Buda, fővárosjellege és magaslati pontjai miatt a magyar csillagászat kezdetei óta központi szerepet játszott a tudományág és az égboltmegfigyelés hazai fejlődésében. A XVIII. századtól kezdve számos csillagvizsgálót építettek Budán (bár e korai obszervatóriumok ma már nem léteznek), és napjainkban is több csillagvizsgáló működik a főváros nyugati felén.
A modern magyar csillagászat megalapítójaként tisztelt Hell Miksa – tavaly ünnepeltük születésének háromszázadik évfordulóját – a jezsuita rend tagjaként ismerkedett meg az asztronómiával. Olyannyira befolyásossá vált a bécsi tudományos körökben, hogy Mária Terézia Hellt nevezte ki udvari csillagásszá és a bécsi csillagvizsgáló intézet igazgatójává – olvasható a Pestbuda.hu-n. Tudományos kiválóságát bizonyítja, hogy a jezsuita rend 1773-as feloszlatása sem törte meg a pályaívét, így négy évvel később központi szerepet játszhatott a budai Várban épített csillagvizsgáló tervezésében.
A Vár eredeti funkcióját akkor már jó ideje nem töltötte be, hiszen az uralkodói udvar Bécsben működött. Ezért az 1777-ben Nagyszombatról Budára költöztetett tudományegyetem több karát is a Várban helyezték el. Hell Miksa az egyetem teológiai fakultásával együtt ugyancsak Budára költözött, és az uralkodó megbízta, hogy találjon megfelelő helyet az egyetemi csillagvizsgálónak. Hell és munkatársai a palota épületét választották helyszínül, így a csillagvizsgáló tornya a két kupola között, a főépület mértani középpontján kapott helyet.
A gyakorlati kivitelezést Weiss Ferenc és Sajnovics János irányította, a tornyot Franz Anton Hillebrandt tervezte. A torony alsó emeletein laktak a csillagászok, és a felső emeletén folyt a gyakorlati megfigyelés. A párkány sarkaiba kis megfigyelőtornyokat építettek, némelyiket forgatható bádogfedéllel. Az uralkodó a csillagvizsgálóba szükséges eszközök megvételére is biztosította a forrásokat, így a következő évtizedekben a budai Várból folytak a gyakorlati asztronómiai vizsgálatok.
Ez még azután is így maradt, hogy az egyetemet pár évvel később, 1784-ben továbbköltöztették Pestre. A budavári csillagvizsgáló torony története végül 1829-ben ért véget, amikor egy statikai felülvizsgálat úgy találta, hogy nem megfelelő az állapota, ezért lebontották. De ekkor már a budai asztronómia hangsúlya átkerült a Gellért-hegyre, ahol 1815-ben megnyílt az új csillagda a mostani Citadella helyén. A csillagvizsgáló három évtizedig működött, történetének kezdetét és végét is a nagyhatalmi törekvések fémjelezték.
Az avatásakor három uralkodó, I. Ferenc osztrák császár és magyar király mellett I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király is jelen volt, akik éppen Bécsben írták alá a Napóleon-ellenes Szent Szövetség megalapításának okiratát, és a csillagvizsgáló megnyitására ruccantak át Budára. Az intézmény a szabadságharcban megrongálódott, romos állapotba került. Öt évvel később pedig végleg eltörölte a föld színéről a Gellért-hegy tetején felépített Citadella erődje. Albert Ferenc, a Csillagda egyik utolsó csillagásza saját élete és vagyona kockáztatásával, hősies módon mentette meg a csillagvizsgáló eszközeinek nagy részét. 1848 szeptemberétől, Buda ostroma előtt Albert a főváros erődítését irányította. Az ostrom idején a csillagvizsgáló német igazgatója, Mayer Lambert álruhában menekült el a városból, és sorsára hagyta a felbecsülhetetlen értékű eszközöket, Albert Ferenc azonban sikeresen Egerbe menekítette a berendezéseket. Később az egri érsek kinevezte őt az egri csillagvizsgáló intézet igazgatójává, így gyakorlatilag ugyanazokkal az eszközökkel dolgozhatott, mint Budán.
