A kormányzati megszorítások ellenére folytatódik a budai Vár több százmilliárd forintos átalakítása. Az egykori paloták replikái megváltoztatják a környék arculatát, és jelentős forgalomnövekedést okozhatnak, amit az amúgy is zsúfolt városrész nehezen bír majd el.
Tucatnyi nagy állami beruházás esett a megszorítás áldozatául, a budai Vár rekonstrukciója – a történelmi környezetbe álmodott kormányzati negyeddel együtt – azonban egyelőre nem került veszélybe. A második világháborúban megsérült, elpusztult, illetve a korábban csak papíron, vagy még ott sem létezett épületek újraalkotása alapvetően változtatja meg a Vár arculatát. A Budavári Palota rekonstrukciója mellett visszaépül(t) többek között a Csikós udvar, a Lovarda, a Főőrség, a József főhercegi palota, a Honvéd Főparancsnokság, valamint az egykori Külügy-, illetve Pénzügyminisztérium. A sok százmilliárdos beruházás az esztétikai, történettudományi és építészeti szempontokon túl egy banális gyakorlati problémát is felvet: mi lesz a Várral a megnövekedett forgalom miatt?
– A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a budai Vár területén megrongálódott és rommá lőtt házak újjáépítésére terveket dolgoztat ki (…) Az egykor regényes hangulatú Vár romjai közt bolyongva, számba vették, mi maradt meg és mit kell újjáépíteni – írta a Kis Újság 1946. augusztus 23-án. – A korábbi tervekkel szemben úgy döntöttek, hogy a honvédelmi minisztérium kiégett nagy épületét lebontják, a külügyminisztérium ugyancsak kiégett palotáját ellenben valószínűen megújítják – értesült a napilap. Jóslatuk nem jött be: a Dísz tér sarkán álló épületnek sem kegyelmeztek. A Hírlap apróhirdetései között 1948 júliusában már a volt külügyminisztériumból származó téglát, vasgerendát és keramitlapot kínáltak eladásra.
Nem az akkor elbontott anyagokból, de hamarosan elkészül a palota replikája. Az eredeti eklektikus épületet Hültl Dezső és Hauszmann Alajos tervezte a Magyar Vöröskeresztnek. Az 1902-ben átadott, tekintélyes méretű székház túl nagynak bizonyult a szervezet számára, így az alsóbb szinteket bérbe adták az államnak. A Külügyminisztérium 1920-ban költözött be, a második világháborúig folyamatosan bővítették a palotát – a tetőtér és az alagsor irányába egyaránt. Az ostrom során az épület komoly károkat szenvedett, és bár talán megmenthető lett volna, lebontották. Helyén sokáig kőfallal körbevett „kézműves” piac működött.
Miután a kormány elhatározta, hogy visszaépíti a Vöröskereszt egykori székházát, többször is jogszabály-módosításra kényszerült, hogy a replika hűen idézhesse meg a világháború előtti állapotot. Az építkezés során kiderült, hogy az egyik fal éppen befedi a mögötte álló épület – Batthyány-palota – első emeltén működő óvoda ablakait, a tervek helyett azonban inkább a törvényeken változtattak, méghozzá úgy, hogy a kiemelt beruházások útjában álló épületek tulajdonosainak kelljen megfizetnie az átalakításokat. Az I. kerületi önkormányzat végül annyit elért, hogy a költséges munkálatokat – az óvodát a monstrum árnyékában is használatra alkalmassá kellett tenni – mégis az állam állja. Az intézmény játszótere azonban a replika áldozatául esett, a gyerekek így a Hunyadi János út túloldalán lévő Szaffi játszóteret használhatják. De az sem problémamentes, hiszen a Csónak utcai parkra egy másik másolat, a közpénzzel alaposan kitömött Batthyány Lajos Alapítvány által használt egykori Lónyay–Hatvany-villa utánzata lóg rá.
