Új Leopard 2A7-es harckocsik, vegyesvállalat a Lynx gyalogsági harcjárművek gyártására a német Rheinmetall céggel, többcélú (H145M és H225M) helikopterek – a magyar haderő rég nem látott fejlesztésekbe, eszközbeszerzésekbe kezdett. Ilyen a légvédelmi képesség is, amelynek keretében egymilliárd dollárért veszünk Gripeneken is használható rakétákat Amerikától. Ez utóbbival évtizedes hiányosságokat pótolnak. De hogy is néz ki mindez? Ennek próbáltunk utánajárni.
Az Egyesült Államoktól vesz légvédelmi rakétarendszer-komponenseket a Magyar Honvédség – a mintegy egymilliárd dolláros beszerzésről szóló szándéknyilatkozatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter és David Cornstein, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete írta alá Budapesten – jelentették be még augusztus 12-én az érintett felek. A túl sok részletet nem tartalmazó MTI hírből kiderült, a dokumentum értelmében a Magyar Honvédség a légvédelmi rakétarendszer szükséges komponenseit az amerikai Foreign Military Sales (FMS) programon keresztül szerzi be, legkésőbb 2020. szeptember 30-ig. Illetve, ahogy a nagykövet mondta, a projekten több mint két éve kezdett el dolgozni a magyar honvédelmi miniszterrel. Benkő Tibor hangsúlyozta, hosszú, körültekintő munka végső szakaszához érkeztek; a magyar szakemberek számos országot kerestek fel, számtalan lehetőséget vizsgáltak meg, és végül úgy döntöttek, hogy az Egyesült Államok ajánlatát fogadjál el.
Hogy pontosan miről írtak alá szándéknyilatkozatot, azt az amerikai nagykövetség témába vágó közleményéből tudhattuk meg: „Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy a Külföldi Katonai Értékesítési (FMS) programon keresztül azon dolgozik az Egyesült Államokkal, hogy beszerezze az amerikai Raytheon Technologies cég által gyártott AMRAAM (Fejlett Középhatótávolságú Levegő-Levegő) rakétákat.” Augusztus 17-én a honvédelmi miniszter is jelezte a közszolgálati Kossuth rádióban, elsőként a rakétákat szerzik be, az indítóállvány, illetve a lokátor beszerzéséről még tárgyalnak. Benkő Tibor azt is leszögezte, a jelenlegi légvédelmi rakétarendszer több mint 40 éves, megérett a cserére. A hadügyi beszerzésekre rálátó források szerint a Magyar Honvédség a jelenleg nyugaton elérhető legkipróbáltabb és legelterjedtebb rendszer mellett tette le a voksát, így ebben a tekintetben a legoptimálisabb döntést hozták.
De pontosan miről is van szó? A légvédelem több részből áll, így magukból a rakétákból, illetve a tűzelosztó központot, radart, szenzort és rakéták indítóállványát tartalmazó egységből. Mivel a nyilvánosan elérhető amerikai közbeszerzési dokumentumok is AMRAAM rakétákról szólnak, az ehhez tartozó platform a NASAMS (National/Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer, amit a norvég Kongsberg és a már említett amerikai Raytheon hadiipari vállalatok közösen fejlesztettek ki az 1990-es évek végén a norvég légierő számára. A 2006 év közepére elkészült, fejlettebb, második generációs változatát már több állam (NATO-tagok is) használja. Az elérhető adatok szerint az Egyesült Államok, Spanyolország, Finnország, Litvánia, Hollandia, Katar, Omán, Indonézia, Ausztrália, Chile és egy meg nem nevezett ország is vett már NASAMS-egységeket. Többek között 2005 óta ilyen rendszerrel védik az amerikai főváros, Washington térségének légterét is.