A következő évtizedekben a budai csillagászati megfigyelések, jelentős intézmény híján, visszaszorultak. A napjainkban is működő budapesti létesítmények közül a Svábhegyi Csillagvizsgáló a legjelentősebb, amelynek jogelődjét Konkoly Thege Miklós alapította 1869-ben a felvidéki Komáromi járásban lévő Ógyalán. Konkoly Thege, akinek nevét ma a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézete viseli, az ógyalai birtokán építette meg a csillagvizsgálót, amelyben 1871-ben kezdődtek a rendszeres megfigyelések. Ehhez kifejezetten sok távcsövet sikerült összegyűjtenie, az intézményt pedig Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatoriumnak nevezte el – áll a Svábhegyi Csillagvizsgáló honlapján.
Az alapító 1916-ban hunyt el, így nem élhette meg, hogy Ógyalát elcsatolták Magyarországtól. Amikor az ország feldarabolása nyilvánvalóvá vált, a Konkoly-csillagvizsgáló mozdítható eszközeit pár nap alatt szétszerelték, és az ország központi részébe szállították, majd megkezdték az új akadémiai csillagászati kutatóközpont építését Budán. A budapesti önkormányzat ehhez nyolc hold földet adományozott a jövőbeli csillagászati intézet céljaira a Svábhegyen (1 hold = 1600 négyszögöl = 5755 négyzetméter, vagyis 8 hold = 4,6 hektár). A munkálatokat Klebelsberg Kunó kulturális miniszter és az intézet első igazgatója, Tass Antal irányították.
A következő években folyamatosan és nagy ütemben zajlottak az építkezések, és így hamarosan már egy egész csillagvizsgáló-komplexum állt az asztronómusok rendelkezésére. Először, 1921-ben az úgynevezett Meridiánház készült el, amelyben a pontos időt mérték. Később megnyitotta kapuit az első kupolás csillagvizsgáló épület, ahol az Ógyaláról odaszállított nyolc hüvelykes lencsés távcsövet helyezték el. Jellemző a tudományos munka infrastrukturális feltételeinek prioritására, hogy a kezdeti években a távcsövek ugyan már működtek, de út még nem vezetett a csillagvizsgálóhoz. A kutatók ezért gyakorlatilag a pusztán keresztül közelítették meg az intézményt.
Több kisebb csillagvizsgáló-kupola átadása után 1928-ban nyitották meg a legnagyobb, úgynevezett 24-es kupolát, amelybe egy 24 hüvelykes (61 cm) átmérőjű – innen a kupola számozása – tükrös távcső került. E mellé szerelték fel Magyarország mindmáig legnagyobb lencsés teleszkópját. Az obszervatórium legnagyobb kupolája tízméteres átmérőjű. A Svábhegyi Csillagvizsgáló látogatható, rendszeresen tartanak bemutatóprogramokat a nagyközönségnek és gyerekeknek is. Emellett Kiss László, a kutatóintézet igazgatója gyakran tart élőben előadást a csillagászatról a Facebookon (keressenek rá a Svábhegyi Csillagvizsgáló Facebook-oldalára!).
A másik látogatható budai csillagvizsgáló a III. kerületi Laborc utcában található Polaris (vagyis Sarkcsillag), amelyet a Magyar Csillagászati Egyesület üzemeltet, és az amatőr csillagászat magyar központjának számít. A Polaris Csillagvizsgáló 1979- ben nyílt meg, a XX. század második felének egyik legmeghatározóbb magyar csillagásza, Kulin György gyámkodása mellett. Az itteni teleszkópok főként ismeretterjesztő célokat szolgálnak, azonban kisbolygó-megfigyeléseket is végeznek a segítségükkel.
A csillagászati ismeretterjesztésben korábban fontos szerepet játszott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gondozásában létezett, I. kerületi Uránia Csillagvizsgáló is, amely azonban 2018-ban (nem sokkal a Budapesti Planetárium után) bezárt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang karácsonyi dupla számában, annak is a Budai Hang mellékeltében jelent meg, december 17-én.
