Áldozatsegítő programot indít az önkormányzat Óbuda–Békásmegyeren, tanácsadóként Renner Erika is részt vesz a munkában.
Júlia és Tímea féltek az apjuktól. A szülők válása után a 14 és 16 éves lányok az édesanyjukkal maradtak, de a bíróság döntése értelmében kéthetente találkozniuk kellett a férfival. Május 20-án is nála voltak. Miután elaludtak, az apa egy baltával agyonverte a lányait, majd öngyilkosságot kísérelt meg, sikertelenül. Az aszódi gyilkosság megrázta az országot, a lassan feltáruló részletek pedig tovább súlyosbították az első hallásra is borzalmas ügyet.
Kiderült, hogy az apa korábban többször viselkedett erőszakosan a kisebbik lányával, aki ezért védelem alatt állt, ám a férfi így is felügyelet nélkül találkozhatott vele. Amikor a lányok vasárnap nem értek haza a hétvégi láthatásról, és másnap nem mentek iskolába, az anya értesítette a rendőrséget, de nem kapott segítséget. A rendőrök elmentek ugyan a lakáshoz, de az ajtón kívül maradtak, holott a két lány akkor már valószínűleg halott volt: „nem merült fel olyan körülmény, amely indokolta volna a lakásba történő erőszakos bejutást” – indokolták a döntést a később. A gyilkosságot végül majdnem egy héttel az elkövetés után fedezték csak fel.
Júlia és Tímea tragédiája rendszerszintű problémákra világított rá. A hatóságok sorozatos mulasztása az áldozatok kiszolgáltatottságáról árulkodott, a hibák pedig a két kamasz lány életébe kerültek. És nem egyedüli esetről van szó, Magyarországon a statisztika szerint majdnem minden héten meghal egy nő, és minden hónapban egy gyermek családon belüli erőszakban. Ők azok, akiknek a története napvilágra kerül, a legtöbb eset rejtve marad, amíg nem történik tragédia; a testi és lelki bántalmazást sokszor mély hallgatás, az elkövetők mentegetése és az áldozatok megvetése övezi. A Nők a Nőkért Egyesület (NANE) becslései szerint hazánkban 760 ezer nőt érint a bántalmazás, több mint 220 ezren élnek bántalmazó kapcsolatban, mégis csupán az esetek 5 ezreléke jelenik meg a rendőrségi statisztikákban.
Hiába tett ígéretet Varga Judit igazságügyi miniszter az elmúlt években az áldozatok megsegítésére, és hiába hangsúlyozta a minisztérium helyettes államtitkára, Szeiler Orsolya tavaly egy konferencián, hogy a kormány kiemelten fontos feladatának tartja a nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni hatékony fellépést, elkötelezett a nők és a sérülékeny csoportok ellen elkövetett erőszak elleni küzdelemben, érdemi változás, ahogy azt az aszódi gyermekgyilkosság is mutatta, nem történt.
Ezen a helyzeten változtatna a III. kerület önkormányzata, amely áldozatsegítő programot indít Óbuda-Békásmegyeren: civilekkel, szakértőkkel és a hatósággal együttműködve igyekeznek segítséget nyújtani az erőszakot elszenvedőknek. – Svéd szakon végeztem az egyetemen, többször jártam Svédországban, figyelemmel kísérem az ottani eseményeket, és számos előremutató kezdeményezéssel találkoztam már – mondta a Budai Hangnak Turgonyi Dániel III. kerületi alpolgármester, a program ötletgazdája és felelőse. – Egy évek óta futó projektben például az áldozatoknak lehetőségük van a vizeletminta leadásakor a tárolóedényt egy X-szel megjelölve jelezni a hatóságok felé, hogy segítségre van szükségük. A diszkréció miatt elkerülhető, hogy a bántalmazó tudomására jusson a vészjelzés, gyakori probléma ugyanis, hogy az elkövető szinte sosem hagyja magára az áldozatot, aki így képtelen észrevétlenül felhívni a figyelmet a helyzetére. Ez adta meg a kezdőlökést ahhoz, hogy itthon is hasonló megoldásokkal segítsük az érintetteket.
Turgonyi Dániel elmondta, tavasszal fogtak bele a projekt előkészítésébe, a munka pedig minden egyeztetéssel egyre nagyobbra nőtt. – Ahányszor nekiültünk átbeszélni a részleteket, újabb és újabb problémák kerültek elő, mintha egy hagymáról hántottuk volna le a rétegeket, amelyek azóta sem akarnak elfogyni. Mi csupán az anomália óbudai szeletével szembesülünk, de a helyi ügyek alapján is egyértelmű, hogy rendszerszintű a baj. A társadalom tabuként kezeli a családon belüli erőszakot, a rendőrség sokszor nem reagál megfelelően a bejelentésekre – szerencsére nálunk, a kerületben jó az együttműködés a rendőrséggel –, az ügyészség munkájával kapcsolatban is felmerültek már kételyek, és a kormány sem mutat hajlandóságot a probléma megoldására.
