Milyen volt Bartók Béla, amikor havat lapátolt? A Csalán utcai otthonában még látták őt annak idején így tenni – kezdte egy anekdotával a Bartók csendje című állandó kiállítás november 22-ei megnyitóját Farkas Zoltán, a Bartók Béla Emlékház igazgatója. Alkalomhoz illően, hiszen előző éjjel esett le az első hó, így a gyalog érkezők megküzdhettek az odavezető Csévi út jeges-havas emelkedőjével.
Meglehet, pár évtized múlva már egészen más környezet fogadhatja a Pasarétre, a zeneszerző egykori otthonához látogatókat. A novemberi eseményen ugyanis a főigazgató a nagyívű terveiről is beszélt: többször megkereste már a II. kerületet és a fővárost is az ötletével, hogy a Csévi útból legyen Bartók Béla sétány, amely remek felvezetése lenne az emlékháznak. A megnyitó után erről is kérdeztük az igazgatót, aki sietett leszögezni: még semmilyen konkrétumról nem beszélhetünk. 2031-ig azonban nem ártana dönteni, az az esztendő kiváló alkalom lenne az átadásra, hiszen akkor lesz Bartók születésének 150. évfordulója.
Az igazgató szerint nem is kell túl nagy dolgokra gondolni: kis parkosítás, kis rendbe tétel. El tud képzelni Bartók-szobrot és -emlékművet is, elférne egy-két okospad, az emlékháznál pedig van egy játszótér, amelyet akár zenés helyszínné is lehetne alakítani. Ez persze így is jelentős anyagi ráfordítást igényel, és az intézmény számára most az a legfontosabb, hogy elkészüljön 2026-ra a Bartók csendje című kiállítás második fázisa. De ez is pénz kérdése természetesen: a hely már megvan, de egybe kell nyitni a második emeletet hozzá.
Mi lesz a sorsa Bartók Béla egykori budai otthonának?
Az örökössel való vita korábban elfajult, a letétbe helyezett Bartók-emlékeket is elszállították az emlékházból. Hamarosan viszont új kiállítás nyílik a Csalán utcában.
Az igazgató elmondása szerint már az is nagy dolog, hogy három és fél év szünet után újra Bartók-kiállítás fogadja az érkezőket: nem marad kellemes emlék, hogy eddig az érdeklődő (külföldi) csoportokat is kénytelenek voltak elküldeni. A Bartók Emlékházról az intézmény és a jogörökös közti vita kapcsán hallhattunk sokat, a helyzet annyira elmérgesedett, hogy 2021-ben ifj. Bartók Béla, a zeneszerző idősebb fiának keresztfia, Vásárhelyi Gábor összepakolta és elvitte az épületből a zeneszerző bútorait, használati tárgyait. Ahogy korábban a Budai Hang is írt róla, a ház valóban rossz állapotban volt: molylepte szőttesek és beázás súlyosbította a helyzetet. Idén májusban arról számoltunk be, hogy szeptemberben nyílhat a Bartók csendje kiállítás. Végül november lett belőle – a koncepció viszont felülmúlta az előzetes várakozásokat.
A kiállítás Farkas Zoltán elképzelése alapján igyekszik lebontani a zeneszerzőt övező sztereotípiákat. Pasarét akkoriban a város perifériájának számított, és Bartók szándékosan kereste a munkához a csendet, a nyugalmat. Karácsony Gergely főpolgármester szintén arról beszélt a megnyitón, hogy tetszik neki a címben rejlő ellentmondás. Hiszen valóban: a csendből kell elindulnunk ahhoz is, hogy végül megérkezzünk a bartóki életműhöz. Az 1940-ig a zeneszerző otthonaként szolgáló épülethez illik a csend. Még a dolgozószobának is hangszigetelt ajtaja volt, hogy semmiféle nesz ne szűrődjön be: a mester nyugodtan dolgozhasson.
Farkas Zoltánék igyekeztek korhű módon berendezni az emlékházat, és nem kis szerencsével ez sikerült is. Már épp kezdték elfogadni, hogy az eredeti bútorok hiánya határozza majd meg a kiállítást, amikor Szabó Csaba zeneszerző családja részéről jelezték, hogy vannak bútoraik attól a Péntek „Gyugyi” György körösfői népi fafaragótól, akitől maga Bartók is rendelt annak idején. A tárgyak közül így bár egyik sem volt Bartóké, a belső tér mégis hiteles képet ad a zeneszerző egykori otthonáról. A korábbi támogatásból még maradt némi pénz a második fázis megkezdésére, de a befejezéshez új közbeszerzést kell kiírni, árulta el az igazgató.
Kíváncsiak voltunk, Farkas Zoltán lát-e esélyt rá, hogy a jogörökös által elvitt bútorok is visszakerüljenek az épületbe. Mint mondta, egy kiállítás élettartama tíz–tizenöt év, tehát a közeljövőben a Bartók csendje lesz a meghatározó. Arra, hogy a jogörökössel hogyan alakulnak a dolgok, jelenleg nem tudott választ adni, „addigra talán a személyek is megváltoznak, és én már nem leszek itt igazgató”. Mégis azt reméli, hogy az eredeti bútorok valahol láthatók lesznek majd a közönség számára.
Farkas Zoltán hozzátette, a zenészeknek már eddig is nagyon inspiráló volt, hogy azokból a terekből indulhattak el a koncertterembe, amelyekben Bartók írta a műveit. Az 5. vonósnégyes például ebben a házban született. Az igazgató szerint újra fel kell tenni a kulturális térképre az intézményt, erre különféle akciókat szerveznek. Tervezik például, hogy a jövőben zenészek, színészek és kulturális megmondóemberek tartsanak saját tárlatvezetést az épületben.
Bartóknak, ahogy Karácsony Gergely is fogalmazott, el kellett hagynia a hazáját, és sosem tért vissza a Csalán úti házba. A főpolgármester szerint a zeneszerző életével bizonyította, mennyire hamisak a nemzeti értékeinket az egyetemes humanizmussal szembeállító dichotómiák.
Az elmúlt évek még fájóbbak voltak, hiszen állandó kiállítás nélkül maradt a – Farkas szavai szerint – világon egyedülálló emlékház. Az épület, amelyben – történjék bármi – mindig Bartók marad a házigazda. Így a megnyitón Ránki Fülöp zongoraművész természetesen a házigazda művével köszöntötte az egybegyűlteket. Később bemutatták az interaktív kiállítást, amelyen egy zongorás idővonalat is találunk – végigzongorázhatunk Bartók életén, az élete eseményeit és a világ történéseit végigpörgetve. Izgalmasak a bemutatott archív felvételek is, amelyeket súlyos összegekért kellett megvásárolnia az emlékháznak az MTVA-tól. (A zeneszerzőről annak kisebbik fiával, Bartók Péterrel közösen dokumentumfilmet készítő Sipos József ingyen bocsátotta rendelkezésre a felvételeit.) A közmédia anyagai révén azonban legalább látjuk Bartókot, amint megcsodálja a Zenetörténeti Múzeum kincseit, vagy ahogy Dohnányi Ernővel közösen felbukkan a híradóban.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/51-52., karácsonyi dupla számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg december 20-án.