Az, hogy AMRAAM-rakétákra esett a választás, talán annyira nem meglepő, mivel a magyar légierő Gripenjei, ahogy megannyi egyéb típus – így az F15-ös, F-16-os, F-18-as, F-35-ös, vagy a Eurofighter vadászgépei – is ilyeneket használnak mintegy negyven országban világszerte. Az egymilliárd dolláros szándéknyilatkozat csak a rakétákra vonatkozik – de a külföldi beszerzéseket intéző, Pentagon alá tartozó védelmi-biztonsági együttműködési ügynökség (Defense Security Cooperation Agency, DSCA) honlapján elérhető dokumentumokból is látszik, komplex szolgáltatásról van szó, amiben az eszközök mellett rakétatárolók, radarszoftver, számítógépes támogatás, navigációs és kommunikációs felszerelések, pótalkatrészek, vagy épp az esetleges felmerülő javítási és karbantartási szolgáltatások, illetve a szakszemélyzet kiképzése is benne foglaltatik.
Ahogy a témával kapcsolatban a Defense News hadipari szakportál is írta, a csomag tartalmaz egy 60 darabból álló, megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER rakétákra vonatkozó, 230 millió dollár értékű részt, amelyet még idén május 8-án iktattak az amerikaiak. A DSCA honlapján elérhető még egy másik magyar vonatkozású anyag, a 2019. augusztus 27-i dokumentum szerint a magyar fél 180 darab normál AIM-120C-7-típusú (Gripeneken használható) AMRAAM-rakétát is megrendelt 500 millió dollár összértékben. A NASAMS hatótávolsága egyes források szerint 25, míg mások szerint 15 kilométer, de ez az alkalmazott rakéta verziójától függ. Az AMRAAM-ER-rel pedig akár 30 kilométer magasra és 40 kilométeres távolságra is képes. A Magyarország által megrendelt AIM-120C-7 vadászgépen használva, ennél jóval messzebbről is indítható. Szemből közeledő, nagy magasságú célok ellen akár 120 kilométerről.
Szakértők és hadipari szereplők szerint is a csak az amerikai államon keresztül megvehető eszközök beszerzési procedúrája, tehát az FMS – amin belül mindig mindent jóvá kell hagynia az amerikai törvényhozásnak is –, lassú, körülményes és túl bürokratikus. Főleg, ha bizonyos elemeket, például a radarokat közben közvetlenül a gyártótól lehet megvenni (Direct Commercial Sale). Hogy trükkös a dolog, arra beszédes példa, a direkt vásárolt radar szoftverjét csak FMS-en keresztül lehet beszerezni.
Nem csoda, hogy évekbe telnek az ilyen jellegű fejlesztések. Csak egy példa: Litvánia még 2018 végén jelentette be, hogy egy bő egy évvel korábban kötött szerződés értelmében vett két újabb NASAMS-üteget, karbantartással, üzembe helyezéssel, üzemeltetéssel és kiképzéssel együtt 110 millió euróért, és úgy kalkuláltak, 2021-re az összes technikai eszköz leszállításra kerül, az állomány kiképzése befejeződik, és a teljes rendszer működőképes lesz. A mobil platformok – miként azt megjegyezték – rövid időn belül telepíthetők az ország bármely pontján, illetve szárazföldi csapattámogatásként alkalmazhatók bármely NATO-műveletben.
A magyar légvédelmi képességfejlesztést jelzi, hogy a rakéták és a még tárgyalás alatt lévő indítóplatformok mellett a szaktárca – ugyancsak mintegy kétéves egyeztetést követően – 2018. december 20-án szerződést kötött az Airbus Defence and Space vállalattal a korszerű, az összes ebben résztvevő kapacitást összekötő légvédelmirakéta-vezetési rendszer (SAMOC) beszerzéséről. Az erről a Honvedelem.hu hivatalos portálon megjelent hír alapján már körvonalazódnak a légvédelmi fejlesztési célkitűzések. A NATO-kompatibilis „rendszer célja, hogy a Magyar Honvédség a lehető legrövidebb időn belül megtehesse a szükséges intézkedéseket és lépéseket a kiemelten védett, vagy egyéb fontos objektumokra, illetve az ország lakosságára veszélyt jelentő repülőeszközök (repülőgépek, helikopterek, rakéták, drónok) elleni védelem terén” – írták.