Az alpolgármester hangsúlyozta, az érintett hatóságok és intézmények esetében Óbuda-Békásmegyeren „nyitott kapukat dönget” az önkormányzat, a figyelem és a fogékonyság megvan, a feladatok pontos kijelölése és a megfelelő kommunikáció azonban elengedhetetlen. – Fontos, hogy ismerjük a határainkat. Az önkormányzat nem tud törvényeket módosítani, nem indíthat nyomozást, a mi feladatunk az, hogy összehangoljuk a rendszer különböző szereplőinek a munkáját. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot szakértő szervezetekkel, érzékenyítő kurzusokat tervezünk, amelyeken a kerületi rendőrök, egészségügyi dolgozók és az önkormányzat munkatársai is részt vehetnek majd, valamint igyekszünk hathatós kommunikációval megtörni az erőszakot övező társadalmi hallgatást. Mindenekelőtt azonban az áldozatok megóvásáért dolgozunk, szakemberek vezetésével csoportokat indítunk számukra, és láthatóvá tesszük, hogy baj esetén hová fordulhatnak segítségért. – El kell érnünk, hogy az érintettek ne érezzék egyedül magukat a bajban, hogy elinduljon egy őszinte, nyílt és empatikus párbeszéd az erőszakról, hogy a hallgatás után hangot kapjanak azok, akik bántalmazó kapcsolatban élnek – fogalmazott az alpolgármester.
A program szakmai hátterét a Patent Egyesület és a NANE biztosítja, és tanácsadóként részt vesz a munkában Renner Erika is, akinek közel egy évtizedes kálváriája a kapcsolati erőszak hazai megítélésének és kezelésének minden lehetséges problémáját magában rejti. Erikát 2013 márciusában támadta meg egykori barátja: rátört a lakásban, megkötözte, a nemi szervére, és teste több pontjára lúgot öntött, majd magára hagyta. A Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatójaként dolgozó férfi elleni nyomozást az ügyészség másfél év után megszüntette, és ha a nő nem küzd tovább az igazáért, sosem derül ki az igazság. A támadót 2018-ban 11 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, az ügy azonban – mivel az elkövető panasszal élt – csak 2021 novemberében zárult le végleg.
– Magyarországon van hová fejlődni az áldozatsegítés terén – mondta a Budai Hangnak Renner Erika. – Alapvető problémák vannak a rendszerrel, ezért az erőszakot elszenvedők támogatás helyett sokszor újabb megpróbáltatásokra számíthatnak, ha az igazságszolgáltatáshoz fordulnak. Most a szerettein kívül szinte senkitől nem remélhet segítséget, egyedül kell minden nehézséggel megküzdenie annak, aki bekerül a rendszerbe. Családi vagy baráti támasz nélkül az ember elvész ebben a küzdelemben. Létezik néhány civil szervezet, amelynek munkatársai erőn felül teljesítve dolgoznak az áldozatokért, de olyan kevesen vannak sajnos, hogy a rászorulók töredékét érhetik csak el.
Renner Erika elárulta, meghívták olyan konferenciára, ahol más országok segítő programjait is bemutatták, ezek ismeretében tűnik riasztóan hiányosnak a magyar áldozatvédelem. – Nyugat-Európában sokszor az áldozatnak nem is kell jelentkeznie segítségért, hanem a hatóság szakemberei keresik fel, miután az ilyen helyzetekre kidolgozott jelzőrendszeren keresztül értesültek a bántalmazásról. Nekem steril kötözéssel kellett elmennem az áldozatsegítő szolgálathoz, sorszámot húztam, és másfél órát vártam, mire sorra kerültem – mindezt úgy, hogy kétóránként kellett cserélnem a kötözést a testemen. Nonszensz, hogy egy áldozatnak ezt kelljen végigcsinálnia.
– Az egészségügyi-fizikai segítség mellett lelki támaszra is hatalmas szükség lenne, nekem ilyenben sem nagyon volt részem. Szakember nélkül nehéz, vagy szinte lehetetlen feldolgozni egy traumát, de a rendszeres kezelések ára miatt sokak számára elérhetetlen a magán pszichológus. Főleg úgy, hogy a jogi procedúrát is az áldozatnak kell finanszíroznia, én nyolc és fél évig fizettem az ellenem elkövetett bűncselekmény minden költségét az állam helyett. Egyszer kaptam az áldozatsegítőtől pénzt a benyújtott számláim után, de azon túl minden rám hárult. Az állam abban sem segített, hogy a polgári bíróság által végül megítélt 25 millió forintos kártérítéshez hozzájussak. Az elkövető megpróbálta kimenekíteni a vagyonát, látványosan, a rendszer szeme előtt tette mindezt, mégsem történt semmi, nekem kellett ez ügyben is intézkednem, és a bíróságtól biztosítási intézkedést kérni.
A társadalom érzékenyítése kapcsán Renner Erika hangsúlyozta, hogy a bántalmazás nem lehet tabu. – Az erőszak sosem az áldozat szégyene. Minden az elkövetőt terheli. Senkinek a testi épségét nem lehet veszélyeztetni, ha valaki mégis megteszi, arra a törvény szigora lesújt. Így kéne működnie a rendszernek, és a társadalomnak is ez alapján kéne megítélnie az erőszakot, hogy végre mindenki komolyan vegye az áldozatokat, ők pedig biztonságban érezhessék magukat, merjenek kiállni, és felszólalni a bántalmazás ellen.
– A saját testemen tapasztaltam az erőszakot, majd az igazságszolgáltatás érdektelenségét, és pontosan tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ezért sem tudok tétlenül ülni, és beletörődni a jelenlegi helyzetbe. Akinek van lehetősége, hogy kiálljon a társadalom elé, annak azokat is képviselnie kell, akik most még nem hallathatják a hangjukat.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/43. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg október 21-én.
