Aba-Novák Vilmos és Molnár C. Pál mellett az úgynevezett római iskola szintén karakteres látásmódú festőművésze volt a sokáig méltatlanul mellőzött Kontuly Béla. 1904-ben született Miskolcon, de Márai Sándor Kassája volt az igazi otthona. Tanult a prágai Képzőművészeti Főiskolán, járt Székely Bertalanhoz a pesti Mintarajziskolába, és mestere volt Réti István is. Dudits Andor biztatta a falképfestésre, mely később művészetének meghatározó eleme lett. Kiállított Kassán, Pöstyénben, a pesti Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban. A huszonéves művész utóbbi csoportos tárlaton szereplő olajképét, a Virágáruslányt akkor a Szépművészeti Múzeum meg is vásárolta a gyűjteményébe.
1928-ban, egy műcsarnokbeli kiállításon bemutatott falképkartonjával, a Mária eljegyzésével hívta fel magára a szakma figyelmét, elnyerve a Benczúr Társaság első díját, és ebben az évben kapta meg a klebelsbergi kultuszminisztérium római ösztöndíját is. Az örök városban megigézte az antik, a reneszánsz és a barokk művészet, és az itáliai hagyományokon túl az art déco és a geometrizáló konstruktivizmus is alakította festői formanyelvét. Megismerkedett az új realizmusok különféle áramlataival, amelyek jellegzetességeit felhasználva alakította ki saját letisztult, hűvösségig elegáns stílusát.
„A művészet legyen mindig a világnézetnek a kifejezése. Hiszen az természetes is, mert a művészet, a művészi alkotás már magában foglalja az őszinteség tulajdonságát. Elkötelezettségében ott van a korigény is” – vallotta Kontuly. A neoklasszicizmus (novecento) új tárgyiassága táblaképei mellett a murális alkotásain is visszaköszön, míg az akadémista gyakorlata a portréin – például Horthy Miklós vagy Albrecht hercegné képmása – érhető tetten. A profán és a szakrális egymásmellettisége, a természetelvű látásmód és dekorativitás egyszerre jellemzi Kontuly művészetét. Festett bábszerű, figurális kompozíciókat, reneszánsz hatású városlátképeket, mágikus ipari tájakat, szigorúan realista, eleganciával és előkelőséggel telített reprezentatív portrékat, aktokat, csendéleteket.
A két világháború közötti időszakban hivatalos állami és egyházi monumentális megbízatások sorát teljesíthette történelmi vagy szakrális témájú freskóival. Ő készíthette a budapesti Hermina úti kápolna Mária életét bemutató seccóját (mely ma már csak részben látható), a vízivárosi Szent Anna-templom kupolafreskóit – Molnár C. Pállal közös munkája –, a Pázmány Péter Tudományegyetem – a mai ELTE – számára az intézmény névadójának arcképét, a jászberényi plébániatemplom triptichon oltárképét, a salgótarjáni acélgyári templom képeit, a székesfehérvári városháza közgyűlési termének Aranybulla seccóját, a bosnyák téri templom freskóit, a Margit körúti ferences templom pannóit. Jelentős alkotása még a váci Székesegyház és a budapesti Thököly úti Rózsafüzér Királynéja-templom díszítése.
Sikerei ellenére megítélése ellentmondásos volt: akadtak, akik túl modernnek tartották, mások meg épp túlhaladottnak ítélték az új realizmus magyaros változatát. A második világháború után a római iskola szinte minden magyar művészét „reakciósnak” vagy legalábbis nemkívánatosnak nyilvánították. Kontuly is megbélyegzetté vált, egyetlen állami megrendelést sem nyert el, de nemcsak a művészeti életből, hanem a Képzőművészeti Főiskoláról is száműzte a rendszer.
Freskófestészete azonban tovább virágozhatott: kézről kézre adták Kontulyt a ferencesek. Így készíthette el a II. kerületi Tövis utcai Kapisztrán Szent János-templom főoltárát, amely a névadót ábrázolja a nándorfehérvári diadal előtt abban a pillanatban, amikor megjelenik látomásában a győzelem képe. A templomra a római iskola hattyúdalaként szoktak hivatkozni: a magyar összművészet szempontjából is páratlanul értékes templom belső terének díszítésére, a freskók elkészítésére P. Gábris Grácián plébános Kontuly Béla mellett Molnár C. Pált – az Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló freskó készítőjét – és Jeges Ernőt – aki Szent Erzsébet életének egyik jelenetét festette meg – kérte fel, míg a mennyezet üvegfestményét (a hét tizedes ferences rózsafüzér titkai alapján) Kontuly Béla felesége, Fuchs Hajnalka tervezte.
A Tövis utcai templom amiatt is érdekes, mert a telek, melyen áll, egykor Herczeg Ferenc íróé volt, aki jutányos áron, négyszögölenként hatvan forintért adta el az egyháznak 1948-ban. A templom Sáy-Halász Antal építészmérnök tervei alapján épült, 1949 júliusában szentelte fel P. Schrotty Pál delegatus generalis atya.
Kontuly Béla 1983-ban hunyt el, hamvait Óbudán helyezték örök nyugalomra. Művészeti rehabilitációja a halála után történt csak meg: a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi festészetet bemutató állandó tárlatára több műve is bekerült, illetve az esztergomi Keresztény Múzeum Római iskola I–II. elnevezésű kollektív kiállítási sorozatát is akkor indították útjára.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/16. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg április 21-én.