Jelenleg egykori szovjet közepes hatótávolságú csapatlégvédelmi rakétarendszere van a magyar haderőnek. A 2K12 Kub elnevezésű egységeket még 1967-ben állították szolgálatba, Magyarországra valamikor az 1970-es évek közepén kerültek, mára 4 egység maradt belőlük. A rakéták a '80-as évek második felében készültek. Azóta természetesen átestek korszerűsítésen, folyamatosan karbantartották őket, ám az oroszok eredetileg 10-15 éves élettartalommal számoltak. Noha a magyar egységek tavaly is részt vettek éleslövészeten problémamentesen, ám hadügyi források szerint az eszközöket már valamikor az ezredfordulón le kellett volna cserélni.
– A Kubok cseréje már hosszú ideje napirenden volt; a 2002-2003-as védelmi felülvizsgálatban is szerepelt, ám ennek pénzügyi akadályai voltak – mondta lapunknak a 2003 és 2005 között altábornagyi rangban vezérkari főnökként szolgáló Szenes Zoltán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára szerint az akkor tervezett haditechnikai fejlesztéseknek – kivéve a már aláírt Gripen-szerződést – keresztbe tett a 2004. évi uniós csatlakozás, a maastrichti konvergenciakritériumok elérése miatt még abban az évben visszavágták a minisztérium költségvetését mintegy 40 százalékkal, és a GDP 1-1,3 százalékára csökkent büdzsé miatt a légvédelem esetében is maradt a Kubok folyamatos élettartalom kiterjesztése.
– Ez az integrált NATO-kompatibilis légvédelem ugyanakkor nem az egész országot védő, „klasszikus” légvédelem, mint ami a rendszerváltás előtt volt, és amit szépen lassan az 1990-es évek végéig felszámoltak. Ezt a rendszert az objektumvédelem mellett elsősorban szárazföldi egységtámogatásra is lehet használni, és minden ilyen képesség jól jön a NATO-vállalásainkhoz – véli a katonai logisztikával és haderő-fejlesztéssel is foglalkozó, korábban a NATO logisztikai csoportfőnökeként is szolgáló Szenes Zoltán. Magyarország teljes légterét ma a NATO integrált légvédelem és rakétavédelem keretében védik a szövetséges erők.
Erről tett említést egyébként a napokban Benkő Tibor is, aki a nagykövetek számára szervezett misszióvezetői értekezleten arról beszélt: „A legtöbb új beszerzés közvetlenül is támogatja a NATO céljainkat, kiemelten a felajánlott gépesített dandár tekintetében, amelynek 2028-ra kell elérnie a teljes műveleti képességét.”
Arra a kérdésre, hogy miért van erre szükségünk, több hadipari forrás is úgy reagált, hogy minden NATO-tagnak fel kell mutatnia egy bizonyos katonai erőt, védelmi képességet, már csak azért is, ha netán fellépne a közös védelemre vonatkozó V. cikkely, ezzel a rendszerrel pedig ezt teljesíteni tudjuk. Azt pedig, hogy előbb miért rakétát veszünk és nem kilövő egységet, azzal magyarázzák, hogy a lassú amerikai jóváhagyás miatt így mire megérkezik a rakétaplatform, az ahhoz szükséges rakéták már meglesznek. Forrásaink úgy kalkulálnak, hogy néhány éven belül, de 2026-ra mindenképp, új légvédelmi képességgel fog rendelkezni a honvédség.
A témában szerettük volna, ha a Honvédelmi Minisztérium is megszólal, ám eddig nem reagáltak az ezzel kapcsolatos megkeresésünkre.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/36. számában jelent meg szeptember 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/36. számban? Itt megnézheti!
