, vagy kényszerből, de meg kell tenni. Nehéz lesz ezt a kormányoknak kommunikálni, hiszen mindenki szívesebben közlekedik kényelmesen, légkondicionált autóban, ül a légkondicionált irodájában, vagy megy el nyaralni a világ másik felére, ha teheti. Bár számít az, hogy minél többen közlekedjenek tömegközlekedéssel, kerékpárral vagy gyalog, ám nem az egyes emberen múlik a felmelegedés megállítása, hanem a kormányok által hozott korlátozó jellegű törvényeken. A jelentés kimondja: a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni a fosszilis energiahordozók további felhasználását. Ez viszont komoly, strukturális átalakulás nélkül egyszerűen lehetetlen, az egész civilizációnk erre épül. A koronavírus-járványból is ismert prevenciós paradoxon is nyomja a döntéshozók vállát: ha sikeresen védekezünk valami ellen, nagy megszorításokkal, akkor megkérdezhetik, hogy miért is voltak ezek a megszorítások, ha egyszer nem következett be a legrosszabb?
Összefoglalva, ha nem cselekszünk, a korábbi cikkünkben felemlegetett apokaliptikus jövő vár ránk. A jelentés egyetlen pozitívuma, hogy olyan sötét jövőt fest fel az emberiség számára, amely talán észhez téríti a döntéshozókat.