A Vöröskereszt és a Külügyminisztérium korábbi épületének utánzata a Confector Mérnökiroda és a Bayer Construct jóvoltából készül el. Általában mindkét cég sikerrel szerepel az állami közbeszerzéseken, előbbi a karmelita kolostor felújításával bizonyította rátermettségét, utóbbi pedig a sajtóban gyakran a „NER új üstököseként” aposztrofált Balázs Attila cége. Csakúgy, mint az épülethez fal- és lépcsőelemeket gyártó Viastein. Balázsról egyébként a Magyar Hang írta meg két éve, hogy a hozzá köthető erdélyi vállalatok jelentős magyar állami támogatásban részesültek: közel 4,5 milliárd forint kapott a vállalkozó.
Nem panaszkodhatnak az egykori Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épületén dolgozó cégek sem. A Fellner Sándor tervei alapján 1904-ben emelt neogótikus palota ugyancsak súlyos károkat szenvedett az ostrom alatt, mégsem ítélték bontásra, a hatvanas évek elejére Rados Jenő tervei nyomán rekonstruálták. A korábbi égbe törő épület akkor nyerte el jóval szerényebb arcát. Ami kevéssé illik a kormány nagyszabású terveihez, így 2018-ban kiemelt beruházássá nyilvánították az eredeti állapot visszaállítását, a munkálatokra pedig a tervek szerint több mint 60 milliárd forintot szántak. Az összeg tekintélyes része a NER egyik legfőbb építőipari óriása, a Tiborcz István üzlettársaként is funkcionáló Paár Attila cége, a West Hungária Bau (WHB) zsebébe vándorol. A kivitelezés határideje 2023 harmadik negyedéve, a teljes projekt pedig 2024 elején fejeződhet be.
A költségvetés azonban mára inkább tűnik tájékoztató jellegűnek, az építőipari árrobbanás és az energiaválság hatására a beruházások drasztikusan megdrágulhatnak: akár meg is duplázódhat a jelenleg 300- 400 milliárdosra becsült projekt. Kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben honnan vonja majd el a kormány a befejezéshez szükséges százmilliárdokat? Nem mellesleg Lázár János építési és beruházási miniszter Vadai Ágnes DK-s országgyűlési képviselő kérdésére augusztusban nyilvánosságra hozta a felülvizsgálandó fővárosi beruházások listáját. Ezen több várbeli építkezés szerepelt, így a Külügyminisztérium korábbi épülete, a Honvéd Főparancsnokság és a József főhercegi palota is. Vagyis a Vár átalakításának elszabadult költségvetése a kormány számára is nyilvánvaló probléma, a torzóban maradt paloták látványa azonban komoly presztízsveszteséget jelentenének.
De azzal sem oldanák sőt, inkább tetéznék a gondokat, ha végül mégis befejeznék az építkezéseket, és a kormányzati szervek birtokba vennék az impozáns másolatokat. Ebben az esetben ugyanis több száz dolgozó érkezne reggelente, és hagyná el a Várat minden délután, ami jelentős forgalomnövekedést eredményezne. Úgy tudjuk, a projektet felügyelő Várkapitányság várakozásai szerint csupán a „felső vezetők” járnak majd autóval munkába, mindenki más a tömegközlekedést veszi igénybe, de még ha így is lesz, a jelenleg a Várat kiszolgáló 16-os és 16A jelzésű autóbuszok képtelenek lesznek ellátni a feladatukat, ha sokszorosára nő az utazóközönség. Információink szerint felmerült a Budavári Sikló hadrendbe állítása, és további lehetőségek kiaknázása, így újabb gyorsliftek és mozgólépcsők építése is.
Izgalmas lábjegyzet, hogy az I. kerület korábbi, fideszes vezetése tíz éve készíttetett egy tanulmányt a Vár és környékének közlekedési fejlesztéséről. Ez a dokumentum a túlzott autós forgalmat, illetve a tömegközlekedés anomáliáit említette a legfőbb problémák között. Azóta már a harmadik várbeli mélygarázs építésénél tart a kormány – ötöt terveznek –, és az összesen több mint ezer parkolóhellyel nem feltétlenül követik a 2012-es szakmai anyag környezet- és lakosságbarát filozófiáját.
Kerestük az ügyben a Várkapitányságot, hogy megtudjuk, mekkora forgalomnövekedéssel számolnak, tervezik-e az infrastruktúra bővítését, illetve a tömegközlekedés átalakítását, de lapzártánkig nem kaptunk választ a kérdéseinkre.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/43. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg október 21-én.
